Ha Pécstől haladunk Szigetvár felé, és déli délnyugati irányban tekergetjük a nyakunkat, akkor egy távoli hegylánc csábít minket túrázni. Ez a hegylánc jóval magasabb a Mecsek hegységnél és légvonalban alig 80 kilométerre fekszik csak Pécs városától. Ez a hegység a Papuk névre hallgat, Horvátország területén, egészen pontosan a Dráva és a Száva folyók által határolt Szlavónia területén magasodik. Legszebb része Jankovác, ahová egy fantasztikus vízesés miatt érdemes elmennünk.

Hol is van a Papuk? – Fotó: Barna Béla

A Dráva folyótól, azaz a magyar-horvát határtól mindössze csak 30 kilométernyire egy jelentős, a Mátrához hasonló hegytömeg emelkedik ki a Verőcei-síkból. A Papuk hegység (néhol nevezik Papok-hegységnek, Orljava-hegységnek is) Szlavónia legjelentősebb és legmagasabb hegysége, a Papuk csúcs 953 m magas.

Szlavónia legmagasabb hegysége, a Papuk csúcs 953 m magas

Bulla Béla és Mendöl Tibor ezt írja a Papukról A Kárpát-medence földrajza című könyvében: „Az egész Dráva-Száva köz legtekintélyesebb masszívumdarabja a 953 m magas Papuk-hegység. Törésvonalak mentén – amelyeket andezit-lávakitörések jeleznek – magasodik ki a miocén lejtővidékből. Gránittömegén üledékes takaró foszlányai nyugosznak.”

Sétaút a Papukban – Fotó: Barna Béla

S valóban, a Papuk geológiailag is igen változatos hegység, központi és keleti részét zömében jura és eocén mészkő alkotja, amihez a dél felől palás kőzetek csatlakoznak, a nyugati tömbje pedig gránitból épül fel. Ezt megspékelve szigetszerűen vulkáni kőzetek is megjelennek a hegység területén.

Szlavónia legmagasabb hegységének kivételes geológiai és biológiai sokszínűsége, értékes kulturális és történelmi öröksége alapozta meg a Papuk Természetvédelmi Park létrehozását 1999-ben, 336 km2 kiterjedésű területen. A természetvédelmi terület vezetősége már a park létesítésekor felismerte a terület kiemelkedő földtani örökségét, így megszületett az Európai Geopark Hálózathoz való csatlakozás gondolata. A Horvát Geológiai Szolgálat képviselőivel és a Zágrábi Egyetemmel közösen beadott pályázat és a sikeres terepi értékelő bejárás eredményeképpen a természetvédelmi park 2007-ben Horvátország első geoparkja lett, csatlakozva az Európai Geopark Hálózathoz és a Globális Geopark Hálózathoz.

A Papukot a Pozsegai-hegységrendszer részének tartják, mely egykoron Pozsega és Verőce vármegyékben terül el, jelenleg Pozsega-Szlavónia (Požega-Slavonia) és Verőce-Drávamente (Virovitica-Podravina) horvát megyéket választja el a hegység gerince.

Kamenska, aknamező 2010-ben – Fotó: Barna Béla

A Papuk a történelem során mindig akadályt jelentett az erre járóknak, igazából mindenki kikerülte. És elkerülték a túrázók is, a környéken jelentős harcok dúltak a délszláv háborúban (1991-1995), így a magyar bakancsos köztudatba is egy igencsak elaknásított hegységként került be, ha egyáltalán bekerült. Az utóbbi időben azonban az aknamentesítésnek köszönhetően és a turistajelzések felújítása után egyre többen ruccannak át ide egy kellemes gyalogtúrára Magyarország déli területeiről: egyre kedveltebb túracélpontja a baranyai természetjáróknak ez a hegység, melynek fő népszerűsítője dr. Montskó Péter, de például már a bajai természetjárók is kirándultak már ide Veszelka Anna vezetésével.

Jankovác környéke – Fotó: Barna Béla

Ha a hegység legszebb és legattraktívabb részét szeretnénk látni, akkor mindenképpen Jankovácot érdemes felkeresni. Ide a hegység északi részén fekvő Darnóc (horvátul: Slatinski Drenovac) településről juthatunk el. Slatinski Drenovac után megszűnik az aszfaltút, de ezen a burkolat nélküli úton is eljuthatunk autóval végcélunkhoz.

A helyet ismerők Szlavónia egyik legszebb tájának tartják Jankovácot

Jankovác a hegység központi részén, 472 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, egy szépséges hegyi völgy felső végében lévő kis platón. A helyet ismerők Szlavónia egyik legszebb tájának tartják Jankovácot.

Tóparti hangulat Jankovácban – Fotó: Barna Béla

Mint a legtöbb ilyen jellegű helyen, itt is üveghutát építettek a XVIII. században német telepesek. A huták fűtéséhez szükséges famennyiség azonban hamar elfogyott, így az 1820-as évekre a település lehanyatlott. A hely adottságait gróf Jankovich József (Josip Jankovich), a helyi földesúr fedezte fel újra, aki az üveghuta helyére egy vadászházat építtetett (a Jankovich család főbb birtokai Voćin (Athyna) és Virovitica (Verőce) térségében voltak). Tulajdonképpen róla is kapta a nevét a hegyi telep 1801-ben, ahol két kis tavat is kiásatott a vadászháza mellé, a tóból kiömlő vizet pedig egy sziklafalon keresztül vezettette el, így lett egy saját, 36 méteres vízesése.

A Skakavac-vízesés – Fotó: Barna Béla

Ha megérkezünk Jankovácra, a parkolójegy árustól nyugodtan kérhetünk egy kis ingyenes ismertető füzetecskét, amelyben van egy légifotó-térképvázlat is, amely piros vonallal bejelölve mutatja azt a tanösvényt, melyet bejárva megnézhetünk mindent Jankovácon.

A földesúr egykori vadászháza ma turistaház – Fotó: Barna Béla

A földesúr egykori vadászháza ma turistaházként (Planinarski dom Jankovac, 475 m) üzemel, innen pár perc séta után máris a pisztrángos tavacskákhoz érünk. A két tavat egy bővizű karsztforrás táplálja, mely egy forrásbarlangban éri el a felszínt. A forrás feletti sziklában két kőfülke van. Az egyik Jankovich József sírboltja volt, 1861-ben halt meg, és ide, ebbe a barlangba temették el: sajnos a vörösmárvány szarkofág mára már összetört, rajta magyar és ószláv felirat volt olvasható források szerint.

A vízesésnél – Fotó: Barna Béla

A másik üreg egy betyárvezér, Maksim Bojanić búvóhelye volt, a hagyomány szerint tíz éven át. Innen a tanösvényt követve mehetünk egy kis kört a hegyen is, de vissza is fordulhatunk a turistaházhoz, hogy onnan ereszkedjünk le az igazi látnivalóhoz, a Skakavac-vízeséshez (Slap Skakavac), ami lenyűgöző látványt nyújt. A vízesésbe a tavakból folyik a víz, és egy óriási méretű mésztufa-gátról zuhan a víz 36 métert.

A vízesés környékének geológiai vázlata

A forrásmészkő alap tehát hasonlóvá teszi a helyet a lillafüredi vízeséshez, csak majdnem dupla akkorát képzeljünk el. A víz aztán innen a Kovačica-patakba folyik, ami aztán a Drávába szállítja Szlavónia legnagyobb vízesésének vizét.

Fotó: Barna Béla

A vízesés megközelítése is látványos egyébként, a mésztufa-gát aljában vezető turistaúton szinte mini szurdoktúrán érezhetjük magunkat.

Kép és szöveg: Barna Béla

Budapestről Slatinski Drenovac 320 km távolságra van autóval, közel négy órás autóútra. Pécstől 96 km csak a távolság, az útvonal a következő: Pécs-Harkány-Drávaszabolcs-Donji Mihojlac-Moslavina- Čačinci-Slatinski Drenovac.Eszék (Osijek) összes könyvesboltját is végigjárva kiderült: turistatérkép nincs a hegységről.

A Papuk a zágrábi kiadású térképen

S bár túrázni nem alkalmas, de mindenképp érdemes beszerezni a zágrábi kiadású (Trsat Polo) Slavonija tájtérképet 1:175 ezres méretarányban. A Jankováci parkerdő bejáratánál parkolódíjat szoktak szedni (10 kuna/autó).

Jelen cikkem első változata a Turista Magazin 2010 augusztusi számában jelent meg.

Turista Magazin, 2010