Gyergyó és Csík határán, a Gyergyói-havasok és a Hargita találkozásánál ered a Maros folyó. A helyzet persze nem olyan egyszerű, két forrását is szokták emlegetni.
Az igazi talán a Felső-Maros-forrásnak is nevezett forrás, mely Marosfőtől északra, az 1538 m magas Fekete-Rez (román térképeken: Vf. Arama Neagră) déli lejtőjén, nagyjából 50 m szintkülönbséggel lejjebb, 1485 m magasan ered. A forrás 5 kilométeres turistaösvényen érhető el Marosfőről, több irányból is.
A Fekete-Rez környéke túratérképen
A forráshoz köthető a szegedi dr. Tóth Imre neve is, aki 1995-ben járt itt és elhelyeztek egy román-magyar nyelvű táblát, valamint útjelzéseket festettek a forrásig. Természetesen a Maros eredetét addig is nagyjából tudták, Vofkori László (1944-2008) erdélyi magyar földrajzi és helytörténeti szakíró is ír róla alapos művében, az 1990-es években megjelent kétkötetes Székelyföldben. Vofkori a következőket írja: „a tudományos közlemények a Meszes-patak (vagy Tikmony-patak, amely a Bács- és a Fórika-patakok összefolyásából keletkezik) forrásvidékét jelölik meg a Maros tulajdonképpeni forrásának, mintegy 1350 m magasságban, a Fekete-Rez délnyugati oldalában (a Bükk-tető közelében), ahonnan a kis vízfolyás a vasútállomás északi végénél éri el a belterületet és a Nagy-patakot”.
A Maros “turisztikai” forrása – Fotó: Barna Béla
Szóval a Fekete-Rez alatt eredő víz Marosfőtől nyugatra találkozik azzal a vízfolyással, melynek vize egy másik forrásban tör elő. Ezt egyes leírások nevezik Alsó-Maros-forrásnak vagy Mária-forrásnak is, a helyszínen írják turisztikai forrásnak is. De például Veres Zsolt földrajzos is „turisztikai forrás”-ként hivatkozik rá, mert a Székelyföldet busszal járó turistáknak ezt szokták csak megmutatni.
Fotó: Barna Béla
Szintén turisztikai forrásként emlegeti Zsigmondy Enikő is 2019-ben megjelent Hargita könyvében: „Hogy a turistáknak is tudjanak az idegenvezetők valamit mutogatni, kitalálták a Maros turisztikai forrását, ami egy mészkőrögből feltörő vízkelet (izbuk), és a Mária-forrás névre hallgat”. A Mária-forrásból kibukkanó vizet Zsók-pataknak hívják.
Innen (is) indul a Maros – Fotó: Barna Béla
Ez a turisztikai Maros-forrás Marosfő falu központjából, egy vendéglő parkolójából közelíthető meg egy oda-vissza 500 méteres, mindössze negyedórás sétával. Vofkori írja a Székelyföld könyvében: „A népi vagy köztudat a falu belterületén, a műúttól jobbra, a Geréces-tető lábánál (Gerécesalja) eredő, 866 m magasságban levő kis forrást, vízeret tartja a Maros forrásának”. Ugyancsak Vofkori írja, hogy „A Maros név eredete: a Maros a kelta muor=láp és acha: moracha (lápi folyó) szónak átalakítása”.
Fotó: Barna Béla
A Maros-forrás fakápolnáját Ébner Jenő (1907-1989) római katolikus pap, lazarista atya építtette, akit 1953-ban deportáltak ide kényszerlakhelyére, Marosfőre. A forrás közelében áll még az 1989-ben, a szeku által orvul meggyilkoltatott Ébner atya lazarista szerzetes háza és emlékkeresztje, aki a telep szegényeinek szamaritánusa volt. Haláláról ezt írják: „Halálának estéjén öt férfi kopogott be hozzá, olyanok, akiket jól ismert, szeretett és többször támogatott. Bár nagyon jól tudták, hogy nincs pénze, hisz a szentmisékért kapott pénzt, sőt tűzifáját is szétosztotta a szegények között, azért mégis követelőztek. Betuszkolták házi kápolnájába, kezét hátra kötözték, stolájával betömték a száját és a házi oltára előtt halálra taposták.”
Maga a falu, Marosfő a Maros és az Olt vízválasztóján, a Marosfői-hágónak nevezett Geréces-nyeregre települt. A Csíki- és Gyergyói-medencét összekapcsoló küszöb (hívják marosfői vagy szentdomokosi küszöbnek is) egyben a Gyergyói-havasok és a Hargita határát is jelöli, bár a küszöb Hargita felőli déli oldalán emelkedő a Geréces-tető (1126 m) még a kristályos vonulathoz tartozik, kristályos mészkő alkotja. Mint azt Vofkori írja, délebbre a Nagy-hegyen a gránit és a hargitai vulkánkúpok előfutáraként a Csík-magosa (1154 m) zárja a marosfői határt. A tájat északról uraló Fekete-Rez csillám-, klorit-, szericit-, és grafitpalából épül fel, melyet fehér színű kvarcittelérek szőnek át.
A Maros forrásáról kapta nevét egyébként a falu: maga Marosfő kis hegyvidéki település, amolyan üdülőfalu, ifjúsági táborral is. Marosfő lakossága 2011-ben 753 fő volt, 480 magyar, 271 román. Vasúton is el lehet érni, a brassó-dédai vasútvonalon a vasútállomás neve is a Maros forrására utal (Izvorul Mureşului vasútállomás). Vasúti műszaki dolgok iránt érdeklődőknek érdekes adat lehet, hogy ez a székely körvasút legmagasabb pontja, 850 m. Marosfőn keresztülmegy a 12-es országút is, ezen Csíkszeredától 36, Gyergyószentmiklóstól pedig 21 km a távolsága.
***
Marosfő után szóljunk kicsit az itt eredő Maros (románul Mureș, németül Mieresch vagy Marosch) folyóról. Innen a torkolatig a folyó hossza 749 km (Andó Mihály szerint 766 km). Érdekes adat, hogy forrása és torkolata között a távolság légvonalban 425 km (Laczay 1975). A Maros vízgyűjtőjének területe 30332 km², amiből 1185 km² esik Magyarország területére, a fennmaradó rész Romániához tartozik. Ez a 30 ezer km² körüli érték a Tisza vízgyűjtőjének 20 %-át jelenti. Egyébként a Maros a negyedik legjelentősebb vízfolyás a Kárpát-medencében vízgyűjtő területét (30332 km²) és legnagyobb vízhozamát (2420 m³/s) tekintve – tudható meg Oroszi Viktor György 2009-es doktori (PhD) értekezéséből (Hullámtér-fejlődés vizsgálata a Maros magyarországi szakaszán), melyet a Szegedi Tudományegyetem Földtudományok Doktori Iskolában írt. A bejegyzéshez csatolt vízgyűjtő-térkép is az ő disszertációjából származik.
A Maros vízgyűjtője – Forrás: Oroszi Viktor György doktori (PhD) értekezése
A Maros vízgyűjtőjén a vízhálózat igen sűrű, román vízrajzi térképek összesen 161 Marosba torkolló vízfolyást tüntetnek fel – ezek közül a Görgény, a Nyárád, a Kapus, a Küküllő, az Aranyos a Sebes, a Kudzsir, a Sztrigy és a Cserna érdemel említést.
A Maros útja Marosfőtől Szegedig
Folyása útvonalába esik Erdélyben többek között Maroshévíz, Marosvécs, Szászrégen, Marosvásárhely, Radnót, Marosludas, Nagyenyed, Gyulafehérvár, Piski, Déva, Soborsin, Lippa és Arad. A 749 kilométerből mindössze 51 km esik Magyarország területére: Nagylaknál lépi át a folyó a határt, és egy rövid szakaszon (21 km) határfolyó Magyarország és Románia között. Itt úgynevezett „mozgó” az államhatár, mely azt jelenti, hogy minden tizedik évben felmérik a határfolyó medrét, majd a hajózóút középvonalában állapítják meg az államhatárt. A határátlépés után elfolyik Makó városától délre, majd Szegednél 81 m tengerszint feletti magasságban torkollik a Tiszába. Csak érdekességképp, nem mindig volt ez így: a pliocén végén az Alföldi-Marosnak nevezett ősfolyó ekkor még Lippa környékéről Aradon át Orosháza felé folyt és Szegvár táján ömlött az Ős-Tiszába (Mike 1975, 1991).
Kép és szöveg: Barna Béla
