Saint Lucia - az országnév eredete

Saint Lucia a világ egyetlen országa, amely egy nő nevét viseli. Na de kiét? A sziget siracusai Szent Lúciáról kapta nevét.

Saint Lucia (franciául Sainte-Lucie, kreol Sent Lisi) a Kis-Antillák Szél felőli-szigetcsoportjának ívében fekvő szigetállam, területe 617 km² (összehasonlításul: Andorrától kicsit nagyobb). Lakossága pedig 178 ezer fő (2017). Az Egyesült Királyságtól való függetlenségét 1979. február 22-én kiáltotta ki Saint Lucia a Nemzetközösségen belül.

Saint Lucia a világ egyetlen szuverén országa, amely egy nő nevét viseli. Illetve egészen pontosan Írországot is nőről nevezték el: Írország a termékenység kelta istennőjéről, Eireről kapta a nevét. Egészen pontosan tehát Szent Lucia az egyetlen, akit emberi nőről neveztek el. Nem tisztázott azonban, hogy ki is nevezte el a szigetet. A helyiek úgy tartják, hogy Kolumbusz Kristóf fedezte fel Saint Luciát 1498. december 13-án, Luca-napon, de történészek erre nem találtak bizonyítékot. Sokkal valószínűbb az, hogy a szigetet francia tengerészek nevezték el a XVI. században, akik Luca-napon szenvedtek hajótörést a sziget közelében – írja a 2014-es kiadású A History of St Lucia című kiadvány. Ami biztos, hogy 1529-ben a sziget Diego Ribero portugál születésű spanyol térképész térképére már S. Luzia néven írták rá.

 

A sziget tehát siracusai Szent Lúciáról (latinul: Sancta Lucia) kapta nevét. A hagyományos történet szerint Lúcia i.sz. 283 körül a Szicília szigetén fekvő Siracusa (Szirakúza) városában, amelyet görögül Szürakuszai (Συρακοσαι) néven neveztek – ez a város az ókori Szicília legjelentősebb görög városa volt. Ez azért érdekes, mert apja ugyan római származású volt, de az anyja Eutychia (Ευτυχία) görög származású volt.

Lúcia öt éves volt, amikor apja meghalt, így ő és anyja védőgyám nélkül maradtak. Amit tudunk még, az az, hogy Lúcia elkísérte beteg, haemorrhoeában (vérfolyásban) szenvedő édesanyját a mintegy 65 kilométerre fekvő Cataniába, Szent Ágota sírjához, gyógyulásért fohászkodva (ezt festette meg Jacobello del Fiore: Szent Lúcia Szent Ágota sírjánál). Eutychia meg is gyógyult, de lányának, Lúciának egy álmában megjelent Szent Ágota, s elmondta neki, hogy saját hitével is meg tudta volna gyógyítani anyját. Az álom hatására Lúcia megkérte anyját, hogy ne adják férjhez, s erre ígéretet is kapott. És mikor anyjával Ágota sírjától hazatért, kezdte szétosztani a vagyonát a szegények között.

Ebből lett a baj: a leendő vőlegény, egy pogány ifjú, aki ugye így elesett a házasságtól és a hozománytól, bosszúból bíróság elé citálta Lúciát, kereszténység vádjával – ezt festette meg az olasz reneszánsz festő, Lorenzo Lotto Szent Lucia a bíró előtt című képen.

Elsőként Paschasius bíró arra utasította a lányt, hogy mutasson be áldozatot a pogány római isteneknek, de ő ezt megtagadta. Másodjára a bíró azt a parancsot adta, hogy nyilvánosházban gyalázzák meg Lúciát, ha már nem akar férjhez menni. Úgy gondolta, hogy ezzel majd kiűzi a lányból az állítólag benne lakó Szentlelket. Csakhogy a Szentlélek Lúcia segítségére sietett: olyan nehézzé tette a testét, hogy semmilyen módon nem tudták elmozdítani helyéből.

Ezután, mint sok más vértanú esetében, kegyetlen kínzások következtek. Például, hogy a dühös Paschasius bíró megparancsolta az őröknek, vágják ki a szemét. Egy másik változat szerint maga vájta ki szemeit, hogy vőlegénye ne dicsérhesse többé szépségüket. Később a szemei csodával határos módon helyreálltak, ez az egyik oka, hogy Lúcia a szembetegségben szenvedők védőszentje lett. E mellett a latin lux (fény, világosság) szóból származó neve is hozzájárult ahhoz, hogy már a kora középkortól kezdve a szembetegek, vakok védőszentjeként tisztelték. S ezért van az, hogy Szent Lúciát gyakran ábrázolják kezében egy tálcával, a tálcán pedig két szemet tart, utalván ezzel nevére, vagyis a fényre, s hogy ő hozza a világosságot, a látást.

De térjünk vissza a tárgyalásra, ahol a feldühödött bosszúvágyók végül azonnali máglyahalálra ítélik a lányt. Testét bekenik olajjal és fenyőszurokkal, hogy hamarabb égjen el. Lúcia a máglyán Istenhez imádkozik, hogy mentse meg őt az Úr a tűzhaláltól. Az őrök megijedtek, hogy meghallgattatik imája, ezért inkább a bíró parancsára karddal döfték át a torkát. De nem halt meg azonnal, sőt, ebben az állapotában még tanította is a népet, s csak akkor halt meg, amikor egy odasiető paptól felvette az utolsó kenetet.

A források nem szólnak vértanúsága időpontjáról, a hagyomány a Diocletianus-féle üldözés áldozatai között tartja számon: Lúcia Siracusában halt meg, 304 körül.

Szent Lúcia tiszteletének első bizonyítéka egy V. századi sírfelirat a siracusai Szent János-katakombában; neve belekerült a római kánonba is. A középkorra Lúcia már a legkedveltebb szentek közé tartozott. Legendájából írók, költők, többek között Dante is, illetve festők merítettek. Így például említésre méltó Caravaggio Szent Lucia temetése című festménye. Az 1608 végére elkészült, feltehetőleg december 13-án, Lúcia napján felszentelt oltárkép ma is in situ, Siracusában, a szent feltételezett sírja fölé épített Santa Lucia alla Badia templomban áll.

Lúcia védőszentje lett tehát a szembetegségben szenvedőknek és vakoknak, a bűnbánó utcanőknek, valamint a hegyes szerszámokkal dolgozóknak, így a földműveseknek, kézműveseknek, varrónőknek és párnakészítőknek is.

Ünnepnapja december 13: ez volt anno az év legrövidebb napja; mert XIII. Gergely pápa 1582-ben elrendelt naptárreformjáig Luca napja a téli napéjegyenlőség ideje volt (a Gergely naptár óta a legrövidebb nap december 21.), s ezért a tél közepének tekintették, s bizony nagyon sok országban ezért sok-sok népszokás kapcsolódott hozzá.

Ezeket ebben a bejegyzésben nem részletezem, csak vázlatosan említem meg, hogy a folklór szintjén a szicíliai szent rendkívül színes, meglehetősen ellentmondásos figurává alakul át. Dél-Európában a gyógyító, jutalmazó Lúcia jelenik meg, északon inkább az ártó, rontó-bontó alteregója jellemző. Ezt a kettősséget jobban megértjük, ha a név etimológiáját nézzük, mert mint említettük a Lúcia a latin lux szóból származik, ami fényt, világosságot jelent. Szóval: a legsötétebb napra fény nevű szent vigyáz, vagy éppen fenyeget. „Ez a radikális binaritás Lucában, a jó (szent) és a rossz(boszorkány), a fény és a sötétség, a segítő és az ártó, stb. mind-mind az élet kettősségét, a születést – halált, mennyeit – pokolit, stb. jelentik” – mint azt Tobak Réka írja Szent Lúcia és alteregói című tudományos munkájában.

Ez a kettősség hatja át a Közép-Európában és Észak-Európában elterjedt, Magyarországon is népszerű, főként pogány eredetű Luca-napi népszokásokat is. A magyar néphitben Luca nem igazán hasonlít Szent Lúcia alakjára. Nálunk Luca kísértetszerű lény, aki fehér lepelruhájába burkolódzik. A számtalan Luca-napi szokás közül a legismertebb a Luca szék készítése.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!