Zöld katlan Madeirán: a Caldeirão Verde

Madeira szigetének legmagasabb tömbjének északi lejtőin még nőnek babérerdők, melyeket az UNESCO A madeirai „Laurisilva” (babérlombú erdő) néven 1999-ben felvett a világörökség listájára. Ennek az erdőnek a mélyébe a Queimadasból induló PR9-es turistaúton, a Caldeirão Verde levada ösvényén hatolhatunk be.

A 736,7 km² területű Madeira szigetének legmagasabb pontja az 1862 méter magas Pico Ruivo. Ennek a hatalmas hegytömbnek az északi lejtője egy különleges világot rejt, itt még nőnek babérerdők, itt alapították meg 1982-ben azt a természetvédelmi parkot, amit aztán A madeirai „Laurisilva” (babérlombú erdő) néven az UNESCO 1999-ben felvett a világörökség listájára.

Az UNESCO által is védett, 600-1300 m tengerszint feletti magasságban tenyésző madeirai babérerdők a botanikusok szerint mára egy gyakorlatilag kihalt növénytársulás utolsó természetes maradványai. Madeirát, sőt egész Dél-Európát ugye eredetileg ilyen erdő borította, de ma már csak az Azori-szigeteken, a Kanári-szigeteken és Madeirán vannak még meg kisebb foltjaik. Egyébként egyes leírások szerint a szigetet borító babérerdőből ered a sziget neve is, „madeira” ugyanis portugálul „fát” jelent.

A madeirai erdőt a sziget meredek északi partján a 270 km²-es Madeirai Természeti Rezervátum (Parque Natural da Madeira) védi. Ebben a rezervátumban sikerült néhány ritka faj élőhelyét megmenteni, köztük a szigeten őshonos 66 edényes növényfajét és a szintén őshonos madeirai babérgalamét.

Madeira zöld erdejébe a Queimadasból induló PR9-es turistaúton juthatunk legkönnyebben. A 890 m tszf. magasságban egy kis rododendronos tisztáson fekvő Queimadas egy nagyon idilli kis hely, mely tulajdonképpen erdészlak és egykori szénégető telep volt, ma a cuki nádtetős házacskák körül hangulatos halastó és piknikasztalok is vannak. Egy gyakorlati tanács: Queimadasban a nagyobb turistabuszok nem tudnak megállni, így tehát ha nem személyautóval érkezünk, akkor a Pico das Pedras parkolójától indulhatunk el, számoljunk rá plusz két kilométert.

Szóval Queimadasból induljunk el a csodás és festői babérerdő túránkra a PR9 Levada do Caldeirão Verde mentén. A „verde” jelentése ugye zöld, a túrán lesz benne részünk, behatolunk a „zöld alvilágba”. A mohás fák, barlangszerű szurdokvölgyek, gyönyörű vízesések világa talán az egyik legkülönlegesebb madeirai túra.

És hogy miből áll ez a zöld? Nos, a visitmadeira weboldalának leírása szerint „Említésre méltóak az elegáns japán cédrusok (Cryptomeria japonica), az európai bükk (Fagus sylvatica) sűrű vöröses lombozatú kiváló példányai, a kanári-szigeti boróka (Juniperus cedrus), a madeirai babér (Ocotea foetens), a pau branco vagy a déli olíva (Picconia excelsa), százéves seprűfenyő (Erica scoparia), valamint néhány gyöngyvirág (Clethra arborea) és madeirai áfonya (Vaccinium padifolium) példánya látható az ösvény mentén. A megfigyelhető őshonos madárfajok közé tartozik a pelyva (Frigila coelebs), a tűzrakó (Regulus ignicapillus madeirensis), a madeirai hosszúujjú galamb (Columba trocaz trocaz), a szürke béka (Motacilla cinerea schmitzi) és az ölyv (Buteo buteo) harteti)”.

A túra jelentős része levadák, azaz a híres madeirai vízelvezető csatornák mellett vezet; szintemelkedés tehát nem túl sok van benne. Na de mik is azok a levadák? Nos, ezek vízelvezető csatornák, amelyek behálózzák az egész szigetet és durva belegondolni is, de 1400 kilométernyi van belőlük Madeirán. A portugálok már a XVI. században elkezdték építtetni (először mór) rabszolgákkal és rabokkal a levadákat. Akkoriban a cukornádültetvények vízellátására építették őket, mai fő feladatuk a turizmus mellett a banánültetvények kiszolgálása. A csapadékos északi oldalról, illetve a sziget hegyvidéki részéről a déli szárazabb mezőgazdasági régiókba szállítják a vizet, nagyon sokszor alagutakon keresztül! Egyes leírások szerint 85 kilométernyi levada fut alagútban! Itt is átkelünk több alagúton, ezért fejlámpát mindenképpen érdemes hozni erre a túrára!

Minden levadának külön neve van egyébként, és mindegyik mellett, a vályú peremén fut egy ösvény (ez a nehézsége is, ha sokan túráznak, akkor lassabb lehet a haladás a szembeforgalom miatt az egyszemélyes helyeken). A levada mellett sétálva egyébként elgondolkodhatunk, hogy micsoda emberfeletti munka volt ezeket kiépíteni, pláne, ha tudjuk azt is, hogy a gyakorlatilag függőleges sziklafalakba is kézi erővel vájták a csatornákat, mégpedig úgy, hogy a munkásokat fonott vesszőkosarakban lógatták le a fal tetejéről, fákhoz vagy sziklatömbökhöz rögzített köteleken. Szóval durva. És durva egyébként a kilátás is néha, amikor kijövünk a zöldből, akkor látszik csak hogy micsoda meredek hegyek között sétálunk.

A PR9 Levada do Caldeirão Verdét a XVIII. században építették és Madeira legmagasabb hegyeiről szállítja le a vizet, hogy az északi parti Faial település mezőgazdasági területeit öntözze. Miután átmentünk 4 alagúton, a levada bal oldalán egyszercsak elérkezünk a Caldeirão Verdéhez, a Zöld-katlanhoz. Innen egy nagyon rövid kitérőt tehetünk felfelé, a Caldeirão Verde-tóhoz, melyet a Caldeirão Verde patak nagyjából 60 m magasból lehulló vízesése alkotja.

A Queimadasból Caldeirão Verdéig tartó út oda-vissza nagyjából 4-5 óra. Ha van erőnk és kedvünk innen folytathatjuk az utunkat a Caldeirão do Infernóhoz, azaz a Pokol-katlanhoz, mely további két óra oda-vissza.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!