Nagy Sándor itt született Pellában – Fotó: Barna Béla
Alexandrosz i. e. 356. július 20-án született Pellában (Πέλλα), a Makedón Királyság központjában (Pella a mai Görögország területén, Szalonikitől 40 kilométerre fekszik). Nagy Sándor aztán a IV. században tizenegy év leforgása alatt több mint harmincezer kilométert tett meg egy hatalmas hadsereg élén a Peloponnészosztól egészen Indiáig, elfoglalva az akkor ismert világ nagy részét.
Nagy Sándor szobra Szalonikiben
Ezen diadalmenetből emeljük ki most azt, hogy Nagy Sándor a Tigris partján, a mezopotámiai Gaugaméla (ma Irak, Moszultól keletre) mellett ütközött meg Dáreiosszal i.e. 331-ben, aki Sándor győzelme után Ekbatanába (Irán, Hamadan) menekült, Nagy Sándor immár magának igényelhette a megfutamított ellenfele által viselt Ázsia királya címet.
Alexandrosz tehát uralma alá hajtotta a babiloni területeket, és bevonult a világ leggazdagabb városába, Babilonba. Mazaeusz, aki a csata után Babilonba vonult vissza, átadta a várost a makedónnak, aki az Istár-kapun át lépett be a városba, és kikiáltatta magát „Ázsia királyává”. S bár a görögök az ázsiaiakat barbároknak tartották, Alexandrosz nem: Babilon pompájától elbűvölve parancsot adott az épületek megkímélésére. Megbocsátott Mazaeusznak is, és kinevezte babiloni helytartónak. Ötheti időzés után Alexandrosz továbbvonult kelet felé, és elfoglalta Szúsza és Perszepolisz perzsa városokat is.
Hódításainak északkeleti határa a Jaxartésznél (Szir-darja) húzódott. Nagy Sándor ezután ismét átkelt a Hindukuson, és i.e. 327 tavaszán megkezdte indiai hadjáratát.
Onnan visszafelé Sándor egyre népszerűtlenebbé vált, különösen azután, hogy alattvalóitól megkövetelte, hogy istenként tiszteljék: ráadásul perzsa önkényúrként kezdett viselkedni, ezt szimbolizálta az is, hogy birodalma központját Babilonban rendezte be. I. e. 323 februárjában Alexandrosz visszatért Babilonba, itt felvázolta egy új hadjárat terveit, annak tudatában, hogy a csillagjósok jövendölése szerint szerencsétlenségnek néz elébe.
Búskomorságban szenvedett, sokat és mértéktelenül ivott. Júniusban megbetegedett, s bár a görög orvosok mindent megtettek, Alexandrosz emberfeletti megerőltetéstől és alkoholtól megtört szervezete nem bírt ellenállni a kórnak, és i. e. 323. június 10-én Nabukodonozor palotájában hirtelen meghalt. Mindössze harminchárom éves volt.
Nagy Sándor Nabukodonozor palotájában halt meg, Babilonban
Halálának körülményei évszázadok óta foglalkoztatja a történészeket. Néhány történész szerint feltehetőleg maláriában halt meg, van, aki szerint tüdőgyulladással súlyosbított maláriában, de van olyan is aki szerint a tífusz okozta magas lázban. És van, aki szerint a májzsugorodás, vagy akut hasnyálmirigy-gyulladás sem kizárt. Dr. Katherine Hall, az új-zélandi Otago Egyetem orvos-kutatója szerint a hódító vesztét egy ritka autoimmun betegség, az ún. Guillain–Barré-szindróma (GBS) okozta (és ez a 2019-es elmélet vezet oda is, mely szerint elképzelhető, hogy Nagy Sándort élve temették el).
Nagy Sándor ezen a helyen halt meg babiloni idegenvezetőnk szerint – Fotó: Barna Béla
És persze felmerült a gyilkosság is, a mérgezés lehetősége is: Leo Schep, az új-zélandi National Poisons Centre szakértője szerint a hadvezér halálát a mérgező fehér zászpa (Veratrum album) növényből készített méreggel hozzák összefüggésbe, amelyet feltehetőleg borba keverve adhattak be neki.
És végül egy másik vélemény szerint Nagy Sándort felesége, Roxána mérgezte meg. Roxána valószínűleg Alexandrosz és a szintén titokzatos körülmények között életét vesztető Hephaisztón homoszexuális kapcsolatát bosszulta meg férje megmérgezésével.
S bár Babilonban halt meg, testét Egyiptomba szállították, és Alexandriában aranykoporsóba helyezték.
