Az öbölháború (1991)

Kuvait nevét legtöbben akkor jegyezték meg, amikor 1990. augusztus 2-án az iraki csapatok megszállták Kuvaitot: Irak akkori elnöke, Szaddám Huszein lerohanta a kis államot, majd az Öbölháború során az Amerikai Egyesült Államok által vezetett koalíciós hadsereg kiűzte az iraki csapatokat Kuvaitból.

Kuvait pénzügyileg nagymértékben támogatta Irakot az iráni-iraki háborúban, melynek végére Irak tartozása 65 milliárd amerikai dollárra rúgott. Amikor pedig Kuvait nem volt hajlandó arra, hogy eltörölje Irak adósságait, Szaddám Huszein hálából a megszállás mellett döntött: Szaddám parancsára 1990. augusztus 2-án, helyi idő szerint hajnali 2 órakor az iraki csapatok (több mint százezer katonával és 300-350 páncélossal!) lerohanták és megszállták Kuvaitot.

Az emírt és kormányát leváltották, s Kuvait állam területét – az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú tiltakozása ellenére – bekebelezték Irakba – Irak egyébként valójában sohasem fogadta el a britek által megrajzolt határvonalat, amellyel létrehozták Kuvait államot, azt mindig is az ország részének tekintette. A kuvaiti emír, Dzsáber al-Ahmed asz-Szabáh mintegy 300 ezer honfitársával egyetemben Szaúd-Arábiába menekült; testvérét, a palotáját védő Fahd sejket azonban meggyilkolták. A bankokból elloptak több milliárd dollár értékű aranyat és készpénzt, a múzeumokból elvitték az iszlám művészet remekeit. Huszein kihirdette, hogy Kuvait Irak 19. tartománya, melynek kormányzója az unokatestvére, egy bizonyos Ali Hasszán al-Madzsid lett, egy durva tömeggyilkos, akit vegyi fegyverekkel elkövetett háborús és emberiesség elleni bűntettek miatt Vegyi Ali-ként ismert a világ és akit 2010-ben egyebek mellett a halabdzsai mészárlás, a kurd nép elleni népirtás és egyéb bűntettek miatt felakasztottak.

Hosszas sikertelen diplomáciai tárgyalások után, az iraki agresszió megtorlásaként az Egyesült Nemzetek gazdasági embargót rendelt el Irak ellen, majd az ENSZ égisze alatt nemzetközi haderőt hoztak létre, amely Szaúd-Arábiába települt.

Az ENSZ ultimátumban követelte Iraktól, hogy 1991. január 15-ig ürítse ki Kuvaitot. Ezt Irak nem teljesítette, ezért Norman Schwarzkopf amerikai tábornok vezetésével 1991. január 17-én az amerikai, a brit és szövetséges erők több hullámban támadtak iraki célpontokat, és ezzel kezdetét vette a „Sivatagi Vihar” (Desert Storm) nevű hadművelet. Fontos megemlíteni, hogy a hadműveleteket harmincöt ország támogatta, köztük olyan muzulmán és arab államok is küldtek csapatokat, mint Banglades, Pakisztán, Egyiptom, Szíria, Bahrein, Omán vagy az Egyesült Arab Emírségek.

A hadművelet során bevetettek robotrepülőgépeket is, amelyeket az Arab-öbölben cirkáló hadihajókról indítottak. A szövetséges repülők a következő hat hét alatt 116 ezer bevetésen vettek részt, és megközelítőleg 85 ezer tonna bombát dobtak iraki katonai bázisokra, repülőterekre, hidakra, kormányzati épületekre, erőművekre és kommunikációs központokra.

A légitámadások után 1991. február 24-én a szövetségesek egy összehangolt légi, szárazföldi és tengeri támadást indítottak Irak ellen. Csak zárójeles, de fontos érdekességként említsük meg: a koalíciós erők ebben a háborúban alkalmaztak először GPS-t, amely jelentős segítséget nyújtott az amerikai páncélosoknak a sivatagban való tájékozódásban (az irakiaknak nem volt GPS-ük).

A szárazföldi offenzívában a csapatok több ponton kezdték meg az inváziót a szaúdi határon, a Bászrát Kuvaittal összekötő autópályát pedig lezárták, hogy elvágják az iraki hadsereg utánpótlását. A támadásban szaúdi csapatok is részt vettek. A szövetségesek lebombázták az autópályán menekülő páncélosokat. A támadásban több ezer ember vesztette életét, ezért ez a hely a „halál sztrádájaként” vált ismertté.

Végül Kuvaitot öthetes harc után, 1991. február 27-én felszabadították. Az iraki agresszió igen sok kuvaiti életébe került, nagy károk érték az emírség iparát és infrastruktúráját. Egyébként jelentések szerint csak a szárazföldi hadműveletek során 25-30 ezer iraki vesztette életét.

A szövetséges csapatok egyébként a gyors győzelem ellenére a dél-iraki Baszránál megálltak, az ENSZ BT ugyanis csak Kuvait szuverenitásának visszaállítására adott felhatalmazást. Ráadásul geopolitikailag Irak szétesése súlyos következményekkel járt volna a régió biztonságára nézve, és úgy gondolták, a Szaddám Huszein vezette ország hatékony ellensúlya lehetne az iszlamista Iránnak. Szaddám azonban mindebből azt a téves következtetést vonta le, hogy megnyerte a háborút, hiszen hatalmon maradt.

A Perzsa-öbölben zajló fegyveres konfliktus, melynek során az ENSZ koalíció felszabadította az Irak által megszállt Kuvaitot Öbölháború néven vonult be a történelembe (1990. augusztus 2. – 1991. február 28.).
Médiatörténeti jelentőségét is szokták ennek emlegetni, hogy az első, élőben közvetített háború volt a világon: nem véletlenül utalnak rá, mint az első „televíziós” háborúra.

A Cable News Network, azaz a CNN ismertségét az 1991-es Öbölháborúban alapozta meg, mivel a televízió élő, egyenes adásban közvetítette mind a légi hadműveleteket, mind pedig a szárazföldi támadást. A robotrepülőgépekre erősített kamerák képeit például tévéadók sugározták világszerte. Emiatt az Öbölháború fontos médiatörténeti pillanat volt: ez volt az első olyan hadművelet, amelyről a média (a CNN) egyenes adásban számolt be. A tévések az amerikai harcoló csapatokkal együtt mozogva, első kézből tudósítottak az eseményekről.

Az amerikai sajtó sajátos „médiaélményt” hozott létre Kuvait visszafoglalásából, és Szaddám Huszein iraki csapatainak a kiűzéséről. A CNN amerikai hírtévé folyamatosan tudósított a háborúról, azóta is CNN-effektusként hivatkoznak arra a jelenségre, amikor a sajtó képes befolyásolni a politikai döntéshozatalt és a társadalom álláspontját.

Az iraki csapatok visszavonulva a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, megrongáltak 700 olajkutat Kuvaitban, közülük nagyjából 600-at felgyújtottak. Akkoriban úgy becsülték, hogy naponta 5-6 millió hordó olaj ég el. A füst beborította az egész Perzsa-öblöt és egy nagy olajtó keletkezett, amely kiterjedt Kuvait területének 5%-ára. A tóban lévő kőolaj mennyisége 25-50 millió hordó volt. A Perzsa-öbölbe 11 millió hordó folyt bele. A tomboló, hónapokig tartó tűzben 96 millió hordó égett el, Kuvait olajkészletének 2%-a! Kuvaitnak további két évébe telt, amíg az infrastruktúrát helyreállították és az olajtermelés elérte a háború előtti szintet.

Az olajkúttüzek megfékezése sokáig lehetetlennek tűnt, ám végül egy magyar találmány is segített eloltani a lángokat. Ez a technikai fejlesztés a Magyarországon csak „birodalmi lépegető“-ként ismert tűzoltó berendezés volt. A hivatalosan Big Wind (nagy szél) elnevezésű szerkezetet „tűzfaló sárkány”-nak is becézték, és 1989. március 2-án − tehát még jóval az Öbölháború előtt − kezdték el összerakni Kecskeméten, a mai MH Légijármű Javítóüzem jogelődjénél, az MN Központi Repülőgép-javító Üzemben. A magyar csodaszörnyet egy T−34-es közepes harckocsi alvázának és egy MiG−21F13-as vadászrepülőgép hajtóművének összeszerelésével alkották meg a magyar katonák és mérnökök. A hatalmas gépet 1991. szeptember 13-án egy An−124-es típusú szállító-repülőgéppel vitték Kuvaitba. A magyar csapat összesen kilenc olajkutat oltott el.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!