A kisebb lengyel hegyeket a magyar túrázók méltatlanul hanyagolják. Pedig ezek is közel vannak, télen is biztonságosak és hangulatos-hóbiztos túrákat lehet ezekben is tenni, s ami a legfőbb, kiváló infrastruktúra mellett itt nem kell tátrai tömegeket kerülgetni. Ilyen hegy az 1310 m magas Turbacz a Gorce Nemzeti Parkban. 

A Turbacz és a Gorce Nemzeti Park helyzete Krakkó és Zakopane között

A Kárpátok északi, külső övének több száz kilométeren át, Csehországtól Ukrajnáig Beszkidek (csehül és szlovákul: Beskydy, lengyelül: Beskidy) a neve. Ennek a hatalmas hegyvonulatnak egy része a Tátrát északról körülölelő Nyugati-Beszkidek (Beskid Zachodnie). És tovább tagolva a tájakat, ennek része s önálló hegysége a Gorce. A Gorce hegyeit a lengyel tájbeosztás szerint nyugatról a Magas-Beszkidek (Beskid Wysoki), északról a Szigetes-Beszkidek (Beskid Wyspowy), keletről a Szandeci-Beszkidek (Beskid Sadecki), délkeletről pedig a Pieninek (Pieniny) határolja, dél felől pedig a Havasaljának vagy Tátraaljának (Podhale) nevezett tájra néz, mely ugye egy Zakopane és Nowy Targ között húzódó dimbes-dombos, lankás terület, térképeken Nowy-Targi-medence néven is megtaláljuk.

Táncoló kecskék Nowy Targban – Fotó: Barna Béla

A medence névadója, a Gorce hegység és Alsó-Podhale gazdasági és kereskedelmi központja a mintegy 34 ezer lakosú Nowy Targ. Innen közelíthetjük meg a hegységet, de mielőtt elindulunk túránkra, nézzünk szét ebben a Zakopánétól mindössze 23 kilométerre északra fekvő városba. Ha szó szerint fordíjuk, Nowy Targ magyarul „Újvásárhely”-et jelent, s annak a fontos észak-déli irányú kereskedelmi útvonalnak az egyik állomása volt, amely egykor összekötötte a magyar városokat Krakkóval, de a kelet-nyugati, Árvát (Orawa), a Szepességgel (Spisz) összekötő út is Nowy Targon át megy, ezért is volt a városnak a középkorban árumegállító joga. A várost egyébként 1346-ban alapította Nagy Kázmér lengyel király.

Nowy Targot 1346-ban alapította Nagy Kázmér lengyel király.

A Fehér- és a Fekete-Dunajec összefolyásánál épült város amúgy nem túl sok nevezetességgel bír: a főterén (egy táncoló kecske szobrán kívül) megnézhetjük a Szent Katalin-templomot, amelynek hajója 1606-ban, gótikus szentélye pedig 1364-ben épült. Ugyancsak a főtér délkeleti sarkán álló egykori börtönépület lehet még különleges látnivaló, ugyanis itt tartották fogva 1914-ben egy ideig a közeli Poroninban kémkedés ürügyén letartóztatott Lenint (aki egyébként túrázott Lengyelország legmagasabb csúcsára!). Látnivaló még a város északi, Dunajecen túli részén a Szent Anna-templom (Kościół pw. Świętej Anny), melyet állítólag hegyirablók építettek vörösfenyőből. A templomnak magyar vonatkozása is van: a kis fatemplom főoltárképén a Szent Család látható: a valószínűsíthetően Magyarországról származó kép 1516-ban készült. Az oltár faszobrai Szent Adalbert és Szent Szaniszló mellett Szent István és Szent László magyar királyokat ábrázolják.

Łopuszna fatemploma – Fotó: Barna Béla

Nowy Targot ha megnéztük, induljunk el a 969-es úton a várostól 9 kilométerre fekvő Łopuszna faluba, melyet a XV. században alapítottak, s melynek legnagyobb nevezetessége fatemploma. S itt tegyünk egy rövid megjegyzést arról, hogy a Kislengyelországi tájképnek elválaszthatatlan kellékei a fából épült épületek, legyen az kunyhó, templom vagy akár nemesi kúria. Ezek zöme a Kárpátokat borító luc-, jegenye- és vörösfenyő erdők fáiból épült, és sokan emiatt a fantasztikus faépítészet miatt szeretik ezt a régiót.

Szóval a łopusznai fatemplomról azt kell tudni, hogy az 1490-es években kezdték építeni, s 1504-ben szentelték fel. Szárnyasoltára (középen Mária megkoronázásával) 1460-ban készült, belső falain a díszítés viszont jóval későbbi: falfreskói az 1930-as években készültek el. A templom különösen hangulatos téli időszakban, amikor havas estéken ki is van világítva.

A templomtól nem messze egy 1787-1790 között épült klasszikus lengyel udvarházat is találunk, amely egykor a híres Tetmajer család tulajdona volt. A vörösfenyő gerendákból emelet udvarházat tornáccal és manzárd-szobával toldták meg, és hajlított zsindelytetővel fedték be. Manapság a ház történetét bemutató Nemesi Kultúra Múzeuma (Muzeum Kultury Szlacheckiej w Łopusznej) működik benne, belépődíjas (nyitva tartás: szerda–vasárnap 10-16 őra között).

A krakkói székhelyű Compass cég Gorce térképe

Ha megnéztük a faépítményeket, Łopuszna faluból induljunk el a hegységet felfedező gyalogtúránkra. Szálláshelyet is találunk a faluban, mi is itt szálltunk meg (2017 szilveszterén) a Natanael nevű kis hegyi hotelben, mely tulajdonképpen pályaszállás: a hegyre vezető kék jelzés mellett van. Reggel indulva a rövid téli napokon innen feljuthatunk a hegység tetejére, és sötétedés előtt vissza is érünk. A túrához a krakkói székhelyű Compass cég Gorce térképe (1:40000) ajánlható.

Łopuszna mellett – Fotó: Barna Béla

Havas fenyves, Górce – Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Útjelzők a Górce hegységben – Fotó: Barna Béla

Łopuszna egyébként nagyjából 600 m tengerszint feletti magasságban fekszik, ehhez képest a falu melletti dombok nem is olyan magasak: nyugatról a Legutków (704 m) és a Goderman (721 m) védik a völgyi falut. Innen indulunk felfelé, a kék jelzésen. A falu utolsó házainál a Łopuszna patak völgyében vezető útról nyugat felé kiemelkedünk a völgyből, a Zarebek Wyzni településrész irányába. A kis meredekség után innen újra kényelmesen emelkedik túrautunk egészen a Bukowina Waksmundzka (1105 m) tetejéig, onnan pedig már tényleg nincs messze a hegy igazi teteje, a Turbacz (1310 m).

Schronisko PTTK im. Władysława Orkana na Turbaczu – Fotó: Barna Béla

Leves a menedékházban – Fotó: Barna Béla

Áfonyás palacsinta – Fotó: Barna Béla

A csúcs alatt épült fel a télen is működő és hangulatos menedékház, hivatalos nevén a Schronisko PTTK im. Władysława Orkana na Turbaczu. Helyén már 1925-ben építettek menedékkunyhót helyi turisták, de ez 1933 decemberében leégett. A jelenlegi, 110 férőhelyes házat 1958-ban építették és 1990-ben modernizálták.

Teázás hóban – Fotó: Barna Béla

A csúcson a csúcskő lefotózása után érdemes tekintetünket dél felé is fordítani, olyan szögből láthatjuk itt a Tátra bérceit, amilyenből ritkán szokták. A csúcskőn egyébként 1314,7 m pontos magasság szerepel, a koordinátákkal (N 49º 32’ 34,23” E 20º 06’ 40,55”) együtt.

A Turbacz csúcsköve – Fotó: Barna Béla

A Turbacz teteje egyébként rendkívül hóbiztos hely, köszönhetően az egész hegység és az egész Podhale zordságának, itt mindig jó hideg van. Olyannyira gyakoriak a süvöltő, hideg szelek, amelyek akár északról fújnak, akár délről, a Tátrából törnek a síkságra és a Gorce tájára, egyaránt hozzászoktatják a lakosokat az éghajlat zordonságának elviseléséhez. Ennek tulajdonítható egyébként, hogy az 1930-as évek végén Lengyelországban elit alakulatot szerveztek a fagyot, hideget jól tűrő podhalei gurálokból. A nyugatra jutott Podhalei lövészeket (Strzelcy Podhalanscy) a szövetségesek a norvégiai Narviknál vetették be.

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

A Turbacz télen – Fotó: Barna Béla

Szerencsére már a modern sportöltözetek korában élvezetes a gyönyörű, havas-fenyves Gorce lejtőin sétálni.

Maga a Gorce hegység egyéként nagyjából 40 km hosszan és 15 km szélességben húzódik, a legmagasabb csúcsán (Turbacz) kívül említésre méltó még az 1276 m-es Kudłoń, az 1229 m-es Gorc és az 1225 m-es Luban vagy az 1288 méteres Jaworzyna Kamienicka és az 1282 m-es Kiczora. Az északnyugati részen emelkedik a Suhora (1000 m), ahol van egy csillagászati obszervatórium, melyet a Krakkói Pedagógiai Egyetem üzemeltet.

A Gorce Nemzeti Park és Kislengyelország többi parkja

A Turbacz csúcsát magát pont nem, de a hegység nagy részét a Gorce Nemzeti Park (Gorczański Park Narodowy) védi. A XIX. században igen nagy mennyiségben vágták ki a Gorce fáit az Osztrák-Magyar Monarchia számára. Ez a fairtás vezetett oda, hogy a Gorce lejtőit borító fák természetes csoportosulásának megőrzése céljával alakították ki. 1927-ben tette meg Ludwik Wodzicki az első lépéseket a terület védelmére, de magát a nemzeti parkot csak 1981-ben hozták létre, mai területe 7030 hektár, ebből 3611 hektár a szigorúan védett terület. A vadvilághoz tartozik 50 emlősfaj (farkas, hiúz, barnamedve). 200 vörös szarvast számláltak meg a parkban. A foltos szalamandra a park szimbóluma. A nemzeti park központja Poręba Wielka-ban működik.

Fotó: Barna Béla

A łopusznai szállásról a Gorce tetejére (Turbacz, 1310) a kék jelzésen tett oda-vissza túra távolságban 17,4 kilométer, a szintemelkedés felfelé 723 méter, ugyanennyi lefelé, fotózással és egy ebédszünettel a menedékházban kereken hét órát vett igénybe.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Budapest-Łopuszna távolság 319 kilométer, öt óra autózásra van a magyar fővárostól. A jelen cikket egy 2017. december 30-i túra során készült téli képek illusztrálják. A túracsapat közös fotója ezen a szép szilveszter előtti napon:

Fotó: Barna Béla