Torockó és a Székelykő

Főiskolás tanítványaimat igyekeztem anno mindig olyan helyre vinni kirándulni, ahol település és hegy összhangban van. Persze érdemes olyan helyre is menni, ahol egy csúnya, lehangoló településről gyönyörűséges túrát tehetünk, de egy szépséges város melletti kevésbé szép túra is lehet kellemes. Az igazi azonban az, ha a gyönyörű kisváros vagy hangulatos falu fölé fenséges hegybérc emelkedik. Nos, Torockó ilyen hely: a sokak szerint legszebb erdélyi falu gyönyörű, fehérre festett egykori bányászházaival és a feléje tornyosuló Székelykő Erdély egyik legjellegzetesebb hegye. 

Torockón (románul Rimetea) a falu főteréről (580 m) a jól jelzett kék kereszt jelzésen kelet felé indulunk. Az ösvény teraszos lejtős legelőn halad először felfelé, majd egy mély hasadékba, az ún. Nagyárokba tér be; ennek felénél egy forrásra találunk, vize iható. Orbán Balázs Székelyvár árkának nevezi a Nagyárkot, s így ír róla: „veszélyes ösvény húzódik hajmeresztő szirtek közt e félelmes sziklaszorosba”

A tényleg szuszogtató ösvényen 3 kilométer (légvonalban másfél kilométer!) alatt közel 600 m szintet emelkedünk: kőfolyások mentén bő egy óra kapaszkodás után érünk fel a Várszikla (Colţii Trascăului, 1113 m) és a Székelykő (Piatra Secuiului, 1128,7 m) közötti nyeregbe (1050 m).

A Vársziklán álló egykori vár állítólag egyike volt azon kevés középkori erődítményeknek, amelyek a tatár ostromoknak ellenálltak. E hegyrésznek tulajdonítható az is, hogy Torockón kétszer kel fel a Nap, amit Egy az Isten című regényében Jókai Mór is említ.

A Vársziklát megkerülve a piros sáv jelzésen érhetünk le Torockóba legrövidebben, de esős időben a saras csúszós ösvények miatt sem az, sem a kék kereszten visszamenni nem ajánlott. Sokkal élménydúsabb, ha teszünk egy rövidke gerinctúrát és délről ereszkedve kerüljük meg a Székelykő tömbjét. (Ez azért is ajánlatosabb, mert reggeli indulással kora délután érünk le a hegy tövébe, amikor a nap sugarai megvilágítják az egész tömböt, és ekkor a legjobban fotózható.)

A nyeregből a Székelykő (nevezik Csegezi Geszteg, vagy Lajos csúcsa néven is) csúcsára pár perc további kapaszkodó vezet: innen pazar kilátásban lehet részünk.

A Székelykő egyébként bár a legimpozánsabb és legmonumentálisabb hegye Torockónak, de nem a legmagasabb. A Székelykőről északnyugat felé a Baglyos nevezetű hegy látszik (ennek oldalában vannak az egykori híres torockói vasbányák tárnái), tőle délre a Tilalmas. A falu fölé nyugatról magasodó Szálas (1148 m) és a sziklás Ordaskő (1249,8 m) is magasabb a Székelykőtől, melynek tetejéről így ír Orbán Balázs: „…csúcson voltunk, hol egy bűvlátvány varázs hatása alatt gyökeret vertek lábaink. Az innen feltáruló körlátvány bizonnyal egyike a világ legszebb kilátásainak…” Orbán Balázs egyébként a csúcson töltötte az éjszakát, mert a napfelkeltét innen nézte meg; nyári időben ma is ezt ajánlják a helyiek a bakancsosoknak.

S ha már kősziklán ülve fogyasztjuk csúcscsokinkat, érdemes egy mondatot szólni a hegy geológiájáról is: a Székelykő csúcsát mezozoikumi (felső-jura időszaki), korallzátony eredetű ún. strambergi-mészkő alkotja, melyben gyakoriak a mészalgák, korallok, puhatestűek fosszilis maradványai.

a Székelykő csúcsát mezozoikumi (felső-jura időszaki), korallzátony eredetű ún. strambergi-mészkő alkotja

A csúcsról dél felé indulunk tovább a gerincen. A jelzés itt már nem annyira követhető, ráadásul ördögszántásokon (karrmezőkön) visz utunk.

Egy meredek oldalon leereszkedve a Melegcsere-patak völgyében folytatva túránkat egy szekérúton juthatunk be az utolsó erdélyi polihisztor, a ritka szellemi képességű Brassai Sámuel (1797-1897) szülőfalujába, Torockószentgyörgyre (Colţeşti). A falu fölé magasodik a XIII. századi torockói vár romja, mely egy bő félórás kapaszkodóval érhető el.

Ha a várhoz már nincs erőnk, akkor a legelő teraszait szinte szintben követve, jelzetlen úton ereszkedhetünk le a Torockói-patak völgyébe; utunkat keresztezi a sárga háromszög jelzés, mely az ún. Kollégium-barlanghoz vezet; az 1704-es nagyenyedi kuruc-labanc harcok elől állítólag az ide menekült Bethlen Kollégium tanárai és diákjai ideiglenesen menedéknek és tanteremnek használták.

A patak melletti füves szekérúton bő fél óra alatt visszasétálhatunk Torockóra, majd a főtéri vendéglátóipari egységben túránk sikerére érdemes meginni egy, a hegy gyümölcséből készült levet, az áfonyapálinkát.

Mivel a Székelykő csúcsára tett túra nem egész napos, a délután hátralévő részében érdemes megtekinteni még a falu nevezetességeit is: Torockó látnivalói közül kiemelkedik az unitárius templom: ez a Dávid Ferenc alapította erdélyi vallás Isten oszthatatlan egységét hiszi és hirdeti, és nem a Szentháromságot. Innen az unitárius templomok Egy az Isten felirata, amit Jókai e tájról szóló regényének is címéül választott. A nagy mesemondó emléktábláját is megtaláljuk közel a főtérhez; Jókai egyébként így írt e regényben Torockóról 1876-ban:

„Egy sziklavölgy, melybe csak egy szűk folyamparton s egy bérchasadékon át lehet eljutni. Ez a két sziklakapu a völgy természet adta erőssége. Az északi bércoldalt egy őserdő borítja, a délre néző egy óriási kopár szirttömeg, messze fehérlő sziklagerinc, melyen egész a völgy lejtőjéig egy bokor sem látszik. E meztelen fehér szikla adja az egész völgynek azt a holdtájképi mélaságot. Székelykőnek hívják.”

Fontos látnivaló még az 500 lelket számláló, szinte teljesen magyar faluban a Néprajzi Múzeum (Piactér 32.): gazdag gyűjteményében megtalálhatók a vasbányászat, a vasfeldolgozás eszközei és a torockói népművészet leggazdagabb népviseleti gyűjteménye. Érdemes még megnézni Vígh Ida festett bútorokból, népviseletből álló magángyűjteményét (Puskás utca 174) is. Az igazi látnivaló azonban a fehérre festett, szász építészeti elemeket tartalmazó házak alkotta gyönyörű és egységes utcakép.

Kép és szöveg: Barna Béla

Torockót a Budapest – Berettyóújfalu – Nagyvárad – Kolozsvár – Torda – Borrév útvonalon lehet legkönnyebben megközelíteni közúton, a távolság 498 kilométer. A Székelykőre tett túrához ajánlható Jancsik Péter Torockói-hegység könyve (Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 1999), vagy Tóthpál Tamás Torockói-hegységről szóló fejezete az Erdélyi túrák című könyvből (Kornétás Kiadó). Térképnek mindenképp a Dimap által kiadott Torockói-hegység északi részét 1:45000-es méretarányban ábrázoló földabrosz ajánlott.

Személyes kiegészítések: Nicolae Ceaușescu (1918-1989) Románia diktátora volt 1965-től 1989. december 25-ös kivégzéséig. Rögtön a diktátor halála után, 1990-ben az első erdélyi utam Torockóra vezetett, adácsi néptáncosokkal és színjátszósokkal jöttünk ide kirándulni. Akkoriban egy édesapámtól kapott Smena Symbol orosz fényképezőgéppel örökítettem meg a falut, apum pedig meg is festette, a Torockóról készült festménye ma is ott lóg nappalink falán.

Az első cikkem Torockóról a Turista Magazin 1994 februári számában jelent meg, majd egy nagyobb cikkben tíz évvel később, a Turista Magazin 2004 februári számában ismét bemutattam a falut (jelen írás annak felújított változata). Egri főiskolás tanítványaimmal az egyik első nagybuszos kirándulásunk is Torockóra vezetett 2003. október 20-22 között, de 2016. október 7-9 között is jártam itt egy harmincfős baráti kompániával, akkor készült ez az őszi kép.

2017 . május 11-14 között egy Békatutajos csapatot hoztam Torockóra, napozni szerettem volna a Székelykőn, de végig zuhogott az eső. De ez is a természet része, így is hangulatos volt a hegy, rendeztünk például esőruha-bemutatót is viccből, az alábbi két képpel illusztrálva a hangulatot.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!