Abul-Abbász (a vérengző) 749-750-ben lemészároltatta az Omajjádokat, ezzel megbuktatták a 661 óta uralkodó damaszkuszi Omajjád Kalifátust, melynek örökébe az Abbászida Kalifátus lépett. A birodalom központját áthelyezték Damaszkuszból az al-Manszúr kalifa által 762-ben alapított Bagdad városába. Bagdadban meghonosították a perzsa udvari szokásokat, a kormányzást is perzsa és bizánci mintára szervezték újjá. Ettől kezdve innen irányították ezt a hatalmas középkori muszlim birodalmat, melynek területe Tunéziától Közép-Ázsiáig terjedt ki.
Szamarra 836-892 között volt az Abbászida Kalifátus székhelye
Az abbászidáknak Hárún ar-Rasíd kalifa (786-809) uralkodása alatt volt a legvirágzóbb korszaka, Hárún ar-Rasíd kalifa pedig az iszlám történelmének egyik legközismertebb alakjává vált, ki ne ismerné például az Ezeregyéjszaka meséit (Seherezádé, Aladdin, Ali Baba és Szindbád).
Hárún ar-Rasíd halála után fiai, Amín és Mámún marakodtak a trónért, melyet végül Mámún az iráni katonaság segítségével szerzett meg testvérétől. Mindezek, illetve a bagdadi arab lakosság és az iráni katonák közötti állandó összetűzések miatt végül a kalifátus központját Bagdadból Szamarrába kellett költöztetni; Szamarra 836-892 között volt a kalifátus székhelye.
Szamarra látképe
Féltestvérétől, Mamúntól végül féltestvére al-Mutaszim (794-842) örökölte a trónt, aki egyébként Hárún ar-Rasíd és egy török ágyas gyereke volt. Al-Mutaszim az Abbászida-dinasztia nyolcadik kalifája volt, nevéhez fűződik az új főváros, Szamarra megalapítása.
A nagymecset a spirálminaretből szemlélve
A vályogtéglákból emelt várost nem erősítették meg falakkal, mert a települést körülvevő csatornarendszer és a folyó természetes védelmet nyújtottak lakosai számára. Al-Mutaszim kisebbik fia, I. al-Mutavakkil abbászida kalifa, aki 847-től 861-ig uralkodott, ő építtette a város keleti felében álló Nagymecsetet, amely mellett a híres, 52 méter magas csigalépcsős minaret áll. A minaretet feltételezhetően az ókori zikkuratok alapján tervezték. Az építkezés idején, 848-ban ez volt a világ legnagyobb mecsete. Al-Mutavakkilt egyébként megölték; meggyilkolásával tört ki az ún. szamarrai anarchia, ami végzetesen meggyengítette a kalifátust, ráadásul Ahmad I. al-Mutadid (857-902), a rendkívüli könyörtelenségéről ismert kalifa volt az, aki székhelyét visszahelyezte Bagdadba.
A szamarrai minaret
Egyébként a kalifa szamarrai palotáját a főutcán, a folyó mellett építették fel, és ez az egyetlen olyan palota, ami a IX. századból fennmaradt.
Az UNESCO hivatalos oldalának indoklása szerint azért is lett világörökség a hely, mert a város őrzi a két legnagyobb mecsetet (Al-Malwiya és Abu Dulaf) és a legszokatlanabb minareteket, valamint az iszlám világ legnagyobb palotáit (Kalifa Palota, al-Ja’fari, al Ma’ shuq és mások). Itt fejlesztették ki a szamarrai stílusként ismert faragott stukkót, amely akkoriban az iszlám világ más részein is elterjedt. A Lustre Ware néven ismert új kerámiatípust szintén Szamarrában fejlesztették ki, amely nemesfémekből, például aranyból és ezüstből készült edényeket utánoz.
Szamarra, balra a minaret, jobbra a nagymecset
Maga a mecset 1278-ban, Dzsingisz kán unokája, Hulagu (Hülegü) kán iraki inváziója után semmisült meg. Csak a külső fal és a minaret maradt meg. Az Iraki Állami Régiségek Szervezete azonban történészekkel és építészekkel együttműködve 1956-ban elkezdte helyreállítani a mecset udvarát és a spirális minaretet.
Egy 1984-es könyv Irakról
Az Udvary Gyöngyvér – Vincze Lajos író-festőművész házaspár háromszor (1979, 1980, 1982) járt Irakban, ezekből Iraki piramis címmel könyvet is írtak (Kossuth Kiadó, 1984), mely kevés iraki útleírás-kötetek egyike.
Természetesen Szamarrában is jártak, idézem most őket:
„A szamarrai spirálminaret – az al-Malvíja – a IX. században épült, s úgy tartják, hogy a maga műfajában a világ egyik legérdekesebb építészeti remeke. Ötven méter magas, s külső falmezején körbecsavarodó lejtős feljáró tekereg, amelyet hajdanán erős faragott korlát védett, hogy a kalifák felfelé szamaragolva biztonsággal érjék el a kicsi szentéllyel koronázott tetőt. Mint hajdan a pórnép, mi is gyalog törekszünk oda a kétméternyi széles öt csavarmeneten, enyhén szédelegve a tudattól, hogy csak a mélység a kapaszkodónk.
De fentről fenséges a kilátás. Úgy is mondhatnánk: feltárul előttünk az idő és annak soksíkú távlata: hat évezred fölött egy keskeny párkányon egyensúlyozunk. Ami előszörre szemünkbe vakít, hatalmas sárga körkörös horizont, alján lila-szürke-kék szegőzésű ég, s a város égetett sziéna színű tömegéből kiragyogó Aszkari-dzsámi öt arany kupolája. Alattunk a műemlék Nagy-dzsámi tégla alakú, kerek bástyákkal tagolt, huszonegy kapunyílású épületváza fekszik. Nemcsak a legpompázatosabb, hanem a legnagyobb szentély is volt ez a maga 240×156 méteres alapterületével, amit az iszlám valaha is épített.”
2005-ben a Malwiyyah minaret tetejét az amerikaiak mesterlövész toronyként használták, 50-es kaliberű puskákkal felfegyverkezve: az amerikai hadsereg szerint a mesterlövészek elhelyezése a csúcson drasztikusan csökkentette a katonai járműveket célzó útszéli bombák számát.
2007-benaz UNESCO világörökség részévé nyilvánították Szamarrát, de az ország területén zajló háború miatt azonban a helyszín felkerült a veszélyeztetett világörökségi helyszínek listájára.
Barna Béla
Jelen bejegyzés írásakor (2024) a szamarrai minaret és környéke le volt zárva ottjártunkkor, felújítási munkálatok miatt.
Fotó: Barna Béla (2024. március 2.)
