Gerinctúra a Kasprowytól a Giewontig

Egyik kedvenc nyári gerinctúrám két híres hegyre: a Lengyel-Tátra legismertebb hegyéről, az 1987 m magas Kasprowy-csúcsról indulunk, végigtúrázunk nyugati irányban, majd a legendásan szép Giewontot megmászva visszaereszkedünk Zakopánéba. 

Túránkat egy felvonózással érdemes kezdeni, hogy minél hosszabban a magashegyi régióban túrázhassunk. A Zakopane déli részében fekvő Kuźnice településrészről indulunk. Szontagh Miklós 1896-os Tátra térképén Vashámor néven találjuk az egyébként 1754-ben alapított Kuźnicét. A felvonó (lengyelül kolej linowa) amivel megyünk 1936-ban, Aleksander Bobkowski kezdeményezésére a Bleichert cég építette; érdekessége, hogy a 4300 méter távolságot és 931 méter szintkülönbséget leküzdő drótpálya volt a Tátra első függő felvonója, mely két szakaszból áll: az 1010 méteren fekvő Kuźnicéből a jura és triász mészkősziklákból álló Myślenicei-tornyokon (Myślenickie Turnie, 1352 m) át repít fel a kabin a gránitból és kristályos palából álló Kasprowyra.

A második szakaszon a Sucha Dolina Kasprowa szépséges sziklakatlana felett 200 méter magasságban haladnak a kabinok. Érdekesség, hogy 1997. június 6-án II. János Pál pápa lengyelországi látogatásakor utazott a felvonóval a Kasprowyra.

A lengyel származású pápa már krakkói diákként sokat túrázott és síelt a Tátrában.  A felvonó felső állomásán vessünk egy pillantást az állomás falán Walenty Gadowski (1861-1956) tarnowi lelkész bronz emléktáblájára: a lengyel nyelvű emléktábla arra emlékeztet, hogy 1903 és 1906 között a lelkész (és Franciszek Henryk Nowicki krakkói író) irányításával és nagyrészt az ő költségén építették ki a Tátra legszebb és legnehezebb jelzett turistaútját, a láncokkal, létrákkal felszerelt Sas-utat (Orla perć).

De most nem arra, hanem ellenkező irányba indulunk.  Először a Meteorológia Intézet 1938-ban épült obszervatóriumához megyünk fel. Lengyelország legmagasabban (1991 m) lévő épületétől már csak pár lépés az 1987 m magas Kasprowy-csúcs, melynek felső része gránitból és metamorfitokból épül fel, és mely a „Goriczka kristályos sziget” részét képezi.

A kilátás pedig párját ritkító. Nyugat felé legszebb a Lengyel-Tátra gerincéből kiemelkedő Vörös-hegységbeli (Czerwone Wierchy) Małołączniak (2096 m) és a Krzesanica (2122 m), de szépen látszik a Liptói-havasok egésze, illetve legmagasabb pontja, a Bisztra (Bystra, 2248 m) is.

Fantasztikus a kilátás Zakopane csudaszép hegyére, az alvó lovagnak is nevezett Giewont (1894 m) déli lejtőire. Ha dél felé tekintünk, a Magas-Tátrából a Hruby Wierch (2428 m) és a Krywań (2495 m) csúcsai látszanak. Kelet felé tekintetünket a Świnica (2301 m) vonzza magához, de látszik innen a legendás Sas-út (Orla perć) gerincének összes csúcsa is. A távolabbi, alacsonyabb hegyek közül jól kivehető az Alacsony-Tátra és a szlovák-lengyel határon, Árvában emelkedő Babia Góra (1700 m).

A Kasprowy-csúcsról először 1816 méterre ereszkedünk le, majd a szlovák oldalra átmegy a piros jelzés, hogy délről kerülje meg az 1874 m magas Középső- Goryczkowy-hegyet (Pośredni Wierch Goryczkowy).

Innen újra 1801 méterre ereszkedünk, majd ismét délről kerüljük meg a Goryczkowa-halom (lengyelül Goryczkowa Czuba, szlovákul Horičková kopa) 1913 m magas tömbjét.  Bő másfél óra fantasztikus hangulatú gerinctúra után érjük el a Suchy Wierch Kondracki (1893 m) tetejét. Ha véletlenül elfáradtunk, innen nyílik egy „menekülő útvonal” lefelé a zöld jelzés, a Konrád-völgyön (Dolina Kondratowa) Zakopaneba, de folytassuk még utunkat tovább. Egy húszperces kapaszkodó után felérünk a Konrád-púp (lengyelül Kondracka Kopa – szlovákul Kondratova kopa) 2005 méter magas tetejére, mely a Czerwone Wierchy (Vörös-hegyek) legkeletibb csúcsa.

A Konrád-púptól a piros jelzésű gerinctúra innen folytatódik nyugati irányban tovább, viszont most mi forduljunk északnak, a sárga jelzésen (Mnichowy Uplaz) egy 40 perc alatt ereszkedjünk közel 300 métert. De micsoda panoráma ereszkedés ez: lábunk alatt végig a Giewont sziklái látszanak!  Az 1725 méteren levő Kondracka Przelęcztől újabb negyedóra emelkedés, és az 1765 méteres Wyznia Kondracka Przelęcz-hez (Felső-Konrád-nyereg) érünk. Ezt a helyet egyébként sokan viccesen „Tea-nyeregnek” is nevezték, a gyógyteákat ugyanis még az 1970-es években is árultak itt a gorálok, köztük az öreg Wójcicka néni például, aki a teán kívül tejet és tejfelt is árult az ide feltúrázó korabeli turistáknak.  A Felső-Konrád-nyeregből egy húszperces kapaszkodó után felérünk a Giewont 1894 m magas csúcsára, a kereszthez.

Az egyik legszebb lengyel hegy, a Giewont. A francia származású osztrák tudós, Balthazar Hacquet ezt írta a legendás hegyről: „…a sziklafalak olyan meredekek, hogy kőből rakott palota vagy valami hatalmas városház (Rathaus) gyanánt tűnnek fel…”  A lengyel legendák egyébként a nép szabadító lovagját látják a hegyben: aki állítólag addig alussza álmát, amíg a lengyel nép veszélybe nem jut, s ekkor felkelve kőbe dermedéséből megvédi a lengyeleket a veszélytől. Egy másik legenda szerint a Giewont barlangjaiban II. (Merész) Boleszláv király (lengyelül Bolesław Śmiały) lovagjai alszanak, akik majd akkor ébrednek fel mikor Lengyelország veszélyben lesz és szükség lesz rájuk. A hegylánc formája jól megnézve valóban egy fekvő óriásra hasonlít, de érdekes módon sokan indiánhoz is hasonlítják. A hegy nyugati főcsúcsa az 1894 méter magas Wielki Giewont (az óriás vagy indián feje), amelyen Kazimierz Kaszelewski zakopanei plébános kezdeményezésére egy 17,5 méteres vaskeresztet állítottak, melynek súlyos darabjait állítólag rabok vitték fel a hegyre 1901-ben. A Kis-Giewont (Maly Giewont) 1728 m magas a kereszttől nyugatra, kelet felé pedig a Kalacka Kopa 1592 m-es csúcsán át a Polana Kalatowki-ig húzódik a Giewont gerince.

Figyelem, a Giewont az egyik legveszélyesebb célpontok közé tartozik: 1909-től kezdődően több mint 50 feljegyzett halálesettel. A Giewonthoz kötődik a II. világháború utáni magyar hegymászás első és nagyon értelmetlen halottja: 1951-ben télen egy pécsi turistát a lengyelek próbáltak lebeszélni a hegyről, de ő erre egyedül is nekiindult majd lezuhant és meghalt. Ezenkívül viharos időben sem ajánlott a Giewont: a csúcskereszt és a felmászást segítő láncok is vonzzák a villámokat. 1937-ben például a villámcsapás négy ember halálát okozta.  A Giewontról a piros jelzésen, majd a Strążyska-völgyön (Dolina Strążyska) keresztül kábé két és fél óra alatt ereszkedünk le Zakopane városközpontjába.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Budapest-Zakopane távolság közúton 323 kilométer, körülbelül bő 5 órányi autóútra fekszik. Térkép létezik kifejezetten erre a gerincszakaszra, egy nagyon jó és részletes (1: 20 ezres) lengyel térkép: a Giewont – Kasprowy Wierch a Plan és a Galileos (www.galileos.pl) kiadásában.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!