A Hormuzi-szoros

A Hormuzi-szoros biztosítja az egyetlen tengeri átjárót a Perzsa-öböltől az Ománi-öblön át a nyílt óceánig, ezzel ez a világ egyik stratégiailag legfontosabb tengerszorosa. Lássuk vázlatosan, hogy miért is fontos, illetve hogy milyen területek fekszenek a szoros két partján.

Egyes vélemények szerint II. Szápur (Shapur) perzsa nagykirály a történelem egyetlen királya, akit születése előtt megkoronáztak. Hogy ez mennyire igaz, nem tudni, hiszen valójában a koronát anyja hasára tették, és így a fiú már királyként született. És hogy ez miért fontos? Mert az anyjáról, Ifera Hurmizról (Ifra Hormizd) nevezték el a Hormuzi-szorost. Állítólag.

De, mint az etimológiában ez lenni szokott, más vélekedések szerint meg az Ormuzi Királyság volt az, ami a szoros nevét adta. Tudósok, történészek és nyelvészek az Ormuz nevet a helyi perzsa Hur-mogh szóból származtatják, ami datolyapálmát jelent. És persze itt is előjön a lehetőség, hogy a görög „hormos” (ὅρμος) „öböl” jelentésű szóból származik.

a Hormuzi-szoros biztosítja az egyetlen tengeri átjárót a Perzsa-öböltől az Ománi-öblön át a nyílt óceánig, ezzel ez a világ egyik stratégiailag legfontosabb tengerszorosa

De tényleg engedjük el az etimológiát. És koncentráljunk magára a szorosra, hogy miért is ilyen jelentős.

Nos, a Hormuzi-szoros biztosítja az egyetlen tengeri átjárót a Perzsa-öböltől az Ománi-öblön át a nyílt óceánig, ezzel ez a világ egyik stratégiailag legfontosabb tengerszorosa.

Fontos volt már az ókorban, ha történelmi térképeket nézegetünk, akkor láthatjuk, hogy már Dárius, azaz I. Dareiosz (Δαρειος) perzsa király megbízásából hajózott erre a kis-ázsiai karüandai görög Szkülax, de Nagy Sándor admirálisa, Nearchos is a part mentén hajózik vissza a Perzsa-öbölbe.

Marco Polo is megfordult Hormuzban (1271, 1293) és még lehetne sorolni a híres utazókat, de koncentráljunk arra, hogy a portugálok a XVI. század elején tulajdonképpen elfoglalták a szoros környékét és a terület 1508-tól 1622-ig a portugálok birtokában maradt. Ennek Perzsia vetett véget, 1622-ben elfoglalták a Hormuzi-szorost, egy kis brit segítséggel (ekkor halt meg William Baffin, lásd később). Némi közjátékok (hollandok, arab törzsek és ománi imámok törekvése) után a XIX. században újra jöttek a britek, s immár maradtak is: nagyjából 1961-ig brit ellenőrzés alatt volt a szoros, amíg ki nem vonultak.

Már kicsivel ez előtt, 1959 áprilisában Irán megváltoztatta a szoros jogi státuszát azáltal, hogy felségvizeit 12 tengeri mérföldre (22 km) kiterjesztette, és kijelentette, hogy csak az újonnan kibővített területen való ártatlan áthaladást ismeri el. 1972 júliusában Omán szintén 12 tengeri mérföldre (22 km) terjesztette ki felségvizeit, így 1972 közepére a Hormuzi-szorost teljesen „lezárta” Irán és Omán.

Navigációs érdekesség, hogy az ütközés kockázatának csökkentése érdekében a szoroson áthaladó hajók Traffic Separation Scheme (TSS) szerint közlekednek: a bejövő hajók az egyik, a kimenő hajók egy másik sávot használnak, mindegyik sáv két mérföld széles. A sávokat két mérföld széles “medián” választja el egymástól. A szoroson való áthaladáshoz a hajók áthaladnak Irán és Omán felségvizein az Egyesült Nemzetek Szervezete Tengerjogi Egyezményének tranzitútra vonatkozó rendelkezései szerint.

Márpedig erre nagy szükség is van: becslések szerint a Hormuzi-szoroson halad át a teljes globális olajfogyasztás 25-30%-a. A kőolaj és a finomított termékek mennyisége 2024-ben közel 21 millió hordó volt naponta. Ezen belül egyre nő a cseppfolyósított földgáz (LNG) aránya: a világ cseppfolyósított földgázának harmada is a szoroson halad át.

A Hormuzi-szoros egyébként körülbelül 90 tengeri mérföld (167 km) hosszú, szélessége pedig 40 és 100 km között váltakozik.

Az északi parton fekszik Irán, a déli parton pedig a Musandam-félsziget, amelyen az Egyesült Arab Emírségek és a Musandam kormányzóság osztozik, mely tulajdonképpen Omán exklávéja.

A szoros déli oldalán tehát a Musandam kormányzóság (Muḥāfaẓat Musandam) fekszik, mely Omán kormányzósága. Madha exklávéjának kivételével a Musandam-félszigeten található, amely az Arab-félsziget felől a Hormuzi-szorosba, a Perzsa-öböl szűk bejáratába nyúlik be. Musandam kormányzóság is egy exklávé, amelyet az Egyesült Arab Emírségek választanak el Omán többi részétől.

A Musandam-félsziget területe 1800 km², a 2020-as népszámlálás szerint pedig 49 062 lakosa van. A területet egykoron a hegyvidéki terep és a sziklás partok elszigetelték a környező hatalmaktól, a félszigetet a történelem során a helyi törzsek irányították. A XX. század elejére Muszandamot az ománi szultán követelte, aki képviselőt állomásozott Khasabban. A szultán nem gyakorolt hatékony ellenőrzést a terület felett, sem adót, sem katonai jelenlétet nem hozott létre és a félszigetet továbbra is a helyi törzsek uralták. 1970–1971-ben, a britek által támogatott 1970-es ománi államcsínyt követően, a brit és a Trucial Oman Scout csapatai megszállták Musandamot, véget vetve a helyi uralomnak és állandó ománi katonai erőt hoztak létre.

A félsziget megközelítése korábban nehézkes volt, az egyetlen lehetőség a korlátozott repülőjáratok vagy a négy bevándorlási állomáson keresztül történő tízórás autóút volt. A Shinas gyors kompjáratot Maszkat (Muscat) és Musandam között 2008 augusztusában indították el, ugyanis a kormányzóság csak az Egyesült Arab Emírségekből közelíthető meg szárazföldön.

Musandam fő attrakciója a kiterjedt, fjordszerű öblei, sziklás partvonala és elhagyatott hegyi tája: elkezdték már Arábia Norvégiájának is nevezni, de jelen sorok írója egyáltalán nem kedveli ezt a fajta címkézést, ráadásul az itteni tájat nem sarkvidékek gleccserek formálták, hanem egy süllyedő területről van szó. Musandam legmagasabb pontja a Jebel Harim, 2087 méter tengerszint feletti magassággal. A Musandam kormányzóság fővárosa a 20 ezer lakosú Khasab (Ḫaṣab).

Khasabból indulnak a dhow (dau) hajók, hogy megmutassák a kirándulóknak a Musandam körüli vizekben gyakori delfineket, valamint meglátogassák az öblöket és a Telegraph-szigetet. Rövid ideig (1865 és 1868 között) a Telegraph Island egy személyzettel ellátott távíró-átjátszó állomás helye volt a Bahrein és az indiai Bombay közötti kábelszakaszon.

Az ománi Musandamtól nagyjából 50 kilométer a túlparti Irán. Az iráni oldalon a szorosban fekszik a félmilliós Bandar Abbas (Bandar-Abbász) kikötőváros, mely stratégiai helyzete miatt az iráni haditengerészet fő bázisa is egyben. Bandar-Abbásszal szemben, a szorosban több kisebb-nagyobb sziget található, a legjelentősebbek Kesm és Hormuz — a szoros ez utóbbiról kapta közkeletű nevét.

Hormuz-sziget (más néven Hormoz, Ormoz, Ormuz), egy iráni sziget a Perzsa-öbölben. Területe 42 km². A sziget félreeső a mainstream magyar utazók körében, de azért járnak erre, hogy csak egy példát említsek, Varjas Gabriella, alias miradonna járt itt 2019-ben: „A Perzsa-öböl járatlan kincses szigetei páratlan geológiai értékeket vonultatnak fel. Nekem ez lett az út legkülönlegesebb élménye. Hormuz és Qeshm nem sok turistát lát, aminek fő oka a környék nem túl jó PR-jén kívül, hogy főleg Hormuzon nagyon alulfejlett az infrastruktúra, és az évben összesen 3 hónap van mikor elviselhetőnek mondható a klíma”.

De hogy régebbi magyar szerzőt is citáljak, említsük meg Szentirmai József nevét, aki Németország, Spanyolország és Japán utikönyve mellett még 1979-ben írt egy kis zöld könyvet Iránról a Panoráma Külföldi Útikönyvek sorozatban. És bizony sokan kidobják és lenézik ezeket a könyveket, nagyon sok esetben még ma is jól használhatók ezek a könyvek, meglepetésemre például benne volt Hormuz szigete is:

„A kikötővel szemben Hormuz szigete sötétlik. A számunkra is gyászos emlékű 1514. évben foglalták el a portugálok. Az angol flotta Abbasz sah kezdeményezésére 1622-ben kiverte ugyan a portugálokat a stratégiailag döntő fontosságú, a két öböl forgalmát ellenőrző szigetről, de Hormuz és a vele szomszédos Bender Abbasz birtoklásáért még évszázadokon át dúlt a harc. A portugálok által 1520 körül kiépített, 1622 után angol-perzsa kézbe került szigetet a XVIII. században egy arab sejk hódította meg és csak 1854-ben csatolták vissza Iránhoz. Nyaranta a jóval nagyobb Gesm szigetére (Gheshm, Qeshm) kirándulóhajók viszik a strandolni és üdülni akarókat”.

Qeshm (Kesm) szigetét tehát láthatjuk Gesm, Gheshm és gyakran Qeshm alakban is. Qeshm egy nyíl alakú iráni sziget a Hormuzi-szorosban, amelyet a szárazföldtől a Clarence-szoros választ el. Qeshm 60 km-re van az ománi Khasab kikötőtől és kb. 180 kilométerre az Egyesült Arab Emírségek Port Rashid városától. A Qeshm-sziget 135 km hosszú, legszélesebb pontján 40 kilométer, legkeskenyebb pontján 9 kilométer. Területe 1491 km², majdnem kétszer akkora, mint Bahrein. A sziget lakossága 117 ezer fő.

A Qeshm-sziget számos látnivalóval rendelkezik, amelyek sok belföldi és külföldi turistát vonzanak, ilyen például a Namakdan sóbarlang.

Qeshm városa, amely a sziget legkeletibb pontján található, 22 kilométerre van Bandar Abbastól. Turisztikai célként talán a városka portugál erődje említhető.

Itt, Queshm szigetén az erődnél hunyt el William Baffin (1584-1622), a későbbi angol navigátor, felfedező és térképész. Baffin leginkább Grönland és az arktikus tájak feltárásáról ismert, Kanada legnagyobb és a világ ötödik legnagyobb szigetét, a Baffin-sziget róla nevezték el, illetve szintén őróla nevezték el a Baffin-öblöt Grönland nyugati partjainál. Két évet bálnavadász flottán szolgált a Spitzbergáknál. De azt már kevesebben tudják róla, hogy az Északnyugati Átjáró projektjeinek felhagyásával Baffin szolgálatba állt a Kelet-indiai Társaságnál. Így jutott el a dél-afrikai Saldanha-öbölbe, az indiai Suratba (ma India, Gudzsarát szövetségi állam). De Baffin hajója ezután számos felmérést végzett az angol Kelet-indiai Társaság számára, elhajózott a jemeni Mocha felé, valamint a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl más kikötőibe. Amikor 1619 szeptemberében visszatért Londonba, a társaság elismerésben részesítette az utazása során készített értékes térképekért. 1620-ban ismét kelet felé hajózott. Egy évvel később pedig a Kelet-indiai Társaság beleegyezett, hogy bizonyos kereskedelmi engedményekért cserébe csatlakozzon a Qeshm és Hormuz szigetén lévő portugál erődök elleni perzsa támadásokhoz. Így került Baffin a Bandar Abbas melletti Qeshm-be, ahol 1622. január 23-án partra küldték, hogy megmérje az erőd (Qeshm neve portugálul: Forte de Queixome) falainak magasságát és távolságát, hogy segítse a flotta tüzéreit. Egyik kortársa így írta le halálát: „Baffin mester a partra ment műszereivel, hogy megmérje a várfal magasságát és távolságát, miközben a várból egy kis lövést kapott a hasába és azonnal meghalt”. Egyike volt a kevés angol áldozatoknak, a helyőrség ugyanis gyorsan megadta magát, és Qeshm angol-perzsa ellenőrzése lehetővé tette Hormuz gyors meghódítását, megnyitva Perzsiát a közvetlen kereskedelem előtt.

És végül Qeshm (Kesm) szigetét ne keverjük az Iránhoz tartozó Kish szigettel. A kis területű (91.5 km²) Kish szigete igazából egy iráni üdülősziget, kicsit már távolabb a Hormuzi-szorostól, s egyik fő attrakciója egy görög hajó, a Koula F roncsa a sziget délnyugati partján, ahol 1966-ban futott zátonyra.

És hogy a végére legyen egy egri szál is: Kish szigetén alkotta 2015-ben az egri születésű Rostás Beáta az Inseparable (Kötődés) című szobrát (300x150x 100 cm, travertine).

Rostás Bea Piros Egerben született 1979. augusztus 16-án, és jelenleg is Egerben él. 2004 óta rengeteg nemzetközi kőszobrász szimpozionon vett részt, az Egyesült Arab Emírségekben, Kínában, Litvániában, Görögországban, Olaszországban, Romániában, többször faragott Egyiptomban, Oroszországban, Németországban, Törökországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában, Cipruson és itt Iránban is.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!