Valamilyen oknál fogva gyerekkorom óta rajongtam a sivatagokért, egyik első földrajzi témájú könyvemet már 8 éves koromban megvettem. Ez a könyv Balázs Dénes A sivatagok világa című könyv volt (Móra Kiadó, 1982), melyet rongyosra olvastam.
Balázs Dénes A sivatagok világa című könyve
Aztán a szegedi egyetemen is nagyon odafigyeltem, amikor tanáraim a hammada (kősivatag) a szerir (kavicssivatag) és az erg (homoksivatag) felosztását és az arab-berber elnevezéseiket tanították a sivatagoknak. Már akkor kiderült, hogy az a homoktenger, amit klasszikus sivatag-képként ismerünk, az csak nagyon elenyésző hányadát teszi ki a sivatagok összterületének.
Arábiai hangulat
Tanultunk a világ legnagyobb sivatagjáról, az afrikai Szaharáról is. Ennek összterülete ugyan jóval nagyobb, mint az Arab-sivatagé, ám ezen belül a homoksivatagok (ergek) mindössze 15%-ot képviselnek, és nem is egy tömbben helyezkednek el.
Az Arab-sivatag negyedét borítja a végeláthatatlan homoksivatag – Fotó: Barna Béla
Azt viszont, hogy a legnagyobb összefüggő homokpusztaság nem a Szaharában, hanem az Arab-sivatagban található, azt csak Telbisz Tamásnak egy Természet Világában 2016-ban megjelent tanulmányából tudtam meg: az ő számításai szerint az Arab-sivatag negyedét borítja a végeláthatatlan homoksivatag. Azaz erg, amit egyébként arabból dűnetenger névre is lehetne fordítani. A magyar földrajzi szaknyelv egyébként az erg kifejezést párhuzamosan használja a homoksivatag megjelöléssel. A tudósok szerint egyébként a földrajzban egy terület akkor kaphat erg megjelölést, ha legalább 125 km² területet borítanak be szélfútta homokból felépülő dűnéi. Az ennél kisebb homoksivatagokat dűnemezőnek nevezik.
Na de térjünk vissza az Arab-félszigeten található Arab-sivataghoz, melynek negyedét homok borítja: ez a 600 ezer km²-es kietlen vidék a Ar-Rub’ al-Khali (Rub-al-Khali), melynek arab neve magyarul „üres negyedet” jelent. Ez tehát a világ legnagyobb folyamatos homoksivataga, területe 6 magyarországnyi! A sivatag négy ország területén helyezkedik el: Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, Jemen és Omán. Omán területének 80 %-át sivatag foglalja el, mely szintén a Rub’ al-Khali sivataghoz tartozik.
A Rub-al-Khali és országai
Az „üres negyed” az egyik legzordabb, legborzasztóbb hely a bolygón. Az éghajlat rendkívül száraz, az évi csapadékmennyiség 0 és 50 mm között mozog, a hőmérséklet pedig elérheti a 60 °C-ot is! Ebben a sivatagban a homokréteg vastagsága többször eléri a 200 métert is! A hatalmas homoktömeg a kutatók szerint valószínűsíthetően Szaúd-Arábia nyugati és a félsziget déli vulkanikus hegységeiből, Jemenből került ide az elmúlt évezredek alatt. A szél formálta dűnék magassága átlagosan 300 méter.
Ha egy ilyen dűne tetejére kirándulunk, előtte mindenképp üssük fel Balázs Dénes már emlegett könyvét, s az onnan szkennelt térkép-ábrákkal tegyük helyre azt, hogy hogyan is fúj itt a sivatagban a szél, s idézzük is tőle.
„Ha Afrikából átugrunk a Vörös-tengeren Arábiába, ott hasonló sivatagos táj fogad, mint amilyen a Szahara. A szír-arab sivatagokat ugyanazok a légköri hatások hozták létre, amelyek a Szaharát is kiszárították. A zonális sivatagok bűvös vonala, a Ráktérítő derékban metszi az Arab-félszigetet. Ebben az óriási lapos térségben is a szárító hatású, leszálló légmozgás uralkodik. Arábia környezete, a szárazföldek és tengerek elhelyezkedése azonban eltérő a Szaharáétól, s ezek a körülmények sajátosan befolyásolják az itteni sivatagok természeti viszonyait.
Légköri viszonyok télen – Forrás: Balázs Dénes, Sivatagok világa, 1982
A téli évszakban – miként a Szaharában – az Arab-félszigeten is nagy kiterjedésű magas nyomású központ alakul ki, és száraz északkeleti passzátszelekkel árasztja el környezetét. A szír-arab sivatagok passzátja észak felől erősítést kap a belső-ázsiai magas nyomású térségből is, de esőt ezek sem hoznak. Az utolsó reménység: a mediterrán ciklonok nedvesebb levegőjéből való részesedés. Ezeknek viszont útját állja a Libanon-hegység, s miután a felemelkedő levegőt alaposan megcsapolta, a mögötte elterülő sík vidék már nem sok hasznot húz belőle.
Légköri viszonyok nyáron – Forrás: Balázs Dénes, Sivatagok világa, 1982
A nyári évszakban gyökeresen átalakul a térség légáramlási rendszere. Az egyenlítői zóna északabbra tolódása azt eredményezi, hogy Arábia téglalap alakú területének déli csücskét elérik a trópusi esők. Mélyen nem nyomulhatnak be a szárazföldre, mivel ott a Jemeni-hegyvidék állít elébük sorompót. A hegyek lábánál viszont annyi eső hull, hogy ezt a vidéket nem is tekinthetjük valódi sivatagnak” (BALÁZS DÉNES, 1982).
Kép és szöveg: Barna Béla
Shamal és monszun – Forrás: Telbisz Tamás, Természet Világa 2016
