Kisbacontól Udvarhelyig Benedek Elek nyomában

A híres meseíró az erdővidéki Kisbaconban született és ott is halt meg. Iskoláit pedig Székelyudvarhelyen végezte: amellett, hogy Benedek Elek életrajzát ismertetem erre a két helyre kihegyezve, megtudhatjuk azt is, hogy hogyan is hitt az életen át tartó szerelemben. 

„Benne vagy még fiam az ágyban? – kérdi mérgesen a székely asszony lustálkodó fiát, aki azt válaszolja: Benne de kelek”. E szenzációs és sokkoló szóvicc Benedek Eleknek állít emléket, aki Székelyföldön, pontosabban az erdővidéki Kisbaconban (Bățanii Mici) született 1859. szeptember 30-án.

Valójában Székelyföld az író hazája. Minden a Székelyföldhöz köti

Mint azt Lengyel Dénes írja egy monográfiában róla: „az író egész pályafutását, irodalmi, közéleti tevékenységét elsősorban azok az élmények határozzák meg, amelyeket a szülőföld és a családi élet nyújtott neki. (…) Valójában Erdély, és ezen belül is a Székelyföld az író hazája. Minden a Székelyföldhöz köti”.

És igen, szülőfaluját elhagyta ugyan, először ugye udvarhelyi kollégiumi tanulmányainak idején, amikor is 1867-ben, alig 8 évesen beíratják az iskolába: Székelyudvarhely legrégebbi iskolájának, az 1670-ben alapított Református Kollégiumának volt egykor diákja nyolc évig a későbbi nagy székely mesemondó, író Benedek Elek.

1912-ben a kollégiumot kibővítették egy szecessziós épületszárnnyal. Itt alakult meg 1927-ben a Nagyenyedről áttelepített Református Tanítóképző, mely később különálló oktatási intézetté vált, és 1990 decemberében felvette Benedek Elek nevét. Az iskola előtt állították fel a Szabó János (1952-2018) szobrászművész által megmintázott mellszobrot.

Az avatón beszédet mondott a tanintézet egy másik híressé vált diákja, Kányádi Sándor költő. 2017 szeptemberében a mellszobrot áthelyezték néhány méterrel északnyugat fele az udvaron, illetve új talapzatot is kapott.

De van Udvarhelyen még egy emlékhelye a nagy mesemondónak: az Elek apó kútja, igaz, ebből három is van! Az elsőt 2006-ban Budán, a Tabánban (Fátyol utca) avatták fel, Kányádi Sándor ötlete alapján valósult meg. A másodikat Sopronban, Benedek Elek születésének 150. évfordulója alkalmából 2009. október 3-án avatták fel, Melocco Miklós szobrászművész tervei alapján készült el.

És végül Budapest és Sopron után a székely anyaváros, Székelyudvarhely központi parkjában is felállították Elek apó kútját 2010 májusában. Az emlékművet Zavaczki Walter udvarhelyi szobrászművész faragta ki. Az öt köbméteres, közel 25 tonnás sziklatömb, amelyen Benedek Elek arcképét helyezték el, a Szeltersz völgyéből származik (Bunta Levente polgármester visszaemlékezése szerint a sziklatömböt maga Kányádi Sándor fedezte fel évekkel ezelőtt, és nemrégiben a költővel közösen „kerítették elő” azt Szelterszben). Az Elek apó kutat Kányádi Sándor költő kérésének eleget téve állíttatta fel a Küküllő parti Sétatéren (közismertebb nevén Dzsungelben) a polgármesteri hivatal.

Másodjára pedig akkor hagyta el szülőföldjét, mikor 1877-ben (18 évesen) Pestre utazott: de Budapestet sohasem szerette meg, Magyarországon vendégnek érezte magát. 1877 és 1881 között a budapesti egyetem bölcsészkarán tanult magyar–német szakon, majd filozófiát is hallgatott, de nem szerzett diplomát, inkább az újságírói pályát választja. Ettől egyébként hosszú ideig lelkifurdalása és bűntudata volt, mert édesapja egy csomó földet eladott az egyetemi tanulmányainak a finanszírozására („a főváros ette a pénzt”), ő pedig nem tette le az egyetemi vizsgáit.

Újságírói és rövid politikai pályáját (volt országgyűlési képviselő is!) most nem részletezném, egyetlen kivétellel: 1881-től a Budapesti Hírlap munkatársává válik. A Budapesti Hírlap olyan ellenzéki lap volt, amely egy párthoz sem csatlakozott, ezért teljesen szabad kezet adhatott munkatársainak. Az ifjú Benedek Elek itt megőrizhette erkölcsi függetlenségét, szabadon írhatott, nem kellett tekintettel lennie senki érdekére. Ezek az első újságírói élmények teremtik meg azt az illúziót, amelyet hosszú ideig megőriz: az újságíró függetlenségének illúzióját.

De nem emiatt írok most a Budapesti Hírlapról, hanem azért, mert annak munkatársaként az akkor 23 éves Benedek Elek a szerkesztőségből (az Erzsébet szállóból, a mai Egyetem térről) gyakran betértek a Rákóczi úton egy Rókus kórház melletti trafikba. Benedek Elek egyre többször vett itt magának kockás papírt (arra szeretett írni), de nem a papír, hanem azért járt ide gyakrabban, mert tetszett neki a trafikos lány. A trafikos lányt, a félárva, vallásos zsidó lányt Fischer Máriának hívták, édesapja öngyilkos lett a Tiszába vetve magát, amikor hajósgazdaként elszegényedett, így a lány az anyjával dolgozott itt.

Nyáry Krisztián nem a kockás papírt írja le, ő így ír Benedek Elekék megismerkedéséről: „Benedek Elek 1882 egy őszi délutánján főnökével, Rákosi Jenővel betértek szivarért egy Rókus kórház melletti trafikba. Egy aznapi újságcikkről beszélgettek, amikor a trafikosné sarokban ülő lánya beleszólt a társalgásba. Vitába szállt a nagy hírű főszerkesztővel, amihez talán Eleknek sem lett volna mersze. A magas, jóképű fiatalember annyira rácsodálkozott az éles eszű lányra, hogy elfelejtett fizetni a szivarokért. Másnap egy ibolyacsokor kíséretében vitte el a tartozást, s innentől kezdve mindennap visszajárt a boltba, hogy találkozzon a 19 éves Fischer Máriával”. (Fischer Mária 1862. november-3-án született.) A megismerkedés után két évvel, 25 illetve 22 éves korukban, 1884-ben összeházasodtak, és szépen éltek Reáltanoda utcai lakásukban: Elek apó emléktáblája ma az V. kerületi Reáltanoda és a Károlyi utca sarkán álló ház falán található.

összesen 45 évet éltek boldog házasságban

Budapesten és Kisbaconban, lényeg, ami lényeg, összesen 45 évet éltek boldog házasságban, hat gyerekük (Marcell, János, Mária, Flóra, Elek, Rózsa) született. Mint már említettem, Pestet nem annyira érezte otthonának, így Benedek Elek már egykori szülőháza szomszédságában 1896-ban megkezdte a kisbaconi kúria építését, 1896-tól nyaranta kisbaconi házában tartózkodott, mintegy előrevetítve későbbi végleges hazatérését szülőföldjére.

Erre a végleges hazatérésre 1921-ben került sor. Mária már korábban hazaköltözött, ugyanis az első világháború alatt János fiuk megbetegedett, így itt a faluban ápolta. Amikor 1920-ban János meghalt, Elek is döntött, és 1921-re ő is végleg hazatért: akkor, amikor a magyarok tömegesen menekültek Erdélyből, ő ellentétes irányba mozgott. Itt, a trianoni békeszerződés által Romániához csatolt Kisbaconban szerkesztette 1922-től haláláig a híres gyermeklapot, a Cimborát.

A Cimbora körüli nehézségek azonban gondterheltté tették: egyik reggel Benedek Elek már hajnalban kivonult kaszálni, a fizikai munka ugyanis mindig segítségére volt a lelki tépelődések közepette. Amikor a reggelinél ismét találkozott a családdal nem sokáig maradt közöttük, szobájába húzódott levelet írni. Benedek Eleket 1929. augusztus 17-én, ennek a levélnek az írása közben érte a végzetes agyvérzés. Utolsó leírt mondata, amelynél kiesett kezéből a toll, szállóigévé vált: „Fő, hogy dolgozzanak” (éppen az írók feladatáról írt). Elek apó leesett a székről, s már nem tért többé magához, a zuhanó test hangjára berohannak a dolgozószobába a családtagok, a felesége is berohant, fogta a kezét. Férje halála után Mária egy kis idő után csendben kiosont a szobából, bevett egy csomó altatószert (veronált), korábbi fogadalmuk az volt ugyanis, hogy egyikük sem fogja túlélni a másikat. A veronál beszedése után visszajött, s ezt mondta gyerekeinek: „Édeseim. Azt hiszem, most kifogytok belőlünk”.

Elbúcsúzott a gyerekeitől, elveszítette az eszméletét, s két nappal később, augusztus 19-én ő is meghalt. Augusztus 20-án helyezték örök nyugalomra mindkettejüket a kisbaconi temetőben.

Miután Benedek Elek meghalt, felesége altatókat vett be, s két nap múlva ő is meghalt, gyerekeitől így búcsúzott: Édeseim. Azt hiszem, most kifogytok belőlünk

Ha ma Kisbaconban járunk, mindenképpen menjünk be a Benedek Elek-emlékházba, mely egy műemlékké nyilvánított múzeum Romániában, Kovászna megyében (a romániai műemlékek jegyzékében a CV-II-m-A-13136 sorszámon szerepel).

Az 1969-ben, Benedek Elek születésének 110., halálának 40. évfordulója alkalmából felavatott emlékház 1896-ban épült. A XIX. századi klasszicista udvarházak mintáját követő földszintes ház oszlopos tornácának timpanonjában a Mari név olvasható, amely Benedek Elek feleségének állít emléket. Az emlékházat kezdetben az író lánya, Benedek Flóra vezette, napjainkban (2020) az emlékház vezetője Szabó István és felesége Szabó Réka, az író dédunokája. A ház nyitva tartása télen: 14.00 – 20.00, nyáron: 10.00 – 20.00 között, hétfőn zárva.

2001. július 7-én, Kacsó Peti barátommal, illetve Monával s az akkor féléves Borbála lányunkkal jártunk Kisbaconban, a Nagy Mesemondó házában, aki nemcsak ontotta magából a meséket, de szenvedélyesen gyűjtötte is őket. Neki köszönhetjük, hogy gyerekként olyan hősökkel találkozhattunk, mint Többsincs királyfi, A világszép Nádszál kisasszony vagy A csillagszemű juhász.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!