Az idegenforgalmi prospektusok Varasdot (Varaždin) Horvátország barokk fővárosaként reklámozzák, az óváros barokk épületei fantasztikusak, de fontos látnivaló még a gótikus Erdődy-vár is. És mindez a magyar határtól mindössze 40 kilométerre!
Ha a horvát tengerpartra utazunk, vagy a nyaralásból hazafelé jövünk, érdemes az autópályáról letérni egy párórás városi sétára, hogy megismerjük Varasdot (horvátul Varaždin), Észak-Horvátország legnépszerűbb turistacélpontját, mely a magyarországi, letenyei határátkelőtől mindössze 41 kilométerre fekszik. De természetesen önálló célpontként is számításba jöhet.
Van a városnak kellemes óvárosa, sok barokk palotával, több múzeuma, és galériája, valamint van egy szép vára is. Induljunk most egy sétára az első horvát királyról, Tomiszlávról elnevezett főtérről (Trg kralja Tomislava). A tér domináns épülete az 1791-ben átépített városháza (Gradska vijećnica), egy nagy toronnyal. A barokk átépítés előtti városháza egyébként 1523-ban épült, és Brandenburgi György adományozta a városnak (Brandenburgi vette el feleségül Frangepán Beatrixot, Mátyás király fiának, Corvin Jánosnak az özvegyét).
A főtérből sugárirányban ágaznak ki a széles sétálóövezetet alkotó óvárosi utcák, amelyeket szép, XVIII. századi épületek szegélyeznek. A főtéren található még a Draskovics grófok palotája (Palača Drašković). Ezt a palotát nem lehet nem észrevenni: a barokk kapu fölött aranyozott címert láthatunk, amelyben van 2 golyót tartó griffmadár és van 2 koronás sárkány is, mely csillagot tart fel. A Draskovics család tagjai harcoltak Nagy Lajos oldalán Itáliában, Mátyás király oldalán Jajca ostrománál, de sok jeles ember, püspök és országbíró is kikerült a család tagjai közül. A tér túloldalán pedig a XIX. században épített püspöki palota áll.
A főtértől nyugatra kiágazó Franjevački téren áll a híres kétemeletes pazarul pompás Patacsics palota (Palača Patačić), mely 1764-ben épült. Egykor nyüzsgő társadalmi élet folyt benne. Franjo Patačić és felesége Katalin asszony fényes táncmulatságokat, színházi előadásokat rendezett itt. Az utca másik oldalán magasodik Keresztelő Szent János ferences temploma (Crkva Svetog Ivana Kristitelja), a templom mellett pedig Grgur Ninski püspök szobra áll.
És bolyonghatunk a sok szép barokk palota között. Említésre méltó még a Wasserman-Kreuz palota (1785), a Petković palota (Trg Slobode, 1767), a Patačić-Puttar palota (Zagrebačka utca) és a Kereskényi-palota (Draskovics utca 4.). Nekem személyes kedvencem a Prassinsky-Sermage palota (Miljenka Stančića tér 3., 1750).
De hogy kerül ennyi palota egy ilyen kisvárosba? Nos, úgy, hogy amikor Horvátország török uralom alá került, a szlavóniai határvidéken már akkor Varasd volt a legerősebb végvár, a török veszély elmúltával pedig még jobban felvirágzott és Horvátország kulturális, politikai és kereskedelmi centruma lett, majd 1756-ban konkrétan fővárosa is! Sőt: Mária Terézia az abszolutizmus megerősítése érdekében igyekezett szűkíteni a nemesség befolyását, ezért 1767-ben megalapította a horvát királyi tanácsot, melynek székhelyéül Varasdot tette meg. E fővárosi időszakban létesültek e pompás barokk kastélyok, templomok és középületek.
A sok főúri palota között persze azért akad egy kivétel, az 1795-ben épült Herzer palota (Palača Herczer, Franjevački trg 6.).
A Herzer palota az építtetője nem nemesember volt, hanem egy postás, aki nyert a lottón és meggazdagodott
Ennek az az érdekessége, hogy Franjo Herzer, az építtetője nem nemesember volt, hanem egy postás, aki nyert a lottón és meggazdagodott (utóbb persze minden vagyonát és a palotát is elveszítette).
A lottómilliomos postás mellett a fővárosi paloták és Varasd virágkora is lejárt egyszer: 1776-ban tűzvész pusztította el a várost, mely után a horvát bán Zágrábba tette át székhelyét. Így a fővárosi rangot mindössze húsz évig viselte Varasd. Ám ma ennek köszönheti, hogy az idegenforgalmi prospektusok Varasdot Horvátország barokk fővárosaként reklámozzák.
És hogy röviden említsünk még egy magyar történelmi kötődést is: az Aranybullás II. András későbbi magyar királyt 1203 októberében saját bátyja, Imre király Varasd közelében foglyul ejtette.
A ma 49 ezer lakosú Varasdnak van egy várkastélya (Stari Grad, Strossmayera 7.) is, a barokk óváros északi végében. A vár körbe is sétálható szépen a külső nagy sáncon és vizesárok körül, de belül is látogatható, hiszen itt van az 1925-ben alapított városi múzeum (Gradski muzej Varaždin).
A vár történetéről szólva az első fontos kiindulópont az, hogy Varasd már 1181-ben ispánsági székhely volt, s valószínűleg már ekkor egy földvár állt itt, egy oklevélben pedig „castrum Garestin” néven említik először III. Béla király idejében. 1209-ben II. András (Endre) Varasdot szabad királyi várossá tette. A tatárok által elpusztított várat IV. Béla újítatta meg. 1397-ben Cillei Herman kapta meg Zsigmond királytól, 1440 körül pedig Cillei Ulrik kővárrá építtette át, majd halála után özvegye Brankovics Katalin birtokolta. A Cillei-Hunyadi pártvillongások idején 1446-ban Hunyadi János csapatai feldúlták.
A XVI. században élte fénykorát Varasd vára, amikor is reneszánsz stílben átépítették, Domenico dell’ Allio itáliai mester irányításával. 1584-ben a király Erdődy Tamást horvát bánná nevezte ki, majd 1607-ben szolgálataiért megkapta Varasd várát is a hozzá tartozó uradalommal. Ezután Varasd vára 1925-ig az Erdődyek birtoka maradt.
A trianoni békeszerződésig Varasd egyébként Varasd vármegye székhelye volt, majd tartozott Jugoszláviához is, 1991 óta pedig az önálló Horvátország egy kellemes kisvárosa.
Hogy mennyire kellemes, azt jelzi az is, hogy 2014-ben a város bizony felkerült a New York Times által összeállított „Where to Go?” listájára, ami igen nagy elismerés! A New York-i lap szerint a barokk paloták mellett a zenei fesztiválok is szerves részét képezik Varasdnak. A New York Times a Radar fesztivált emeli ki, ahol többek között Bob Dylan és Santana is fellépett már.
Kép és szöveg: Barna Béla
Varasdtól nem messze északra 31 kilométerre fekszik Horvátország legészakibb települése, Muraszentmárton.