A Kárpát-medence egyik földtani érdekessége ugyanis a szovátai sókarszt, melyet a Sókárpátok névvel is illetnek. Az itt kialakult Medve-tó vize pedig szinte egész Európában egyedülálló, a heliotermia jelensége miatt.
Szováta közúton 515 kilométerre fekszik Egertől (Budapesttől 570 kilométerre), ami körülbelül 8 óra autózást jelent Nagyváradon, Kolozsváron és Marosvásárhelyen át. A területet ábrázolja a Görgényi-havasok (Erdély hegyei 1, Pallas-Akadémia) túrakönyvhöz mellékelt térkép, csak sajnos nem a legrészletesebb, méretaránya 1: 110000.
Kacsó Péterrel 1996. július 6-án gyalogolunk Szováta felé – Fotó: Fekete Mónika
A szovátai Medve-tóra (románul Lacul Ursu) még egyetemista barátom, az azóta székelyudvarhelyi földrajztanár Kacsó Péter hívta fel a figyelmemet, aki a tó különleges jelenségéből, a heliotermiából írta egyetemi szakdolgozatát a szegedi egyetemen.
A Medve-tó Fotó: Barna Béla
Márpedig a Medve-tó Európában az egyetlen, a világon pedig a legnagyobb heliotermikus (hőtároló) tó.
a Medve-tó Európában az egyetlen, a világon pedig a legnagyobb heliotermikus (hőtároló) tó
Ez azt jelenti, hogy a tó meleg vize nem termál eredetű, hanem a napsugárzás által nyáron végbement felmelegedést a súlyuknál fogva mélyebben fekvő tömény sósvíz-rétegek elraktározzák, s mintegy hőakkumulátor szerepét töltik be. Így a tó hőmérsékleti viszonyai egyedülállóak, hiszen a felszíntől lefelé egyre melegebb: fél méter mélységben még kb. csak 30 fokos, másfél méter mélyen viszont már mértek 66,5 fokot is! A heliotermia jelensége egyébként a tömény sósvizű tó fölött átfolyó két édesvizű patakocskának köszönhető. Az erdők koszorújában, a 912 méter magas Cseresznyés-hegy aljában fekvő Medve-tó egyébként az 1870-es, 80-as években keletkezett. A 3,8 hektár területű, 2 km kerületű, kiterített medvebőr-alakú tó legnagyobb mélysége 19 méter. Vizének sótartalma 256 g/liter, azaz tömény sósvíz.
Kacsó Péter földrajzórát tart a Medve-tónál – Fotó: Barna Béla
E különleges Medve-tó, s a többi hőtárolós sóstó alapozta tehát meg a szovátai fürdőtelep kialakulását. A 11600 lakosú, zömében magyarlakta Szováta (Sovata) ma már európai hírű üdülőváros, mely a XIX. század második felében szerezte hírnevét.
Több fürdőszezont töltött el itt Jászai Mari színésznő, de természetesen megfordult itt Ady Endre is, és persze járt Szovátán Jókai Mór is.
Több fürdőszezont töltött el itt Jászai Mari színésznő, de természetesen megfordult itt Ady Endre is, és persze járt Szovátán Jókai Mór is. 1920-at, azaz Trianont követően Szováta-fürdő számára a legnagyobb reklámot a román királyi család nyaralásai jelentették; Mária királynét meglátogatták itt az angol és görög királyi család tagjai is. A híres fürdőhely mostanában kezdi újabb virágkorát: 1995 nyarán avatták fel a romániai magyar tanárok továbbképzését szolgáló Teleki Oktatási Központot, de a Danubius lánc is több szállodát és villát megvett és felújított a városban.
Node ha nem üdülni jövünk Szovátára, akkor is érdemes egy bő két órás túrát tenni itt, márcsak a ritka sókarszt miatt is. Túránkat a tó feletti „rálátó” teraszon kezdhetjük; a Medve-tó 502 méter magasan fekszik; egy bő másfél órás sétával körbejárhatjuk a tavat, s a többi sóstavat.
2000 áprilisában a sószikláknál – Fotó: Barna Béla
A Teraszról leereszkedve az óramutató járásával megegyezően körbejárva először a Mogyorós-tóhoz (Lacul Aluniş) jutunk; ez vezeti le a Medve-tó felesleges vizét a Sós-árokba. A tavaknak egyébként az iszapja olyan gyógyhatású anyagokat is tartalmaz, amelyek alkalmasak a reumatikus, illetve különböző női panaszok enyhítésére. A Medve-tó északnyugati sarkánál az iszapfürdőként használt, mindössze 320 m²-es Zöld-tó mellett megyünk el a Vörös-tó felé. Ez utóbbi 1600 m² területű, agyagos-kovás gyógyiszaptartalmú tó.
A Vörös-tó – Fotó: Barna Béla
A Vörös-tó mellett emelkednek a híres sósziklák, melyek területét Sóközének, vagy Sókárpátoknak is hívják; ez a sókarszt nem csak Székelyföldön egyedülálló, de Európában is ritkaságszámba mennek: csupán Spanyolországban, a katalóniai Cardonában van párjuk.
Orbán Balázs, a nagy székely útleíró is ezt a véleményt osztja: „…Szovátha közvetlen közelében is találhat oly nevezetes természeti tüneményekre, minőknek Europában nincsen párja, ezek pedig a falutól rövid negyedórára eső Sóhegyek. (…) …melyeket csudás idomú sósziklák vesznek körül, mint a jeges tengernek uszó jégtömegei; amott szép lombos erdő közül más sószálak emelkednek fel, mint elrejtett imaházak fellövelő tornyai, odább díszgúla idomu alakok, mintha Heliopolis kertjeibe tévedezne az utas, im ismét másik, a nap sugaraiban tündöklő tó mellett nagy tömegű átlátszó sószikla emelkedik, mintha Svájcz jégcsúcsai lennének ide varázsolva.”
Az Erdélyi-medence peremét kísérő, úgynevezett diapírzónához tartozó eső mosta kősósziklák több helyen a 20 méteres magasságot is elérik. Az ezeken kialakult sókarszt (azaz a pusztuló sófelszín) változatos formákkal gyönyörködteti a szemet; a sósziklák felszínén kialakult sókarrok, sóbarázdák és másodlagos kicsapódások is Szováta természeti érdekességei. A szovátai sóképződés fő időszaka a földtörténeti miocén kor tortonai emeletébe helyezhető.
A szovátai Sókárpátok „gerincén” tett minitúra után, ha még mindig folytatódnia kell a só-nak, akkor érdemes a sótömzs belsejébe is bebújni. De ezt már a Szovátától 7 kilométerre délre fekvő Parajdon (Praid) tehetjük meg. Igaz, hogy Parajdon is vannak pőre sósziklák (itt Sóháta a neve), sőt a Korond-patak sószurdokot is létrehozott, a község azonban óriási sóbányájáról nevezetes.
A mostani bányába egy 1500 méter hosszú alagút vezet le a község központjából, ahová bányabusz visz 80 méter mélyre a sótömzs belsejébe. Lejjebb még ma is folyik a szürke kősó kitermelése (kb. 600 tonna/nap), a már nem használatos termeket viszont gyógyításra használják; évente asztmás betegek ezrei keresik fel a bányát, mivel a sós levegő nagyon hatásos a légúti betegségek gyógyítására. A bánya több teremből áll, ahová a bányabusztól még további 168 lépcső vezet le; a sósziklába hatalmas termeket vájtak, 1993-ban pedig egy kápolnát is avattak, de egy múzeum is található a földfelszíntől számítva 180 méter mélységben. A parajdi sóbányában tett látogatásunk után a túrát zárjuk egy kis só-biznisszel: vegyünk a bánya kijáratánál egy finom kürtöskalácsot. De a sókarszt, sóstó és sóbánya után ezt már inkább cukrosan kérjük.
Kép és szöveg: Barna Béla
A „Sósziklák Szovátán” című cikkem első változata 2005 szeptemberében jelent meg a Hegyisport és Turista Magazinban. Ennek felújított változata 2013 májusában jelent meg az azóta megszűnt Egrihír hírportálon.
