Orángutánok Borneón

Ha orángutánokat szeretnénk látni természetes környezetükben, akkor Malajziába, Borneó szigetén Sarawak államba, a Kuching melletti Semenggoh Rezervátumba érdemes mennünk. 

Sarawak Malajzia Borneó szigetén fekvő két államának egyike, a legnagyobb maláj állam. Malájul Bumi Kenyalang („a szarvcsőrű madarak földje”) néven is emlegetik. Borneó északnyugati részében fekszik, területe 124450 km² (majdnem akkora, mint Görögország!), népessége 2,3 millió fő. Területe Malajzia teljes területének 37 százalékát teszi ki. Nagy, állat- és növényfajokban gazdag esőerdőkkel rendelkezik.

Sarawak állam fővárosa az 580 ezer lakosú Kuching, mely egy folyóparti kikötőváros a Dél-kínai-tenger partjához közel. Éghajlata egyenlítői, az évi hőingadozás mindössze pár fok, a napi hőingadozás a nappalok és éjszakák között 5-7 fok. Az évi átlagos csapadékmennyiség kb. 4000 mm. Ebbe az esős, meleg borneói városba egyébként meglepően könnyen eljuthatunk, van ugyanis saját nemzetközi repülőtere (Kuching International Airport, KCH). Ezt azért is említem, mert innen a reptér modern épületétől mindössze 13 kilométert kell mennünk délre, és máris benne vagyunk az őserdőben, s nem kell fél óra sem, hogy eljussunk a legjobb helyre, ahol főemlősöket láthatunk, a Semenggoh Orángután Rezervátumba.

A rezervátum létrejöttének megértéséhez kicsit vissza kell menni az időben: 1964-ben hoztak egy malajziai törvényt, mely szerint tilos orangutánt elfogni, és fogságban tartani is. A törvény után rögtön létrehozták a szomszédos Sabah államban a Sepilok Orangután Rehabilitációs Központot, mely máig ismertebb. Itt, Sarawakban ennek mintájára 1976-ban alapítottak egy hasonló létesítményt (Semenggoh Nature Reserve), a különbség azonban az, hogy itt nem alkoholista vagy bűnöző orangutánok rehabilitációja történik, hanem főleg csempészektől, illegális befogóktól elkobzott állatokat szoktatnak vissza az őserdőbe. Szóval, ha a híres, Borneó szigetén élő orangutánokat akarjuk látni, akkor ide érdemes jönni, a híres ausztrál utikönyvkiadó szerint is ez a világon az egyik legjobb hely, hogy orángutánokat lássunk természetes élőhelyükön, amint fáról fákra hintáznak (sokkal jobb a sabahi Sepiloktól, és kevesebb a turista is!).

A Semenggoh Orángután Rezervátum területe 6,8 km², és 25 orángután él itt: 11 fogságból mentett vagy megárvult 14 pedig itt helyben született. A 25-ből 4 teljesen vad, önállóan keresnek maguknak ennivalót.

Garancia persze nincs rá, hogy láthatunk orángutánt, de azért elég jó esélyek vannak: jómagam több csoportot vittem ide, mindegyikkel láttunk itt „erdei embereket” – az „orang utan” ugyanis ezt jelenti maláj nyelven.

Kétszer van egyébként etetés, néhány száz méterre a park főépületétől (HQ): először délelőtt 9-10 között majd délután 3-tól 4-ig: az etetések alkalmával a parkőrök banánt és egyéb gyümölcsöket tesznek ki. Ez sem garancia persze, egyszer a National Geographic forgatócsoportja volt, hogy fél napot várt, de hiába egyetlen orángután sem jött elő.

Itt a parkban él Richie a 200 kilós, domináns hím. Egyébként mindegyik orangutánnak van neve, egy a bejáratnál egy információs táblán olvashatjuk a családfát meg hogy ki hány éves. Itt él Lela is, a többszörös anyuka, akik egyszer csak előbújnak a környező sűrűből. Fotóztam itt Ricsit és az anyukát is, ahogy vöröses szőrük kibukkant a zöldből, s fotóztam itt anyukába kapaszkodó kis orángutánt is.

A körülmények ellenére nincs állatkert érzése az embernek; ha orangutánt akar látni az ember szabadon Borneón ez az egyetlen módja. A teljesen vadon élő példányok többnyire az indonéz oldalon élnek, megközelíthetetlen hegyek között rejtőzködve.

Ha úgy tűnik, hogy már vége az etetésnek, ne induljunk rögtön vissza, mert még mindig előjöhetnek orángutánok. Biztonsági okból arra kérik a látogatókat, hogy mindig legalább 5 méterre legyenek az állatoktól, s a vizespalackjuk se legyen elől. Ne mutogassunk, ne kiabáljunk, ne csináljunk hirtelen mozdulatokat és ne használjunk vakut!

Az orángután rezervátumban elvileg egyébként két gyönyörű túraútvonal megy végig az esőerdőben: az egyik neve Masing-ösvény (Main Trail) – piros jelzés és 30 percnyi – ez köti össze a park központját a főútvonallal. A másik neve Brooke’s pool Trail – sárga és piros jelzés – kettő kilométer. Az elmúlt években (2016, 2017, 2018) sokszor zárva voltak ezek az ösvények, így igazából ne számoljunk velük. De itt nem is az a lényeg, hanem a fantasztikus főemlősök látványa. Az orángután rezervátum nyitva tartása egyébként: 8-17 óra, belépődíj pedig 10 maláj ringgit (RM).

S most, hogy röviden bemutattuk a parkot, röviden és tömören szólni kell az orángutánról (Pongo) is, mely az emberszabású majmok ázsiai neme. Nemrégen még két alfajként írták le a tudósok a szumátrai orangutánt és a borneói orangután, újabban azonban a külön fajoknak tekintik őket. A borneói orangutánoknak viszont immár 3 alfaját különítik el: (1) Pongo pygmaeus pygmaeus (Északnyugat-Borneó), (2) Pongo pygmaeus morio (Északkelet- és Kelet-Borneó) és (3) Pongo pygmaeus wurmbii-t (Délnyugat-Borneó).

Az orangután a legnagyobb testű fán élő állat, a hímek 150 cm magasak és 70-80 kilósak, a nőstények 120 cm magasak és 30-40 kilósak. Érdekesség, hogy karjaik sokkal hosszabbak lábaiknál: a hímek karfesztávolsága simán eléri a 2 métert! Az orángutánok zömében gyümölcsökkel táplálkoznak, de esznek leveleket, gallyakat is, amit akár rovarokkal, tojással egészítenek ki. Meg kell említeni, hogy éjszakára lombokból építenek fészket a lombkoronaszintben, 10–20 méter magasan!

A hímek territóriuma nagyobb, mint a nőstényeké, és a területtel jár a párzás joga is. Még a nagy hímek territóriuma sem túl nagy: Borneón 2-5, Szumátrán 3-9 négyzetkilométer. A kutatóik szerint ennél nagyobb területet a sűrű esőerdőben nem is tudnának ellenőrizni. Orángután kutatók 2016-os cikke szerint a Szumátra északi erdőiben élő orángutánoknál egyetlen hím uralja a nőstényeket. A többi hím nem nő akkorára, mint a vezér, és pofalemezük is kisebb marad. Ez azért jó, mert ha több hím vetélkedne a dominanciáért, unos-untalan csetepaték lennének köztük. A kisebb hímeknek így viszont csak akkor lehet esélyük arra, hogy szaporodjanak, és ezzel továbbörökítsék génjeiket, hogy lopva megpróbálnak párosodni valamelyik nősténnyel, amikor a vezérhím éppen mással van elfoglalva.

Itt Borneón más a helyzet. A hímek nem tartanak háremet és jókora területeket kóborolnak be egyedül. Nekik akkor van esélyük a szaporodásra, ha minél nagyobbak és erősebbek lesznek, és nem félnek harcra kelni a vetélytársakkal – ez a stratégia pedig összetűzésekhez és sebesülésekhez vezet.

Részben Szumátra és Borneó eltérő földtörténete magyarázhatja a hím orángutánok különféle férfistratégiáit. Borneó földje nem olyan termékeny, mint Szumátráé, a fák hozamában bőség és ínség időszaka váltakozik. Szumátrán a hímeknek nem kell messzire menniük ennivalóért és nőstényért; Borneó mostohább viszonyai között viszont nagy területet kell bekalandozniuk táplálékért és párzótársért. Ez megmagyarázhatja, miért különbözik a domináns hímek stratégiája a két szigeten.

Sokat lehetne még írni a borneói orángutánról, hogy 233 napig vemhesek, kb. másfél kilós kölyköt szülnek, s hogy a fiatal orangutánok anyjukba kapaszkodva utaznak a fák koronaszintjén (ilyet is fotózhatunk egyébként a rezervátumban!).

Fontos azt is leírni, hogy az orangután az egyik leginkább veszélyeztetett állatfaj: a vadászat, az illegális állatkereskedelem mellett főleg az őserdők pusztulása is fenyegeti. Ráadásul az orvvadászok megrendelésre szállítják a vadon fogott orangutánkölyköket, anyjukat pedig rendszerint megölik.

Erik Meijaard becslése szerint a borneói orángutánok száma 40 ezer és 100 ezer között lehet

És mos néhány fontos számadat ehhez: 1900-ban még több mint 300 ezer orangután volt az őserdőkben, számuk 1971-re 4500 alá csökkent. Az aktív védelemnek s a visszatelepítő programoknak (mint ez a Semenggohnak is) köszönhetően jelenleg úgy 25 ezer orangután élhet Borneón és Szumátrán, többségük itt Borneón. Egészen pontosan, a faj populációs viszonyait hosszú ideje tanulmányozó Erik Meijaard becslése szerint a borneói orángutánok száma 40 ezer és 100 ezer között lehet.

A rezervátumok mellett természetesen a világ állatkertjei is küzdenek az orangutánok megmentésért. Magyarországon két állatkertben élnek orangutánok. A Budapesti Állatkertben szumátrai orangutánok a Nyíregyházi Állatparkban pedig borneói orangutánok láthatóak.

A Semenggoh Orángután Rezervátumban tett kirándulásunkhoz van még magyar vonatkozású tudománytörténeti adalék is: a Magyar Földrajzi Múzeum alapítója, a világutazó-geográfus, Balázs Dénes is járt Borneón, s itt Kuchingban is. Sőt, tudománytörténészként Balázs Dénes leírja azt is, hogy elődje, egy magyar tudós, a pesti állatkert alapítója is járt Borneón:

„Utazásom legérdekesebb szakasza Borneó szigetéhez kötődik. Borneó úgy szerepel a régi útleírásokban, mint a dajak fejvadászok földje. Hazánkfiai közül Xántus János volt az első, akinek sikerült behatolnia a sziget belsejébe. Egy osztrák hajós expedíció tudományos tagjaként jutott el Délkelet-Ázsiába, de Szingapúrban elvált tőlük és önálló gyűjtőmunkába kezdett. 1870 januárjában áthajózott a sziget északnyugati részén fekvő Sarawakba (ma Kuching). A Batang folyó mentén rovarok, hüllők, madarak és emlősök ezreit gyűjtötte össze, preparálta s küldte haza a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Legértékesebb zsákmánya kilenc lelőtt „erdei ember”, orángután volt. Öt állat bőrét ideiglenesen tartósította, és idehaza a múzeum preparátorai készítették ki. A kitömött orangutánok egyike ma az érdi Magyar Földrajzi Múzeumban látható.”

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!