Nagyszentmiklós a Szegedi nagytáj kultúrföldrajzi térképén – Firbás-Térkép Stúdió, 2013
Az egykor Torontál vármegyéhez tartozó Nagyszentmiklós ma Románia legnyugatibb városa, közigazgatásilag Temes (Timiş) megyéhez tartozik. Annak székhelyétől Temesvártól (Timişoara) 65 km-re, Csanádtól pedig 10 kilométerre található, a legközelebbi nagyvárostól, Szegedtől csak 45 km a távolság, de csak azóta rövidült ennyire le, mióta néhány éve a Szeged-Makó útvonalról leágazva Kiszombornál nyílt egy új közúti határátkelő. Innen egy aszfaltúton érhetjük el a várost.
Nagyszentmiklós utcakép – Fotó: Barna Béla
Nagyszentmiklós (románul Sânnicolau Mare) az Aranka (régi nevén Harangod)-patak mentén fekszik, lakóinak száma 14000 fő, a lakosság nemzetiségi összetétele: 73% román, 11% magyar, 6% német, 4% szerb, 3% bolgár és 3% más nemzetiségű.
Nagyszentmiklós – Fotó: Barna Béla
Cikkünket Bartók miatt írjuk, de a zeneszerzőn kívül is rengeteg híres ember született itt Nagyszentmiklóson, csak véletlenszerűen kiragadva: Révai Miklós (1750–1807) nyelvtudós, Heim Péter (1834–1904) jogász, a magyar posta- és telefonhálózat kiépítője, akinek egyébként fiáról, Heim Pálról van elnevezve a budapesti gyermekkórház. De itt született Espersit János (1879–1931) neves makói ügyvéd, Juhász Gyula legjobb barátja, József Attila atyai pártfogója, Herman Lipót (1884–1972) festő, grafikus, Madarász Emil (1884–1962) festőművész, Makai Ödön (1889–1937) ügyvéd, József Attila gyámja és sógora. És itt született Gheorghe Funar (1949–) Kolozsvár hírhedt volt polgármestere is.
Nagyszentmiklós – Fotó: Barna Béla
Kirándulók nemigen járnak erre Nagyszentmiklós felé, még az Erdélybe vezető, bejáratott kiránduló-útvonalak is messze ívben elkerülik ezt a városkát, pedig egy rövid megállót megér.
Nagyszentmiklós egy iskolai atlaszban
A város leginkább az 1799. július 3-án itt megtalált honfoglalás korabeli, 23 darabból álló rovásírásos aranyleletéről híres, melyet nagyszentmiklósi kincs néven ismerünk, s amelyet eleinte Attila kincsének tartottak. Az aranytárgyakat Vuin Neru szerb szőlősgazda találta árokásás közben, majd egy bécsi görög gyapjúkereskedő vásárolta meg az aranyból készült korsókat, tálakat, poharakat és egy ivókürtöt. A kincsek azóta is a bécsi Kunsthistorisches Museum tulajdonában vannak, s eddig két alkalommal, 1884-ben és 2002-ben voltak láthatók Magyarországon.
Fotó: Füzi István, Janus Pannonius Múzeum, Pécs
A lelet eredetéről többféle nézet él ma is, egyesek bolgár, mások szerint honfoglaló magyarokhoz köthető, de a Magyar Nemzeti Múzeum szakértői azon az állásponton vannak, hogy a nagyszentmiklósi leletanyag az avarokhoz köthető: az avar kagánok mintegy száz év alatt gyűjtötték össze ezeket a tárgyat, a földbe pedig a frankok és bolgárok avarok elleni támadása idején rejtették a fejedelmi értékeket.
A Nákó-kastély 2006-ban – Fotó: Barna Béla
És ha aranyat hiába is keresünk ma Nagyszentmiklóson, látnivalója azért van a városkának. Ezek közül legjelentősebb az Ybl Miklós által tervezett Nákó-kastély (a Nákó család Makedónia területéről származik). A város központjában gyorsan megtaláljuk ezt a tornyos, jellegzetes, egykor világoskékre, manapság halvány okkerre festett kastélyt, mely 1864-ben épült. Ma az épület ad otthont a nagyszentmiklósi művelődési háznak, és 1981 óta itt a városi múzeum, így a Bartók-terem is.
Bartók Béla az 1980-as évek ezerforintosán
A kastély egykori tulajdonosának köszönhető egyébként az, hogy a Bartók család ebben a kisvárosban telepedett le. A család anyai ágon német eredetű, míg apai ágon magyar és délszláv felmenőket tart számon a kutatás. Apja révén magyar ősökkel bírt, nagyapja, Bartók János telepedett le Nagyszentmiklóson, ahol a helyi földműves iskola igazgatója volt. Az igazgatói állásban követte őt fia, idősebb Bartók Béla is. Voit Paula, a zeneszerző édesanyja német származása ellenére magyar szellemben nevelte gyermekeit, az 1881. március 25-én született Bélát és az 1885-ben született Erzsébetet (Elza). Bartók Bélát a nagyszentmiklósi római katolikus templomban dr. Kuhn Lajos keresztelte, a keresztségben a Béla Viktor János nevet kapta.
Bartók Béla két fiatalkori fotója
Bartók Béla feltételezett szülőháza ma magánlakás, falán kétnyelvű tábla hirdeti, hogy itt született Bartók Béla. Kinek visszahúzódó természete egy három hónapos korában kapott fertőzésnek tulajdonítható: ennek kiütéseit öt évig viselte. Persze a későbbi zenei zseni már Nagyszentmiklóson megmutatkozott: alig egyévesen már jelezte, mely zenéket szereti, melyeket nem, hároméves korában pedig már bonyolult ritmusképleteket dobolt, négyévesen közel negyven dallamot le tudott játszani egy ujjal a zongorán…
Bartók Béla nyolcéves koráig, 1889-ig élt szülővárosában. Azért csak eddig, mert apja 1888 augusztusának elején bekövetkezett halála után ki kellett költözniük a szolgálai lakásból, anyja pedig távol, az Ugocsa vármegyei Nagyszöllősön (ma Ukrajna, Kárpátalja) kapott tanítói állást.
Bartók Béla nyolcéves koráig, 1889-ig élt szülővárosában.
Emlékét Nagyszentmiklóson a már említett kék színű Nákó-kastélyban berendezett szerény, de sok dokumentumot felvonultató Bartók Múzeum őrzi, melynek eddigi román feliratozása mellé nemrégiben elkészült a magyar feliratozás is. Egyébként ebben a kastélyban a Pro Bartók Társaság koncerteket szokott rendezni. Ugyancsak a Pro Bartók Társaság szervezésében Nagyszentmiklós kétnapos ünnepi rendezvénysorozattal adózott a nagy zeneszerző emlékének 2006. március 25-én és 26-án. Ekkor Bartók jogörököse, Vásárhelyi Gábor vette át a post mortem díszpolgári címről szóló okmányt a nagyszentmiklósi polgármestertől, Oncu Iosiftól. És ugyancsak a Pro Bartók Társaság tagjai gondozzák ügyszeretetből a Német temetőben a Bartók család sírját.
Bartók szobor Nagyszentmiklóson – Fotó: Barna Béla
Végül érdemes megnézni még a városban a Bartók-szobrot, mely Jecza Péter temesvári szobrász alkotása, 1993. november 20-án állították.
***
S ha már itt állunk a szobornál, s Bartók zenéjéről mindenhol írnak mostanság, egy olyan dologról is tudniuk kell a Csámborgó olvasóinak, amin máshol átsiklanak. S ez az, hogy Bartók bizony szeretett túrázni. Már Batta András (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) is megjegyzi egy tanulmányában Bartókról:
„Természetimádó volt. Szenvedélyes érdeklődéssel járta az erdőt, fürkészte a növények, bogarak, rovarok titkait.”
Sokkal többet lehet azonban fia visszaemlékezéseiből megtudni a túrázó Bartókról. 1930-ban például az Isztria tetejére, az Ucskára túrázott apa és fia, így emlékszik erre vissza ifj. Bartók Béla: „A kirándulásra csak kettesben mentünk apámmal, megmásztuk az 1396 m magas Monte Maggiorét. (…) Apám javaslatára csak egy hátizsákot vittünk, melyet félóránként cseréltünk, hogy közben könnyebben kapaszkodhassunk. A felmenetel könnyű volt, de lefelé a csúszós karsztsziklákon majdnem kétszer annyi ideig tartott az út.”
De járt Bartók Svájcban, a Francia-Alpokban és Ausztriában is. Szintén fia visszaemlékezéseiben olvashatjuk, hogy 1931 nyarán Salzkammergutban is kirándulgatott sokat Bartók és fia: „Egy ízben a kisvasúton elmentünk St. Wolfgangba, ahol a St. Wolfgang-tavon kompon átkelve fogaskerekű vasúttal felmentünk a Schafbergre, ahonnan szép kilátás nyílt a tóra és magára Mondseera.”
Kép és szöveg: Barna Béla
2006. április 16-án jártam Nagyszentmiklóson fotózni a Bartók-emlékeket. Miután visszaindultam, a kiszombori határátkelőnél a magyar vámos megkérdezvén merre jártam, mondtam neki, hogy Bartók-emlékeket fotózni. Na ne mondja már, volt a durván és arrogánsan hitetlenkedő válasz, s rögtön felnyittatta kocsim csomagtartóját.
A 2006-os év Bartók-jubileum volt, akkor 125 évvel azelőtt született a világhírű zeneszerző. Számtalan koncerttel, vándorkiállítással, hangversennyel emlékeztek a nagy muzsikus géniuszra. Én akkor egy cikket írtam szülővárosáról, mely 2006 augusztusában jelent meg a HTM magazinban. Most, a 140. évforduló kapcsán teszem közzé blogom olvasóinak Bartók szülővárosában tett látogatásom emlékét.
Cikkem a HTM-ben 2006-ban
