A Gömör-Szepesi Érchegység egyik részét a régi magyar nevezéktanban Káposztafalvi-mészkőhegységnek hívták, ma leginkább Szlovák Paradicsomként ismert. Ennek a romantikus felvidéki túrahelynek a különlegességei a mészkőszurdokok, melyek közül az egyik legizgalmasabb a Kis-kemence-szurdokvölgy (Piecky-szurdok). 

Fotó: Barna Béla

A Kis-kemencébe tett szurdoktúránk kiindulópontjául a Káposztafalvától (Hrabušice) délnyugatra fekvő kicsiny hegyi falut, az 581 méter magasan fekvő Pílát (Fűrész) érdemes választani.

Fotó: Barna Béla

A kocsit hátrahagyva először a zöld jelzésen indulunk el, majd pár szép gerendavázú faházat elhagyva a sárga jelzésre (8890) térünk, amely egy kis fahídon rögtön bevezet a Középső-Kis-kemence (Stredné Piecky) nevű völgybe: ezen a szurdokon először 1908-ban mentek végig, más források szerint alsó szakaszának kanyonját 1911-ben írta le Mervay A. (avagy ifj. Mervay Sándor).

A szurdok eleje – Fotó: Barna Béla

Érdekességképpen említsük meg, hogy a magas-tatra.info weboldal szerint „a történelmi előzmények sorában nem szabad megfeledkezni a hírhedt 1928-as évről, amikor is a Lichtenstein & Wilczek nevű cég a völgy felső részén robbantásokat hajtott végre, a patakban történő faúsztatás megkönnyítése érdekében”.

Fotó: Barna Béla

Az egyik szlovákiai útikönyv a Szlovák Paradicsom legnehezebb túrájának tartja ezt a völgyet, de az elején ezt még nem érezzük, néhány fahidacskát leszámítva gyönyörűszép patakvölgyben haladunk felfelé.

Létra a Pieckyben – Fotó: Barna Béla

Bandukolásunk közben az egyik patakkanyart követően aztán megértjük hogy miért tartják a leírások nehéznek ezt a túrát: ott tornyosul előttünk a Létra. Meredeken, fel a sziklafalra, 50 vaslétrafok, 20 méteres magasság, szinte teljesen függőlegesen.

A létra mellett pedig ott zuhog mellettünk a 12 méteres Nagy-vízesés (Velky vodopád). A Piecky-szurdokban ez a legmagasabb, az egész Szlovák Paradicsomban azonban „csak” hatodik a sorban.

Túránk útvonala piros pontokkal bejelölve

Felemelő érzés felérni a létrán, paradicsomi szépségű a hely: apropó paradicsom! A Káposztafalvi-karszt helyett a Szlovák Paradicsom elnevezés viszonylag újkeletű erre a területre: Gusto Nedobry iglói tanár kezdte el használni először 1921-ben, a hegységet népszerűsítő cikkeiben.

A nemzeti parkon belül tizenegy nemzeti természeti rezervátum (národná prírodná rezervácia) területe szigorúan védett, ilyen rezervátum a Piecky-szurdok területe is 245 hektáron.

A Szlovák Paradicsomot aztán 1964-ben tájvédelmi körzetté, 1989-ben pedig nemzeti parkká minősítették. A Szlovák Paradicsom Nemzeti Park (Narodny Park Slovensky Raj) területe 32774 hektár. A nemzeti parkon belül tizenegy nemzeti természeti rezervátum (národná prírodná rezervácia) területe szigorúan védett, ilyen rezervátum a Piecky-szurdok területe is 245 hektáron.

Piecky – Fotó: Barna Béla

A Nagy-vízesés (Velky vodopád) nagy létrája után néhány sziklafaltálca, fatörzslépcső és doronglétra követik, majd a Lépcsős-vízeséseken (Kaskády) át folytatjuk utunkat a Teraszos-vízesésig (Terasovy vodopád).

A Piecky-szurdokvölgy második legnagyobb vízesése egyébként 10 m magas és egy barlang mennyezetének beomlása révén jött létre. Itt kaphatunk magyarázatot a szurdok nevére is: a vízesések örvénylő vize ugyanis néhány kemence-alakú mélyedést vájt ki a sziklákból, erről kapta a szurdokvölgy a nevét is (szlovákul a piecka kis kemencét jelent).

Közelítés a völgyfőhöz – Fotó: Barna Béla

Ezután még néhány doronglétra, s völgy megszelídül, a kiindulási helyünktől számítva pedig bő két óra alatt elérjük a völgyfőt, néhány szerpentin után pedig a Száraz-Fehérvíz-völgy csúcsánál (Suchá Belá-vrch, 959 m) lévő elágazást.

Felérve a fennsíkra – Fotó: Barna Béla

Pihenő fenyőfákon – Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Mivel azonban a völgyek egyirányúak, nem lehet ugyanazon úton visszamenni: először a kék jelzésen délnek fordulunk: ez volt az egykori Glac-út (Glac – a német Glatzból = kopasz), amely eredetileg kereskedelmi útként kötötte össze Gömört a Szepességgel.

A szerző hétéves lányával a Pieckyben 2007-ben – Fotó: Bozó Andrea

A kék jelzést a Malá poľana nevű szép karsztfennsíkon elhagyjuk, s leereszkedünk a piros jelzésre (0910), melyen bő egy óra kellemes gerincséta után elérjük az Ogurčiak-, másik nevén Palc-hegyet (868 m). A gerincútról egyébként rápillanthatunk a Nagy-Sólyom szurdokra (Veľky Sokol), de a fák között olykor az Alacsony-Tátra is látszik (a TV-adótornyos Király-hegy), és persze kibukkannak a Magas-Tátra ormai is. Az Ogurčiak után jobbra kanyarodunk a sárga jelzésre, ezen negyedóra alatt leszerpentinezünk kiindulási falunkba, Pílába.

Egy szomszédos szurdokról, a Nagy-Sólyom (Velky Sokol) szurdokvölgyéről ide kattintva olvashatsz bővebben.

Kép és szöveg: Barna Béla

Jelen cikk eredetileg a Turista Magazin 2007 júliusi számában jelent meg. A szurdokok többsége júniustól novemberig járható, de a hóhiányos 2007-es tél miatt a Piecky-szurdok már áprilisban biztonságosan járható volt. A túrához kalauzul egyrészt Nagy Árpád könyve (Igló és a Szlovák Paradicsom), másrészt a Dajama kiadó Hátizsákkal Szlovákián át sorozatában 2004-ben megjelent magyar nyelvű Szlovák Paradicsom könyvecske ajánlható, melyben 40 gyalogtúra útvonalát közlik térképvázlatokkal, színes fotókkal.

Bozó Andrea térképpel – Fotó: Barna Béla

Tájékozódásunkhoz inkább a részletesebb, 1:25000 méretarányú, harmaneci kiadású 4-es számú Slovensky raj térképet válasszuk.

Személyes emlékek: a Piecky-szurdokot 2007. április 22-én Bozó Andreával és fiával, Csizmadia Benedekkel illetve lányommal jártuk végig.

Bori, Mona, Andi és Benedek 2007. április 22-én – Fotó: Barna Béla