Vörösmarty nyomában a Velencei-tónál

Vörösmarty Mihály (1800 – 1855) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja igen sok szállal kötődött a Velencei-tó környékéhez. Eredjünk nyomába egy hangulatos kiránduláson: keressük fel szülőhelyét és emlékmúzeumát a tóparti Kápolnásnyéken, nézzük meg Nadapot, ahol megkeresztelték, és természetesen túrázzunk fel a Bence-hegyre is Velencén, ahol a kilátás mellett találunk egy romantikus nádtetős présházat, mely Vörösmartyé volt. 

„Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudhatja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály” (Radnóti Miklós: Nem tudhatom, 1944). S valóban, repültem már tízezer méter magasan a Velencei-tó fölött, s nem látszott Vörösmarty szülőháza. Térképet mindazonáltal jó ha viszünk magunkkal, bár a 70-es számú főútról dél felé kanyarodva, Velence és Kápolnásnyék között félúton, egy tábla mutatja az utat a Vörösmarty Mihály Emlékmúzeumhoz.

Vörösmarty Mihály (1800 – 1855) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja, a Szózat költője az egykori Pusztanyéken, a mai Kápolnásnyéken látta meg a napvilágot 1800. december elsején, délután négy órakor.

Vörösmarty Mihály (1800 – 1855) magyar költő, író, a magyar romantika egyik legnagyobb alakja, a Szózat költője az egykori Pusztanyéken, a mai Kápolnásnyéken látta meg a napvilágot 1800. december elsején, délután négy órakor.

Vörösmarty apja elszegényedett nemes volt, aki 1797-ben elszegődött gróf Nádasdy Mihály alsónyéki birtokára gazdatisztnek. Ezt követően vette feleségül a szintén nemesi származású, seregélyesi Csáty Annát. Tíz gyerekük közül Mihály volt a harmadik. Eredeti szülőházát lebontották, és ebben a most is álló, 1801-ben épült kis kúriában töltötte gyerekkorát 1802-1811 novembere között Vörösmarty, ameddig el nem került Székesfehérvárra a ciszterekhez diáknak, de persze azután is visszajárt ide szüleihez, egészen 1817-ig.

Szóval ebben a nagy kerttel övezett egykori gazdatiszti házban nevelkedett a magyar romantika egyik legjelentősebb alkotója, a Szózat és még sok nagyszerű vers (Zalán futása, Csongor és Tünde, Fóti dal, A merengőhöz, Gondolatok a könyvtárban, Előszó, A vén cigány) költője. S mivel Vörösmartyt minden gyerekkori emlék ide kötötte egyéves korától, emiatt tekinthették már 1847-ben szülőháznak, s mivel nem tiltakozott ellene, az épületen látható emléktáblán – tévesen – ma is ez olvasható („Itt született Vörösmarty Mihály MDCCC. dec. 1.”).

Ezt az első emléktáblát a Nádasdy család egyébként valószínűleg röviddel Vörösmarty halála után avatta, a ház északkeleti oldalán pedig születésének századik évfordulóján helyezték el a nagy fekete márványtáblát.

Vörösmarty gyerekkori házát a Nádasdyak egyébként 1884-ben eladták Ott Károly miniszteri számtanácsosnak, később öröklés útján a Kresz család tulajdonába került: ifj. Kresz Géza hegedűművész, a Zenede vezetője, a Zeneakadémia megalapítója örökölte (akinek apja, ugyancsak Kresz Géza az a híres orvos, aki a budapesti mentőszolgálatot megalapította). A hegedűművész lánya, Kresz Mária (1919-1989) néprajzkutató lett, aki sokat foglalkozott Vörösmartyval. A Kresz család még úgy is ápolta Vörösmarty emlékét, hogy szobát rendeztek be Vörösmarty műveivel és képeivel, de megvolt itt Egressy Béni első kottája is a megzenésített Szózatról.

Még külön irodalomtörténeti érdekesség, hogy Móricz Zsigmond 1942 nyarán Vörösmarty-emlékeket kutatva Kápolnásnyékre látogatott, és hogy utolsó riportját az itteni Vörösmarty-emlékek kutatásáról írta! Móricz 1942-ben egyébként nemcsak az ún. Vörösmarty-házat, a költő gyermekkorának színhelyét látogatta meg, hanem azt a házat is, ahol Vörösmarty életének utolsó két és fél évét töltötte 1853 tavaszától 1855 őszéig (a szabadságharc bukása után ide húzódott vissza feleségével és gyermekeivel). A vasút túlsó oldalán lévő ház 1942-ben községi „szegényház” szociális otthon volt. Azt írja róla Móricz: „A ház úgy áll ma is, ahogy akkor állott, mikor Vörösmarty a forradalom után ide menekült Pestről, és kis bérletet vett, s gazdálkodni próbált. A régi nemesi kúriák közül való. Széles tornác zömök téglaoszlopokon tartja a magas nehéz tetőt”.

A házat 1856-ban lerajzolta Jókai Mór, sőt korán le is fényképezték! A tornác hasonlatossága miatt e házat olykor összetévesztették a gyermekkori házzal.

S bár a gyermekkori házat is több belövés érte a második világháborúban, mégis megmenekült a pusztulástól. A Kresz család 1949-ig használta a házat, majd a Fejér Megyei Tanács 1955-ben megnyitotta a Vörösmarty Emlékmúzeumot. Az emlékmúzeum címe: Kápolnásnyék, Vörösmarty utca 31.

Az akkori kiállítást Kovács Péter a Fejér Megyei Múzeum munkatársa rendezte, melyet 2000-ben, a költő születésének 200. évfordulójára megújítottak: az új kiállítást dr. Kerényi Ferenc és Horváth Júlia irodalomtörténészek forgatókönyve alapján rendezték be. Az emlékmúzeum ma enteriőr jelleggel mutatja be Vörösmarty Mihály életútját, munkásságát. Megnézhetjük itt Vörösmarty íróasztalát is, fölötte az 1836-ban írt Szózat soraival: „Hazádnak rendületlenül/ légy híve, oh magyar…”.

A múzeum megtekintése után még vessünk egy pillantást a múzeum előtt álló Vörösmarty Mihály mellszoborra (Vígh Tamás szobrászművész alkotása), majd induljunk el a szomszéd faluba.

A Kápolnásnyékkel szinte egybenőtt Velence vasútállomásáról akár a sárga turistajelzést is követhetjük, s ez bizony a Velencei-tó északi partján magasodó, 232 méteres Bence-hegyre visz.

S bár az amúgy sem magas Velencei-hegységben furcsán hat a Bence-hegy magassága, mégis érdemes ide eljönni: egyrészt ez a környék legkedveltebb kilátóhelye, igen jó a rálátás a Velencei-tóra, ha dél felé tekintünk. Ha észak felé tekintünk, akkor Nadapot és a környező hegyeket látjuk: Nadap általában szintezési főalappontjáról híres, kevesebben tudják, hogy Nadapnak is van köze Vörösmartyhoz: mivel bár Kápolnásnyéken született, de katolikus templom csak a közeli Nadap községben volt, ezért hát itt keresztelték meg.

És végül maga a Velencéhez tartozó Bence-hegy is rejteget még egy Vörösmarty-emléket, egy igencsak hangulatosat. A Bence-hegy csúcsától délnyugati irányban találjuk az egykor szebb napokat látott Vörösmarty présházat. Könnyebb megtalálni, ha a hegyre kanyargó szerpentinút mellett keressük, ez a legelhagyatottabb ház a környéken. A nádtetős, időtlen idillt sugárzó műemléken emléktábla hirdeti: „Műemlék jellegű présház Épült a XVIII-XIX. század fordulóján. Egykor Vörösmarty Mihályé volt”.

 

Üljünk le kicsit a ház tövébe, s gondoljunk arra, amit a testvére írt visszaemlékezésében Vörösmartyról s a hegyről: „A szőlőhegyről a Velencei-tóra való kilátás, az ottani Meleghegy annyira kedvelt tárgyai voltak, hogy egy helyben órákig állt, körül nézegetett…”

Nézegessük hát meg mi is a Velencei-tóra való kilátást, meg Vörösmarty emlékhelyeit is.

Kép és szöveg: Barna Béla

 

Személyes kiegészítések: a Vörösmarty nyomában a Velencei-tónál című cikkem eredetileg a Turista Magazin 2010 júliusi számában jelent meg először; ahhoz a cikkhez egy 2009 júliusi fotózás képanyaga került.

Érdekesség, hogy akkor még a Vörösmarty présház mellett árnyas diófa állt, ma már nem. És akkor még csak pár fapad volt a Bence-hegyen, ott fényképeztem le Monát, ahogy papírtérképet néz.

Ma már a hegy tetejére 2018-ban egy beton-kilátó épült, Kruppa Gábor és Merkel Tamás tervei alapján.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!