Germanus Gyula rögtön érettségi után elkezdte bejárni a világ muzulmánok által lakott területeit, 1902-től kezdve járt Boszniában, Hercegovinában, Makedóniában, Bulgáriában, Törökországban és Indiában. Ezen utóbbi útján megfordult Delhiben, prédikált az itteni híres nagymecsetben is. Hosszú évek töprengéseit követően, itt Indiában kötelezte el magát az iszlám vallásnak. Hazatérve a már muszlimmá lett Germanus minden iszlámhívő legfontosabb utazására, a mekkai és medinai zarándoklatra készült.
A nagy út előtt még az egyiptomi, kairói Al-Azhar egyetemen tökéletesítette néhány hónapig az arab nyelvtudásátm 1934 őszétől, majd innen indult Arábiába. Kairóból egyiptomi barátainak ajánlólevelével jutott el Dzsiddába, ahol Mohamed Nászif tudós segítette feljutni egy rozoga teherautóra, amellyel Mekkába utazott. Egy helyi vezető, Abdullah közreműködésével jutott el a zarándoklat fő céljához, a mekkai Kába kőhöz.
Forrás: Magyar Utazók Lexikona, p. 139
Germanus tehát 1935-ben a legelső európaiak között jutott el a muszlimok szent városába, Mekkába és végezte el a zarándoklatot (haddzs). Akkoriban ez még nem kis veszéllyel járt; ha gyanúba került volna, hogy esetleg kém, akár meg is ölhették volna a hívek. Ő azonban olyan mesterfokon ismerte a nyelvet, a vallást és a zarándoklattal kapcsolatos előírásokat, hogy született muszlimok sem jobban.
Forrás: Allah Akbar
Mekkai zarándoklata idején, majd azt követően többször, fogadta őt a vahhábiták rettegett uralkodója, Ibn Szaúd király is.
A zarándoklatot teljesítve Medinába látogatott, Mohamed próféta sírjához, de a kétheti sivatagi karavánút és a hőség annyira megviselte akkorra már legyengült szervezetét, hogy magas lázzal ágynak esett és több napra eszméletét vesztette. Meg kellett szakítania útját és tudományos munkáját, fáradalmait Athénban pihente ki.
Hazatérve megírta Allah Akbar című kétkötetes munkáját, amelyet joggal nevezhetünk az iszlám enciklopédiájának, ez először 1936-ban jelent meg.
Forrás: Allah Akbar
Mivel 1935-ben súlyos betegsége miatt hirtelen kellett elhagynia Medinát, 1939 őszén visszaindult az Arab-félszigetre. Ekkor már megkezdődött a II. világháború, így csak kerülő úton, tengerjáró magyar hajókon közelíthette meg célját: Pestről, a csepeli kikötőből a Dunán és tengeren hajón, matrózként jutott le Isztambulig, onnan Bejrúton át Alexandriába. Útja az angol csapatokkal megrakott Egyiptomon keresztül vezetett. Szuezben szállt újra hajóra és négynapi kellemes hajózás után érkezett Dzsiddába. Ott két hetet tartózkodott, majd kényelmes autón ment át immár Mekkába, ahol hosszabban időzött. Az Arábiába visszatérő tudóst a király ismét vendégül látta. Mekkából újra Dzsiddába autózott, majd tovább Medinába: itt a történelmi emlékeket kutatta fel és kirándult az ohodi csatatérre is. Aztán egy kereskedői karavánhoz csatlakozott, amely Janbuba és Badrba tartott, majd visszatért Medinába.
Innen egy újabb karavánnal Khaibar felé indult: a karaván vas- és lakatosmunkákat szállított Riádba, az ottani paloták számára. Első európaiként hatolt át karavánnal ezen az embert próbálóútvonalon, melyet éppen, hogy túlélt. Két napig pihentek Al-Evajeth faluban, majd Szuleimi következett: heteken át mentek a Vádi Dsadak és a Vádi Ghureir vidékén, elcsigázva és durván éhezve. Ahogy a karavánnal Rijád felé tartottak, borzalmas homokvihar csapott le rájuk: minden élelmüket és ivóvizüket elveszítették, a kiszáradástól Germanus több napra eszméletét vesztette. Élet és halál küszöbén eszméletlenül feküdt egy teve hátán, amikor a karaván végre elérte a Hamellie oázist, az Abenat hegység tövébe. Onnan négy nap alatt értek el Aneizába (Unaiza). „Aneizából egyenes, jól kitaposott úton haladt a karaván Mudhnibon át a Tuvaik hegység vonulatán a Dsebel Irdh hegy mellett Al-Aridh dombos vidékére és onnan Rijádhba.” Rijádhban egy hónapot töltött Germanus Gyula, innen autóval robogott vissza Mekkába és onnan Dzsiddába.
Forrás: Magyar Utazók Lexikona, p. 140
A Magyar Utazók Lexikona egy térképet is közöl Germanusnak erről az útjáról, e szerint a következő útvonalon járt Arábiában: Dzsidda – Mekka – Yanbu – Medina – Khaibar – Szuleimi – Unaiza – Shaqra – Rijád.
Az Európába történő hazaút a mind nagyobb területen fellángoló háború miatt még nehezebb és körülményesebb volt, mint az odautazás. Kerülőkkel és kényszerpihenőkkel csak 1941-ben vergődött haza.
Germanus Gyula kötetei házikönyvtáramban
Germanus később is sokat utazott második feleségével, egykori tanítványával a muzulmán hitre ugyancsak áttért Kajári Katóval: még többször felkereste Egyiptomot, Libanont, Szíriát, Marokkót, s Indiába is eljutott ismét élete alkonyán. 1965-ben harmadszor is elzarándokolt Mekkába! Ezekről az utazásokról ad összefoglalót az 1966-ban kiadott, Kelet fényei felé című kötetében. Ezen az útján Bécsen és Bejrúton át repült Dzsiddába.
Könyvében így ír: „…és már röpültünk a tenger, a sivatag fölött Dsidda felé. A dsidda név az arab néphit szerint nagyanyát jelent, mivel Éva ősanyánkat a legenda szerint ott temették el. A nyolcvan méter hosszú sírt harmincöt évvel ezelőtt magam is láttam. Ilyen hosszúnak, magasnak képzelték el Éva ősanyánkat! Vajon Ádám ősapánk mekkora lehetett a paradicsomban? Ma már senki nem beszél ősanyánk sírjáról, amelyet modern, hat-hétemeletes házakkal építettek be. Szaúd-Arábiát teljesen megváltoztatta a keleti területén feltörő olaj gazdagsága. Első zarándoklatom idején, 1935-ben, majd második ottlétemkor, 1939-ben még a romantikus középkor puszta országa volt”.
Ezt követően Dzsiddából kocsival mentek Mekkába, majd miután elvégezték a zarándoklatot, Germanus még előadást is tartott arabul az iszlám és a természettudományok viszonyáról a mekkai iszlámkonferencián.
Harmadik mekkai zarándoklatakor már elmúlt 80 éves a jeles utazó, ez után még 15 évet élt: egy nappal kilencvenötödik születésnapja után, 1979. november 7-én halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra muzulmán temetési szertartás szerint. Teljes tudományos hagyatéka Érden, a Magyar Földrajzi Múzeumban látható.
Hogy életművét milyen nagyra értékelik, jól fejezi ki a modern arab prózairodalom nagy műveltségű úttörője, Mahmud Tejmúr (Forrás: Magyarok a Föld körül, Kossuth Kiadó, 2014.): „Germanus professzor hosszú utazásai során mélyebbre hatolt az iszlám kultúrájában, mint bármely elődje. Tudományos felkészültsége mellett nem tévesztette szem elől a gyakorlati élet követelményeit (…). Mi arab nyelvű népek tisztelettel, csodálattal és szeretettel igyekszünk némileg viszonozni azokat a nagy szolgálatokat, amelyeket kultúránknak és népünknek tett”.
Barna Béla
Germanus útlevele – Forrás: Magyarok a Föld körül, Kossuth Kiadó, 2014.
