Pázmánd sziklaszorosa

A kicsiny Velencei-hegység legkeletibb nyúlványai egészen Pázmánd környékéig érnek. Itt emelkedik a 205 méter magas Zsidó-hegy, melyre egy sziklaszoroson keresztül juthatunk fel. Kicsi az egész, de annál kellemesebb élményben lesz részünk. 

Az iskolában tanultak közül érdekes módon majdnem mindenki emlékszik arra, hogy a Velencei-hegység zömében gránitból áll. S valóban így van, a hegység zöme még a déli félgömbön, 300 millió évvel ezelőtt kristályosodott gránitból épül fel. Érdekesség, hogy ezt a gránitot 30-40 millió évvel ezelőtt (az eocénben) néhol andezitláva törte át; az andezit felnyomulása geológusok szerint már az északi félgömb 27. szélességi fokán következett be. Nos, a Velencei-hegység legkeletibb nyúlványai, így a Pázmánd melletti hegyek is ebből az andezitből állanak.

Hogy egészen pontosan milyenből, arról így ír Juhász Árpád geológus: „A Csúcsos-hegytől keletre, Pázmánd irányában sorakozó dombokat részben vulkáni kőzetek, részben pedig pannon homokkő építi fel. A Cseket-hegy elnevezésű dombon sok helyen találhatunk limonitos, vasas, üreges kődarabokat, csakúgy, mint a szomszédos 223 m magas Cseplek-hegy oldalában. A legkeletibb dombok, így a közvetlen Pázmánd melletti Zsidó-hegy, illetve Kálvária-hegy kovásodott andezitagglomerátumból áll. Régebben tűzálló tégla gyártására használták. A kovásodás mintegy 70 m szélességű zónában jelentkezik.”

Induljunk el hát ezt a kis geológiai különlegességet felfedezni. Túránkat Pázmánd község déli végénél kezdjük, innen indul a piros jelzés fel a 205 méter magas Zsidó-hegyre.

Rohanni azonban nem kell, a műúttól számítva 3 perc gyaloglás után feltűnik már egy-két szikla, hat perc gyaloglás után pedig tulajdonképpen el is érjük a sziklaszorost. Ne számítsunk hosszú hasadékra, mindazonáltal megdöbbentően szép a kis sziklaút, nagyon-nagyon hangulatos.

Ha kigyönyörködtük magunkat, pár méter szintet felfelé kapaszkodva a sziklaszorostól elérjük a hegy tetejét, s ott újabb különleges sziklákat láthatunk, melyek természetvédelmi oltalom alatt is állnak. Ezek a képződmények az eocén vulkáni tevékenységet követő utóvulkáni tevékenység során alakultak ki, mégpedig úgy, hogy a döntően kvarcot tartalmazó forró vizes oldatok benyomultak az andezitláva hasadékaiba, sőt még a szomszédos, porózus szerkezetű kőzeteket (andezit-agglomerátum) is átitatták kovasavval. Az így kialakult kvarcitsziklákat a Pázmándi Kvarcitsziklák Természetvédelmi Terület védi mostanság.

A kovásodott andezit agglomerátumokon kívül védik itt a kőbányákban tanulmányozható felső-pannóniai meredek abráziós partot is, de botanikai értékek is vannak: a hegy tetején még valamennyire érintetlenül megmaradt a jellemző növényzet is, védett fajai közül mindenképp megemlítendő a molyhos madárbirs.

A sziklák egyikét a helyiek rókaitatónak hívják, mert az egyik vízszintesen fekvő sziklán lévő mélyedés a csapadékos időszakban vízzel telik meg. S végül említsük meg, hogy a pázmándi Zsidó-hegyen tektonikus barlangok is vannak, melyek a hegy sziklafalában alakultak ki: ezek nevei Szedres- és Hasadék-barlangok. A sziklafal törmeléklejtőjében négy álbarlang is keletkezett barlangászok beszámolója szerint, például az Endrina-, vagy Maléza-barlangok, ez utóbbi 10,3 m hosszú. Ehhez tegyük hozzá, hogy a Velencei-hegység 15 természetes barlangjának együttes hossza mindössze 67 m!

Nem nagy méretekkel kell tehát itt számolni, de mindenképp érdemes a pázmándi Zsidó-hegyre pár perc alatt felcaplatni. A hegytetőn van egyébként 3 fakereszt is, ahonnan gyönyörű a kilátás, ellátni a Vértes vonulatáig, s jó rápillantani az alant elterülő falura is.

S ha már a pázmándi panorámát csodáljuk, öt sorban említsük meg a falu látnivalóit is: a 2040 lakosú község fő műemléke a katolikus templom, melyet ugyan 1688-ban a törökök felgyújtottak, ám a jezsuiták újjáépítették. Ugyancsak a jezsuitákhoz köthető a rendház épülete, melyben ma iskola működik. Van még a falunak egy tájháza, egy Nepomuki Szent János szobra, s egy vízimalma is. Ezekhez a Zsidó-hegyről a piros jelzésen egy hangulatos és sűrű fenyveserdőben ereszkedhetünk le. Ha több időnk van természetesen folytathatjuk utunkat tovább is: a piros jelzés Pázmándról a közeli Nadapra vezet be, északról megkerülve a Cseplek-hegyet (222 m) és a Cseket-hegyet (193 m).

Pázmánd Fejér megye közepén, a Velencei-hegység keleti nyúlványai alatt, az M7-es autópálya kápolnásnyéki kijáratától két kilométerre, Budapesttől pedig mindössze csak 41 kilométerre fekszik. A Cartographia A Velencei-hegység és a Velencei-tó 1:25000-es térképe kiváló a célpontunkhoz, sőt a hátoldalán Pázmánd 1:15000-es kivágata is megtalálható.

És végül szólni kell a falu jeles szülöttéről, Pázmánd díszpolgáráról, a földrajztudós Farsang Andreáról (1967-2022) is, aki jelen sorok íróját is tanította egykoron Szegeden.

Farsang Andrea 1967-ben született Székesfehérváron. Az általános iskolát Pázmándon végezte, majd a székesfehérvári József Attila Gimnáziumban érettségizett. Ezt követően 1986-1991 között a szegedi József Attila Tudomány­egyetem hallgatója volt, ahol 1991-ben matematika-földrajz-számítástechnika szakos középiskolai tanári diplomát szerzett. 1991-től tanársegédként, majd adjunktusként, 2005-től docensként, majd 2019-től egyetemi tanárként a Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének oktatója volt. PhD disszertációját 1997-ben védte meg, 2010-ben habilitált a Szegedi Tudományegyetemen.

S ha már utazási blog vagyunk, említsük meg hogy számos külföldi tanulmányúton, ill. ösztöndíjas programon vett részt Farsang Andrea, tudományos pályafutására legnagyobb hatást az 1992-93-ban a németországi Johann Wolfgang Goethe Egyetemen (Frankfurt am Main), majd 1995-96-ban a Berni Egyetemen eltöltött egy-egy év jelentette. De több hónapot töltött ezen kívül a Tübingeni (1994), valamint a Hannoveri (2000) és a Kieli Tudományegyetemeken (2002) is. 2016. december 6-án sikeresen megvédte Akadémiai Doktori értekezését a Magyar Tudomá­nyos Akadémián 11 fős bizottság előtt, így Magyarországon negyedik nőként érdemelte ki természetföldrajzi tudományterületen az MTA doktora címet.

Eredményes tevékenységét a Magyar Földrajzi Társaság 2018-ban Pro Geographia díjjal ismerte el. 2014-ben szülőhelye, Pázmánd község díszpolgárának választották. Farsang Andreát a Magyar Tudományos Akadémia 2022 májusában levelező taggá választotta. Farsang Andrea életének 56. évében, 2022. december 13-án hunyt el, a szegedi Belvárosi temetőben helyezték örök nyugalomba 2022. december 22-én.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes élmények: Pázmándon először Farsang Andreával jártam 1994-ben, amikor is a csákvári terepgyakorlat során megálltunk szülei házánál. Aztán jóval később, 2009. július 27-én útban a nagy családi balatoni nyaralásra túráztunk itt, ez után 2009 novemberében egy cikkem is megjelent róla a Turista Magazinban, illetve 2017-ben a fehérvári fmc oldalán is írtam róla. Legutóbb pedig útban egy előadásomról Zalaegerszegről Egerbe tartva álltam itt meg egy sétára 2023. október 4-én.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!