I. Boleszláv (Poznań, 967 – Poznań, 1025. június 17.), ismertebb nevén Vitéz Boleszláv (lengyelül Bolesław Chrobry) vagy Nagy Boleszláv (Bolesław Wielki) Lengyelország első koronázott királya és a Piast-dinasztia egyik legjelentősebb uralkodója volt. 992-től fejedelemként, majd halála évében, 1025-ben királyként irányította az országot, amelyet uralkodása alatt közép-európai nagyhatalommá formált. Magyar szempontból érdekesség, hogy Boleszláv második (vagy harmadik) felesége a legenda szerint egy magyar hercegnő volt, mégpedig nem más, mint Géza fejedelem lánya, Szent István testvére: Árpádházi Judit.
Bizony, amikor az 1980-as években megfordultam Lengyelországban, sokszor fizettem a 2000 złotys bankjeggyel. Aztán azóta azt lecserélték, de a 20 złotys bankjegy is rengeteget volt a kezemben. Mostanra jutottam el odáig, hogy volt egy kis időm lecsekkolni, hogy ki is van a bankjegyeken: nos, Bolesław Chrobry arcképét ábrázolja a 20 złotys.
2026 szeptemberében sokadszorra is Lengyelországban jártam, ez volt egyébként az első olyan út, hogy nem vittem s nem is váltottam złoty készpénzt. Kamieniec várát néztük meg, és ott a várfalban egy szobor állt: Bolesław Chrobry – akkor jöttem rá, hogy mennyire szégyenteljesen keveset tudok fejből erről a lengyel királyról, ezért pár napra beleástam magam, hogy minél többet tudjak meg róla és az életéről. S ha már dolgoztam vele, akkor közzéteszem itt is nektek, hogy Lengyelország első koronázott királyáról olvassatok egy összefoglalót.
A nagy lengyel király szobra Kamieniec várában – Fotó: Barna Béla
Szóval, Vitéz Boleszláv 967-ben született, de pontos születési helye a források hiánya miatt nem ismert biztosan; a legtöbb modern történelmi forrás és életrajz Poznań (a korabeli Lengyel Fejedelemség egyik legfontosabb központja, hercegi székhelye) városát jelöli meg a legvalószínűbb születési helyszínként.
Boleszláv I. Mieszko és a cseh Přemysl-házból származó Dobrawa fia volt. I. Mieszko fiaként került a fejedelmi trónra 992-ben, huszonöt évesen, miután apja egyesítette az Odera és Visztula folyók között és Warta folyó mentén élő törzseket.
Amikor I. Mieszko 992-ben meghalt, végrendeletében felosztotta az országot Boleszláv és második feleségétől, Odától született féltestvérei között. Boleszláv azonban rendkívül határozottan lépett fel: elűzte mostoháját és féltestvéreit Kijevbe, megvakíttatta az őket támogató főurakat (Przybywoj és Odolan), és egyesítette a lengyel törzsi területeket a saját jogara alatt.
Hosszú háborúkat vívott II. Henrik német-római császárral (aki amúgy Gizella magyar királyné bátyja volt), megszerezve Lausitzot és Milskót. Ideiglenesen elfoglalta Csehországot, Morvaországot, befolyása alá vonta Pomerániát és Sziléziát, valamint sikeres hadjáratot vezetett a Kijevi Rusz ellen is. 1018-ban elfoglalta Kijevet; a legenda szerint a kijevi Aranykapun ejtett kardcsapásával keletkezett a híres lengyel koronázási kard, a Szczerbiec (Csorba kard). És még egy zárójeles érdekesség, hogy Boleszláv elraboltatta a kijevi nagyfejedelem több lánytestvérét, akiket ágyasként használt – főként, mert egyikük korábban kikosarazta.
I. Boleszláv birodalma (992-1025)
A lengyel krónikák szerint Boleszláv 999-ben a Magyar Királyság, a Felvidék északnyugati részét, a mai Szlovákia igen nagy területét (a lengyel forrásokban: Regnum Sclavorum) is országához csatolta egészen az Esztergom melletti Dunáig; szerintük a területet azután I. István magyar király foglalta volna vissza a lengyelektől, de ez az állítás hiteles alappal nem bír. Ettől persze a ma ismeretes lengyel történelmi térképeken is így ábrázolják, hogy 1003-tól 1018-ig az lengyel terület volt Boleszláv alatt. Lásd az I. Boleszláv birodalma című térképet, ahol egyébként a ’Jagier’ formában láthatjuk Eger városát is. Sőt, érdekességként meg kell említeni, hogy van egy másik térkép, melyen Jagier, azaz Eger bizony lengyel terület Boleszláv idején.
Eger mint lengyel területen fekvő város egy lengyel térképen
Fontos szövetséget kötött III. Ottó német-római császárral. A találkozó eredményeként létrejött a független lengyel egyházszervezet, a gnieznói érsekség, Ottó pedig szimbolikusan elismerte Boleszláv szuverenitását.
Nem sokkal halála előtt, 1025 húsvétján (talán április 18-án) Gnieznóban királlyá koronázták, amivel véglegesen megerősítette Lengyelország függetlenségét a Német-római Birodalomtól és amellyel, de jure megalapult a Lengyel Királyság.
Boleszláv utolsó heteit a kora középkori lengyel állam egyik legfőbb politikai és vallási központjában, a poznańi Ostrów Tumski nevű folyami szigeten álló fejedelmi palotában töltötte, és itt is hunyt el 1025. június 17-én. Ez a helyszín azért is biztos, mert közvetlenül a halála után a poznańi Szent Péter és Pál-katedrálisban temették el, ahol a mai napig őrzik a feltételezett sírhelyét. Utódja fia, II. Mieszko Lambert lett.
I. Boleszláv (a Vitéz) sírja az Arany Kápolnában – Forrás: lengyel wikipedia
Vitéz Boleszláv, vagy mint Petneki Áron magyar művelődéstörténész, polonista nevezi kiváló Krakkó könyvében, Bátor Boleszló királyra rengeteg szobor emlékeztet országszerte, de például a Lengyel Népköztársaság idején egy 2000 złoty névértékű bankjegyen is ott volt (ez 1977 és 1996 között volt forgalomban), de az 1995-ös pénzreform során bevezetett 20 złotys bankjegy is Bolesław Chrobry arcképét ábrázolja (tervezője Andrzej Heidrich).
A király a régi 2000 zlotyson
Boleszláv király a 20 zlotys bankjegyen
***
Magyar szempontból érdekesség, hogy Boleszláv második (vagy harmadik) felesége egy magyar hercegnő volt, mégpedig nem más, mint Géza fejedelem lánya, Árpádházi Judit (Esztergom, 986 – 1026). Judit nagy valószínűséggel 986-ban, azután ment hozzá Vitéz Boleszláv lengyel fejedelemhez, miután az az első feleségét, a meisseni őrgróf leányát elkergette négy év házasság után, sőt lehetséges, hogy egy második felesége is volt már korábban. E házasság révén Boleszláv a magyar Géza fejedelem veje, s az első magyar király, Szent István sógora lett. Boleszlávnak Judittól született elsőszülött fia, Veszprém (Bezprym). Boleszláv aztán eltaszította magától Juditot is, így Magyarországra jöttek. Veszprém egy több megyére kiterjedő hercegi uradalommal rendelkezett valószínűsíthetően, aminek része lehetett a Szent István király korabeli veszprémi várispánsága, s a kor szokása szerint Veszprém első ispánjáról, azaz róla kapta nevét.
Veszprém (Bezprym), aztán később rövid időre (1031 körül) megszerezte a lengyel trónt, de uralkodása rövid életű volt: 1032-ben meggyilkolták és újra Vitéz Boleszláv másodszülött fia, II. Mieszko lépett a trónra.
Árpádházi Judit további életéről nem sokat tudni többet, sőt akad olyan feltételezés is, amely megkérdőjelezi, hogy Judit egyáltalán Géza fejedelem lánya volt. Elviekben Juditnak egyébként három testvére volt: István király, (Vajk, 980), Sarolta (991, Aba Sámuel magyar király felesége) és Ilona (990, Orseolo Ottó velencei dózse felesége). Ilona Bulgáriába ment férjhez Gavril Radomir bolgár trónörököshöz, ám őt is, akárcsak a testvérét, Juditot a férje eltaszította magától. Egyes történészek szerint azonban Ilona és Judit sorsa nem is hogy hasonló volt, hanem tulajdonképpen igazából egy személyről beszélhetünk. Ami biztos, hogy nem sok információ van Judit válása utáni életéről: egyesek szerint nem sokkal a válás után meghalt (988 körül), mások szerint 1026 után hunyt el – a források ellentmondásosak.
Hogy Boleszláv második felesége egy magyar hercegnő volt, azt a korabeli német krónikás, Merseburgi Thietmar csak név nélkül említ meg és csak a későbbi lengyel krónikás, Jan Długosz terjesztette el, hogy a hercegnőt Juditnak hívták, és Géza fejedelem lánya. A krónikás e tévedését – amelyet a régebbi történetírás is átvett – Oswald Balzer tisztázta a Genealogia Piastów (1895) című művében. Magyar történészek és Błażej Śliwiński újabb kutatásai arra utalnak, hogy Bezprym anyja esetleg Gyula erdélyi fejedelem lánya lehetett. Ebben az esetben ő lett volna a testvére Erdélyi Saroltának, Géza magyar fejedelem feleségének. Felmerült az a feltételezés is, hogy a neve Karolda lehetett.
Barna Béla
