Kuvait pénzügyileg nagymértékben támogatta Irakot az iráni-iraki háborúban, melynek végére Irak tartozása 65 milliárd amerikai dollárra rúgott. Amikor pedig Kuvait nem volt hajlandó arra, hogy eltörölje Irak adósságait, Szaddám Huszein hálából a megszállás mellett döntött: Szaddám parancsára 1990. augusztus 2-án, helyi idő szerint hajnali 2 órakor az iraki csapatok (több mint százezer katonával és 300-350 páncélossal!) lerohanták és megszállták Kuvaitot.
Az USAF F-117 Nighthawk, a Desert Storm hadműveletben használt egyik legfontosabb repülőgép
Az emírt és kormányát leváltották, s Kuvait állam területét – az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú tiltakozása ellenére – bekebelezték Irakba – Irak egyébként valójában sohasem fogadta el a britek által megrajzolt határvonalat, amellyel létrehozták Kuvait államot, azt mindig is az ország részének tekintette. A kuvaiti emír, Dzsáber al-Ahmed asz-Szabáh mintegy 300 ezer honfitársával egyetemben Szaúd-Arábiába menekült; testvérét, a palotáját védő Fahd sejket azonban meggyilkolták. A bankokból elloptak több milliárd dollár értékű aranyat és készpénzt, a múzeumokból elvitték az iszlám művészet remekeit. Huszein kihirdette, hogy Kuvait Irak 19. tartománya, melynek kormányzója az unokatestvére, egy bizonyos Ali Hasszán al-Madzsid lett, egy durva tömeggyilkos, akit vegyi fegyverekkel elkövetett háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt Vegyi Ali-ként ismert a világ és akit 2010-ben egyebek mellett a halabdzsai mészárlás, a kurd nép elleni népirtás és egyéb bűntettek miatt felakasztottak.
Az Egyesült Államok M1A1 Abrams tankjai küldetésre indulnak a sivatagi vihar idején 1991-ben
Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után, az iraki agresszió megtorlásaként az Egyesült Nemzetek gazdasági embargót rendelt el Irak ellen, majd az ENSZ égisze alatt nemzetközi haderőt hoztak létre, amely Szaúd-Arábiába települt.
Az ENSZ ultimátumban követelte Iraktól, hogy 1991. január 15-ig ürítse ki Kuvaitot. Ezt Irak nem teljesítette, ezért Norman Schwarzkopf amerikai tábornok vezetésével 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat, és ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. Fontos megemlíteni, hogy a hadműveleteket harmincöt ország támogatta, köztük olyan muzulmán és arab államok is küldtek csapatokat, mint Banglades, Pakisztán, Egyiptom, Szíria, Bahrein, Omán vagy az Egyesült Arab Emírségek.
Brit Challenger 1 tankok az Öböl-háború alatt. A brit Challenger harckocsi az Öböl-háború leghatékonyabb harckocsija volt, nem szenvedett veszteséget, miközben körülbelül 300 iraki harckocsit semmisített meg a harci műveletek során
A hadművelet során bevetettek robotrepülőgépeket is, amelyeket az Arab-öbölben cirkáló hadihajókról indítottak. A szövetséges repülők a következő hat hét alatt 116 ezer bevetésen vettek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobtak iraki katonai bázisokra, repülőterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra.
Az öbölháború hadműveletei
A légitámadások után 1991. február 24-én a szövetségesek egy összehangolt légi, szárazföldi és tengeri támadást indítottak Irak ellen. Csak zárójeles, de fontos érdekességként említsük meg: a koalíciós erők ebben a háborúban alkalmaztak először GPS-t, amely jelentős segítséget nyújtott az amerikai páncélosoknak a sivatagban való tájékozódásban (az irakiaknak nem volt GPS-ük).
A 8-as főúton 1991 márciusában megsemmisült iraki T-72 harckocsik, páncélozott szállítókocsik és teherautók légifelvétele
Az öbölháború során megsemmisített iraki egység 1991 februárjában
Iraki polgári és katonai járműveket semmisítettek meg a Halál főútján
Az iraki hadsereg megsemmisült T-55-ös tankja sok más iraki jármű, például teherautók, autók és buszok roncsai között fekszik valahol a Halál főútja mentén 1991 áprilisában
A szárazföldi offenzívában a csapatok több ponton kezdték meg az inváziót a szaúdi határon, a Bászrát Kuvaittal összekötő autópályát pedig lezárták, hogy elvágják az iraki hadsereg utánpótlását. A támadásban szaúdi csapatok is részt vettek. A szövetségesek lebombázták az autópályán menekülő páncélosokat. A támadásban több ezer ember vesztette életét, ezért ez a hely a „halál sztrádájaként” vált ismertté.
Végül Kuvaitot öthetes harc után, 1991. február 27-én felszabadították. Az iraki agresszió igen sok kuvaiti életébe került, nagy károk érték az emírség iparát és infrastruktúráját. Egyébként jelentések szerint csak a szárazföldi hadműveletek során 25-30 ezer iraki vesztette életét.
A szövetséges csapatok egyébként a gyors győzelem ellenére a dél-iraki Baszránál megálltak, az ENSZ BT ugyanis csak Kuvait szuverenitásának visszaállítására adott felhatalmazást. Ráadásul geopolitikailag Irak szétesése súlyos következményekkel járt volna a régió biztonságára nézve, és úgy gondolták, a Szaddám Huszein vezette ország hatékony ellensúlya lehetne az iszlamista Iránnak. Szaddám azonban mindebből azt a téves következtetést vonta le, hogy megnyerte a háborút, hiszen hatalmon maradt.
A Perzsa-öbölben zajló fegyveres konfliktus, melynek során az ENSZ koalíció felszabadította az Irak által megszállt Kuvaitot Öbölháború néven vonult be a történelembe (1990. augusztus 2. – 1991. február 28.).
Médiatörténeti jelentőségét is szokták ennek emlegetni, hogy az első, élőben közvetített háború volt a világon: nem véletlenül utalnak rá, mint az első „televíziós” háborúra.
A CNN Bagdadból
A Cable News Network, azaz a CNN ismertségét az 1991-es Öbölháborúban alapozta meg, mivel a televízió élő, egyenes adásban közvetítette mind a légi hadműveleteket, mind pedig a szárazföldi támadást. A robotrepülőgépekre erősített kamerák képeit például tévéadók sugározták világszerte. Emiatt az Öbölháború fontos médiatörténeti pillanat volt: ez volt az első olyan hadművelet, amelyről a média (a CNN) egyenes adásban számolt be. A tévések az amerikai harcoló csapatokkal együtt mozogva, első kézből tudósítottak az eseményekről.
Az amerikai sajtó sajátos „médiaélményt” hozott létre Kuvait visszafoglalásából, és Szaddám Huszein iraki csapatainak a kiűzéséről. A CNN amerikai hírtévé folyamatosan tudósított a háborúról, azóta is CNN-effektusként hivatkoznak arra a jelenségre, amikor a sajtó képes befolyásolni a politikai döntéshozatalt és a társadalom álláspontját.
Olajkúttüzek Kuvait City előtt 1991-ben
Az iraki csapatok visszavonulva a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, megrongáltak 700 olajkutat Kuvaitban, közülük nagyjából 600-at felgyújtottak. Akkoriban úgy becsülték, hogy naponta 5-6 millió hordó olaj ég el. A füst beborította az egész Perzsa-öblöt és egy nagy olajtó keletkezett, amely kiterjedt Kuvait területének 5%-ára. A tóban lévő kőolaj mennyisége 25-50 millió hordó volt. A Perzsa-öbölbe 11 millió hordó folyt bele. A tomboló, hónapokig tartó tűzben 96 millió hordó égett el, Kuvait olajkészletének 2%-a! Kuvaitnak további két évébe telt, amíg az infrastruktúrát helyreállították és az olajtermelés elérte a háború előtti szintet.
Égő kuvaiti olajkút
Az olajkúttüzek megfékezése sokáig lehetetlennek tűnt, ám végül egy magyar találmány is segített eloltani a lángokat. Ez a technikai fejlesztés a Magyarországon csak „birodalmi lépegető“-ként ismert tűzoltó berendezés volt. A hivatalosan Big Wind (nagy szél) elnevezésű szerkezetet „tűzfaló sárkány”-nak is becézték, és 1989. március 2-án − tehát még jóval az Öbölháború előtt − kezdték el összerakni Kecskeméten, a mai MH Légijármű Javítóüzem jogelődjénél, az MN Központi Repülőgép-javító Üzemben. A magyar csodaszörnyet egy T−34-es közepes harckocsi alvázának és egy MiG−21F13-as vadászrepülőgép hajtóművének összeszerelésével alkották meg a magyar katonák és mérnökök. A hatalmas gépet 1991. szeptember 13-án egy An−124-es típusú szállító-repülőgéppel vitték Kuvaitba. A magyar csapat összesen kilenc olajkutat oltott el.
Barna Béla
