Az Arab-öböl északnyugati részén elterülő Kuvait állam teljes területe (17818 km²) egy fiatal homokos-agyagos üledéken kialakult síkság, melyet csak néhol élénkítenek alacsony dombvonulatok: az ország legmagasabb pontja 306 m (egyes térképeken csak 299 m). Az állam tengerpartja 499 km hosszú.
Kuvait a térségben
Kuvaitnak tíz szigete van: 860 km²-es területével a Bubiyan Kuvait legnagyobb szigete, amelyet egy 2380 méter hosszú híd köt össze az ország többi részével. Az ország trópusi sivatagi éghajlata télen kellemes (januári középhőmérséklet 14 ℃), nyáron azonban rekkenő a hőség (júliusi középhőmérséklet 37 ℃; átlagos délutáni csúcsérték 44-45 ℃) és gyakran fordulnak elő porviharok. Az évi átlagos csapadék mennyisége 130 mm körüli, ennek legnagyobb része a téli hónapokban hull le. Az ország vízrajzáról röviden lehet írni, tulajdonképpen Kuvaitban nincs semmiféle természetes tó vagy patak sem.
Kuvait városa Mutla felől
Ennek a kietlen területnek a partjainál a XVI. században jelentek meg az első európaiak (portugálok). Majd az az Arab-félsziget belsejéből, a Nedzsdből elüldözött, illetve a szárazság elől elmenekülő, Aneiza törzs alapította Kuvaitot meg, és jelenleg is uralkodó Al Szabah család 1756-ban jutott uralomra: Szabah sejket választották vezetőjükül.
Kuvait tehát nagyjából a törököktől független emírség lett. Geopolitikai helyzete miatt az elkövetkező időkben mind a törökök, mind az angolok számára jelentős volt. Amikor az oszmán fenyegetés túl erős lett, Mubarak Al Sabah sejk már 1899-ben brit fennhatóság alá helyezte az országát. Ennek ára az volt, hogy csak angol engedéllyel létesíthetett kapcsolatokat más országokkal. Londonnak így sikerült elérnie, hogy a Bagdad vasútvonal 1903-ban német-török vállalkozásban kezdődött építését nem folytathatták az öbölig. Egy 1913-as angol-török egyezményben mindkét fél elismerte, hogy Kuvait emírje, Mubarak al-Sabah egy autonóm terület ura Kuvaitban. Az I. világháború végén aztán angol csapatok vonultak be és Kuvaitot protektorátus alatt álló független sejkséggé nyilvánították, így gyakorlatilag a Brit Birodalom része lett.
Az első világháború után az angol kezdeményezésre létrehozott, 5180 km² területű semleges zóna elszigetelte az emirátust Szaúd-Arábiától s Iraktól. Kuvait és Szaúd-Arábia határát 1922-ben jelölték ki.
Címer és zászló
Az első kőolajlelőhelyet 1938-ban tárták fel; Kuvait 1946-tól az Arab-(Perzsa)-öböl egyik legjelentősebb kőolaj-kitermelő országa, 1952-re pedig az öböl legnagyobb olajexportőre lett.
Az ország 1961. június 19-én lett független: a Reserve Bank of India által kibocsátott öböl-rúpiát a dínár váltotta fel: nem mellékesen a kuvaiti dínár a világ legerősebb valutája ma is!
Kuvaité a világ legerősebb valutája
A függetlenség kinyilvánítását követően a puccsal hatalomra került iraki Kászim elnök-hadügyminiszter bejelentette, hogy országa igényt tart Kuvait területére: emiatt Kuvait rögtön katonai szövetségre lépett Nagy-Britanniával: a britek rögtön egy hétezer fős katonai csapattestet küldtek Kuvait területére, valamint a haditengerészetet is mozgósították. Végül 1963 októberében Irak elismerte Kuvait függetlenségét és határait.
A hatvanas évek elejétől Kuvaitban is megerősödtek a pánarab irányzatok; ezek politikai aktivitását azonban ugyanúgy semlegesíteni tudták, mint a többi radikális csoportét, pl. a palesztinokét. A mozgalom sok tagját kiutasították. Az 1967-es hatnapos háború után Kuvait nagy összegeket fordított Izrael háborús ellenfelei, Egyiptom és Jordánia támogatására. De nem csak őket: Kuvait pénzügyileg nagymértékben támogatta Irakot is az Irán elleni 1980-ban kitört iráni-iraki háborúban, melynek végére Irak tartozása 65 milliárd amerikai dollárra rúgott. Amikor pedig Kuvait nem volt hajlandó arra, hogy eltörölje Irak adósságait, Szaddám Huszein hálából a megszállás mellett döntött: alighogy véget ért az iraki-iráni háború, Szaddám Huszein elnök parancsára 1990. augusztus 2-án az iraki csapatok (több mint százezer katonával!) megszállták Kuvaitot. Az emírt és kormányát leváltották, s Kuvait állam területét – az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyhangú tiltakozása ellenére – bekebelezték Irakba. A bankokból elloptak több milliárd dollár értékű aranyat és készpénzt, a múzeumokból elvitték az iszlám művészet remekeit. Huszein kihirdette, hogy Kuvait Irak 19. tartománya.
Az iraki agresszió megtorlásaként az Egyesült Nemzetek gazdasági embargót rendelt el Irak ellen, majd az ENSZ égisze alatt nemzetközi haderőt hoztak létre, amely Szaúd-Arábiába települt. Az ENSZ ultimátumban követelte Iraktól, hogy 1991. január 15-ig ürítse ki Kuvaitot. Ezt Irak nem teljesítette, s Kuvaitot öthetes harc után, 1991. február 27-én felszabadították. Az iraki agresszió igen sok kuvaiti életébe került, nagy károk érték az emírségek iparát és infrastruktúráját.
Az Öbölháború
A Perzsa-öbölben zajló fegyveres konfliktus, melynek során az ENSZ koalíció felszabadította az Irak által megszállt Kuvaitot Öbölháború néven vonult be a történelembe (1990. augusztus 2. – 1991. február 28.). Médiatörténeti jelentőségét is szokták ennek emlegetni, hogy az első, élőben közvetített háború volt a világon: nem véletlenül utalnak rá, mint az első „televíziós” háborúra. A Cable News Network, azaz a CNN ismertségét az 1991-es Öbölháborúban alapozta meg, mivel a televízió élő, egyenes adásban közvetítette mind a légi hadműveleteket, mind pedig a szárazföldi támadást. Emiatt az Öbölháború fontos médiatörténeti pillanat volt: ez volt az első olyan hadművelet, amelyről a média (a CNN) egyenes adásban számolt be. A tévések az amerikai harcoló csapatokkal együtt mozogva, első kézből tudósítottak az eseményekről.
Az amerikai sajtó sajátos „médiaélményt” hozott létre Kuvait visszafoglalásából, és Szaddám Huszein iraki csapatainak a kiűzéséről. A CNN amerikai hírtévé folyamatosan tudósított a háborúról, azóta is CNN-effektusként hivatkoznak arra a jelenségre, amikor a sajtó képes befolyásolni a politikai döntéshozatalt és a társadalom álláspontját.
Égő kuvaiti olajkút (1991. március 25.) – Fotó: Everett Collection
Az iraki csapatok visszavonulva a felperzselt föld taktikáját alkalmazták, megrongáltak 700 olajkutat Kuvaitban, közülük nagyjából 600-at felgyújtottak. Akkoriban úgy becsülték, hogy naponta 5-6 millió hordó olaj ég el. A füst beborította az egész Perzsa-öblöt és egy nagy olajtó keletkezett, amely kiterjedt Kuvait területének 5%-ára. A tóban lévő kőolaj mennyisége 25-50 millió hordó volt. A Perzsa-öbölbe 11 millió hordó folyt bele. A tomboló tűzben 96 millió hordó égett el, Kuvait olajkészletének 2%-a. A tüzek kilenc hónapig égtek és Kuvaitnak további két évébe telt, amíg az infrastruktúrát helyreállították és az olajtermelés elérte a háború előtti szintet.
A tüzek megfékezése sokáig lehetetlennek tűnt, ám végül egy magyar találmány is segített eloltani a lángokat. Ez a technikai fejlesztés a Magyarországon csak „birodalmi lépegető”-ként ismert tűzoltó berendezés volt. A hivatalosan Big Wind (nagy szél) elnevezésű szerkezetet „tűzfaló sárkány”-nak is becézték, és 1989. március 2-án − tehát még jóval az Öbölháború előtt − kezdték el összerakni Kecskeméten, a mai MH Légijármű Javítóüzem jogelődjénél, az MN Központi Repülőgép-javító Üzemben. A magyar csodaszörnyet egy T−34-es közepes harckocsi alvázának és egy MiG−21F13-as vadászrepülőgép hajtóművének összeszerelésével alkották meg a magyar katonák és mérnökök. A hatalmas gépet 1991. szeptember 13-án egy An−124-es típusú szállító-repülőgéppel vitték Kuvaitba. A magyar csapat összesen kilenc olajkutat oltott el.
Kuvaitban azóta helyreállították az öbölháború társadalmi és gazdasági, környezeti és közegészségügyi következményeit.
A főváros sziluettje a Marina Beach felől – Fotó: Barna Béla
Fotó: Barna Béla
A mai Kuvaiti Állam (Davlat al-Kuvajt) az 1930-as évek közepén még csak 50 ezer lakost számlált, akik pásztorkodásból vagy gyöngyhalászatból éltek. Az olaj megtalálása után a vendégmunkások beözönlése nyomán a lakosság száma 1975-re elérte az 1 milliót, 1990-re 2 millió fölé emelkedett. A háború után a megszállókkal való együttműködés ürügyén kiutasítottak Kuvaitból több mint 300 ezer palesztin vendégmunkást, és csak egy részüket pótolták egyiptomiakkal, valamint pakisztániakkal. És akkor három döbbenetes szám: 2010-ben átlépte a lakosságszám a 3 milliót, 2017-ben a 4 milliót, a 2023-as becslés szerint Kuvait lakossága 4,7 millió fő.
