Regényes sziklahasadék Nagyenyed mellett: a Remete-szurdok

A 70 km hosszú Torockói-hegységre jut az egyik legnagyobb számú sziklaszoros, hasadék vagy szurdok Erdély közepén. Ezek közül most talán a legvadregényesebbet, a Remetei-szorost (Cheile Râmețului) emelném ki s mutatnám be.

Az Alföld és az Erdélyi-medence között elterülő hatalmas területű Erdélyi-szigethegység (románul Munții Apuseni, vagyis „Nyugati-hegység”) délkeleti része az Erdélyi-érchegység (románul Munții Metaliferi). Namármost sokan ennek részének tartják a Torockói-hegységet (románul Munții Trascăului), de sokak (így például a Torockói-hegység könyvét megíró Jancsik Péter) szerint is helytelen ez a besorolás, sem szerkezetileg sem geológiailag nem tartozik oda, hanem önálló táj.

A Remetei-sziklaszoros a Torockói-hegység legvadregényesebb tájegysége.

A 70 km hosszú és 1200 km² területű Torockói-hegység Gyulafehérvártól Tordatúrig tart, a Maros folyótól északra elterülve. A hegység fő alkotóanyaga a főképpen a földtörténeti középkori (tengeri eredetű, felső-triász és alsó-jura) mészkő, s ebből kifolyólag igen gazdag festői, különös alakú sziklaormokban, csúcsokban és mészkőszurdokokban érvényesülnek nagyon változatos, olykor lenyűgöző méretű és szépségű tájalkotó elemként. Az említett mészkövek közül a jura-mészkövek a jelentősebb szerepűek: 600-700 m vastagságú rétegösszleteikben alakultak ki a legjellegzetesebb karsztfelszínek. Egy leírás szerint a Maros és a Berettyó között elterülő hegycsoportok közül a Torockói-hegyekre jut a legnagyobb számú sziklaszoros! Ezek közül a két leghíresebb talán a Tordai-hasadék és a Túri-hasadék (Cheia Turului), a legvadregényesebb viszont a Remetei-(szikla)szoros (románul Cheile Râmețului).

A Remetei-sziklaszoros a Torockói-hegység legvadregényesebb tájegysége. A Maros völgyében fekvő Gyulafehérvár és Nagyenyed közötti (E81-es) főútról Tövis (románul Teiuș) településnél a 750C útra letérve lehet bejutni ebbe az igen vadregényes völgybe. Tövisről azért jegyezzük meg, hogy ez Erdély egyik legfontosabb vasúti csomópontja volt már 1871-ben: itt találkozott egymással a Maros völgyében haladó Magyar Keleti Vasút és a Kolozsvárt Brassóval összekötő Első Erdélyi Vasút. És Tövis művészettörténeti érdekessége, hogy a faluban született 1881. november 18-án Gruzda János (Tövis, 1881 – Zalatna, 1953) az „erdélyi tél festője”.

Tövistől Felgyógy (Geoagiu de Sus) falun át műúton 18 kilométer a XV. században épült görögkeleti remetei kolostor, mely tulajdonképpen a 160 lakosú Remetekolostor (románul Valea Mănăstirii) faluban van. A monostor 1785-től 1940-ig csak templomként funkcionált, 1940-től ismét szerzetesi kolostor lett. 1955-től női szerzetesek vették át; az apácák nagyon szép kézzel szőtt szőnyegeket és kézimunkákat készítettek s készítenek manapság is. 1955-ben apácakolostor lett, 1962-ben azonban a kommunista hatóságok a kolostort feloszlatták, újbóli megnyitására csak 1972-ben került sor. Műértő szemek szerint a templom stílusa a vajdahunyadi román kenézségek által emelt templomokéra emlékeztet.

Az egykoron Alsó-Fehér vármegyéhez, ma Fehér megyéhez (románul Județul Alba) tartozó falu egyébként az 1250 m magas Pilis (Vf. Plesii) csúcsa alatt fekszik. Innen még 6 kilométeren át folytatódik az út a völgyszorosban. Elhaladunk a Remetei menedékház mellett (amely a kolostor tulajdona!), s amikor feltűnnek a kis szalmafedeles, móc parasztházak, akkor tegyük le az egyik közelében a kocsinkat és onnan már gyalog folytassuk utunkat.

Hamarosan elérjük a várva várt szurdokot (nevezik amúgy Remetei-hasadéknak is), melynek elején egy 20 m hosszú, 10 m magas és kb. 4 m széles sziklakapu fogad, melyet egyes leírásokban neveznek Portál-nak is. A sziklakapu egy valamikori beszakadt barlang megmaradt bejárata.

Itt, a szurdok egyik legfestőibb pontján tartsunk egy rövid szünetet, s nézzük meg hogy miért is van ebben a hegységben ennyi szurdok, s hogy keletkezett ez. Nos, szakértők szerint egykoron a Maros völgye felé csak rövid patakok indultak ebből a hegységből, amelyek aztán később visszavágódva átfűrészelték előbb a Torockói-hegység központi mészkőgerincé. Az átfűrészelés után egyes patakok tovább hátráltak, és átvágták a nyugati, legszélesebb mészkőgerincet is, kaptúrával elhódítva néhány fontos, bővízű patak vizét. Jancsik Péter szerint a legsikeresebb hátravágódása a Remete (Rameti) patakának volt, ami az átvágással kiterjesztette vízgyűjtőjét az Erdélyi-érchegységre is.

A Remete-patak (Diódi, Felgyógy) ily módon hosszát 48 km-re, míg vízgyűjtő területét 229 km²-re növelve, a Torockói-hegység legfontosabb folyóvizévé lépett elő. A Remete-patak tehát az Erdélyi-érchegységben ered, s majdnem merőlegesen metszi át a Torockói-hegységet. A karsztzónában egyesül több más patakkal, majd Remetekolostor után elhagyja a hegyvidéket, folyása megszelídül, Tövis alatt pedig belefolyik a Marosba.

A gyönyörű sziklakapu után folytassuk gyaloglatunkat a kék kereszttel jelzett útvonalon (a kék háromszöggel jelzett útvonal nem a meder mentén vezet, hanem még a sziklakapu előtt feltér a meredek oldalon!). A jelzést amúgy nagyon nem is kell figyelni, mert nincs más út, mint a víz folyását követni. De mivel néhol az egész medret kitölti a víz, út sincs.

A 2 km hosszú szorosban sok helyen acélsodronyok segítik kapaszkodásunkat, hogy pók a falonként másszunk végig. Régebben csak meleg időben volt ajánlatos a szurdok látogatása, mivel vízben kellett gázolni. Manapság már a technikai segítséggel ősszel is megúszhatjuk száraz lábbal, ha nem hiányzik néhol a sodrony. Tavasszal azonban, hóolvadás utáni nagy vízben nem nagyon ajánlott erre túrázni, csak a szurdok biztonságosabb elejéig.

A sziklakaputól amúgy egy bő fél kilométeren át találjuk a sziklaszoros legeslegszebb részét: itt a patak 40 m magas, fantasztikusan egymásra hajló sziklafalak között, 3-4 m széles mederben kanyarog. Nem véletlen hát, hogy a Torockói-hegység legszebb hasadékvölgyét 1969-ben természetvédelmi rezervátummá nyilvánították 300 hektáron. Persze nem csak a tájkép szépség miatt védett a szoros, hanem például botanikai szempontból is: egyrészt a tiszafa miatt, másrészt pedig a havasi gyopár, amely még gazdagon nyílik a nehezen elérhető sziklákon is. Egyes botanikai leírások szerint a havasi gyopár Délkelet-Európában itt virágzik legalacsonyabban!

A túrán egyébként nem sok a szintemelkedés, 450 méter körülről indulunk és a Remetei-szoros felső végénél fekvő Cheia-tanya 580 m tengerszint feletti magasságban van. És viszonyításképp: a szorostól délre emelkedő csúcs (Piatra din Chei) 1167 m magas, az északra fekvő csúcs (Tarkő – Vf. Trascaului) pedig 1217 méteres.

A Remetei-szoros oda-vissza végigjárásához (10 km) fotószünetekkel együtt szánjunk nagyjából 3-4 órát.

Kép és szöveg: Barna Béla

Fehér megye gyönyörű természeti képződménye a Remete-szurdok a Gyulafehérvár (Alba Iulia) és Nagyenyed (Aiud) közötti E81-es főútról Tövisnél letérve érhető el. A főúttól Diód és Felgyógy falvakon áthaladva haladhatunk még nyugati irányba. A kiránduláshoz a 2000-ben kiadott Dimap 1:45 ezres A Torockói-hegység középső része tökéletes választás, az újabb kiadásokban ez a rész a Torockói-hegység (déli rész) 1:50 000 térképén található meg.

Ha Torockón szállunk meg, a szurdok bejárata onnan 53 kilométer, egyórányi autókázással elérhető.

A szoros leírása szerepel Szilágyi Palkó Pál Erdély legszebb túraútvonalai című könyvében is (Totem Kiadó, é.n.).

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!