Ricse helyzete a Bodrogközben, Zemplénben
Szóval a Sárospataktól 40 kilométerre fekvő, zempléni, Tiszához közeli Ricse faluban született meg 1873. január 7-én a kis Cukor Adolf, egy falusi zsidó családba: apjának szatócsboltja volt Ricsén, édesanyja jómódú rabbi család leszármazottja volt. A későbbi gazdag amerikai a magyar, zempléni gyökereire mindig is büszke volt. többször elutaztak Amerikából Budapestre, sőt, Zukor szülőfalujába is, ahol 1928-ban felújíttatta a református templomot, finanszírozta a mai napig látható Juhász-kutat, de iskolát és nevelői lakást is építtetett.
Zukor sokat foglalkozott szülőfalujával: „folyton a Tiszáról beszélt. Tizenhárom éves korában látta utoljára a folyót, és kiszámította, hogy a Hudsontól, amelynek partján amerikai kastélya fekszik, a jachtján, az Atlanti-óceánon, a Földközi-tengeren, a Fekete-tengeren, a Dunán és a Tiszán keresztül el tudna jutni Ricséig” – olvashatjuk a Színházi Élet című folyóirat 1927/21-es számában.
Sőt, ugyancsak a Színházi Életben jelent meg egy fotó, amely a Zukor Adolf által alapított Paramount stúdiónál a szülőfalu, Ricse felé mutató irányjelző táblát (7546 és ¼ mérföld) avatnak.
A Paramount stúdiónál a szülőfalu, Ricse felé mutató irányjelző táblát (7546 és ¼ mérföld) avatnak – Fotó: Színházi Élet
Zukor egyébként 1923-ban járt először Magyarországon, majd 1925-ben és 1927-ben is visszatért. 1927. május 7-én Ricsére látogatott bátyja, Artúr, sógora, Albert Kaufman, valamint munkatársai, Ike Blumenthal, Roboz Imre és a Színházi Életet szerkesztő Incze Sándor társaságában. Incze, aki jó pr-osként következetesen építgette a „ricsei árvafiú” tündérmesébe illő történetét, az utazásról írt beszámolójában romantikus képet festett a szőke Tisza partján nosztalgiázó filmmogulról.
Zukor látogatása Ricsén a Tiszánál és a szülőháznál 1927-ben – Fotó: Színházi Élet 1927/21
Zukor elsőként egykori szülőházába ment, ahol akkor az unokaöccse lakott, majd a temetőben meglátogatta szülei sírját, majd egyik rokona, egy sátoraljaújhelyi kávézótulajdonos ebédet készített számára, amelyben kedvenc ízei, a körözött liptai, a palacsinta és a tokaji szerepeltek. Az útnak egy további következménye is lett, mert Zukor ekkor szembesült azzal, hogy a faluban nincs megoldva az ivóvíz ellátás, így elhatározta, hogy artézi kutat furat a község által kijelölt köztéren. A kút fölé Gárdos Aladár szobrászművész alkotása került, amely egy botjára támaszkodó juhászt ábrázol, és a mai napig látható.
Mátészalkai emléktábla
Visszatérve Zukor Adolf születése utáni időkre, mivel szülei korán meghaltak (az apja 1 éves korában, vérmérgezésben, az anyja pedig 7 éves korában) ezért Ricséről Artúr nevű bátyjával (aki később Kassa város főrabbija lett) nagybátyjához, Liebermann Kálmán rabbihoz került Mátészalkára, ahol 4 iskolai osztályt végzett. Itteni életére a mátészalkai zsinagóga falán elhelyezett emléktáblája utal. Csak érdekesség, hogy évtizedekkel később Tony Curtis szülei is Mátészalkáról vándoroltak ki. Innen a család barátjának számító Blau Herman szatócsboltjába ment dolgozni Abaújszántóra. Abaújszántóhoz köthető, hogy a Blau lányok megismertették a fiút az amerikai ponyvairodalommal és az amerikai kultúrával, de falta a magyar regényírókat és a nagy nyugat-európai írókat is.
16 évesen eldöntötte, hogy kivándorol az Egyesült Államokba. 1891. március 1-jén hajózott ki Hamburgból a Rugia nevű hajón, és március 16-án érkezett meg New Yorkba, Adolf Zuckery néven. Angolul nem tudott, összes vagyona pedig a mellényzsebébe varrt 25 dollár árvasági nyugdíja volt. Először kifutófiúként, majd egy kárpitosműhelyben, majd szőrmekereskedőnél kezdett el dolgozni, 20 éves korára elismert szőrmeruha-tervező lett, majd 1893-ban Chicagóban saját szőrmeüzletbe kezdett.
Lottie Kaufman és Adolph
1897. január 10-én feleségül vette a szintén magyar, erdőbényei származású, nyíregyházi születésű, Lottie Kaufmant (1875. május 16. -1956. április 7.). Megismerkedésükről így ír: „Az udvarlás mégis nagyon nehézkesen indult. Rengeteg kérője volt, és nekem megszámlálhatatlanul sokszor kellett Morris Kohn és Herman Kaufman otthonában kártyáznom, hogy egyáltalán észrevegyen. Lassacskán azonban jobban megismertük egymást Lotti-val. Ő is Magyarországon született, ugyanolyan vidéki környezetben, mint én. Csöndes lánynak tűnt, viszont a nevetéséből áradt a melegség, az esze éles volt, mint a borotva, és emellett született háziasszonyként is kitűnt.”
Két gyermekük született, Eugene J. Zukor, aki 1916-ban a Paramount vezetője lett, és Mildred Zukor Loew. 1899-ben visszaköltöztek New Yorkba: 30 éves korára már jómódú fiatalembernek számított, jó keresettel és szuper lakással a 111. utca és a Hetedik sugárút sarkán, New York előkelő német-zsidó negyedében.
Zukor 1893-ban látott egy filmet (nagy valószínűséggel egy Edison-féle pénzbedobós filmautomatában), és az életrajzírók szerint már akkor megérezte a benne rejlő nagy üzleti lehetőséget, 1904-ben betársult egy olyan cégbe, amely háromperces mozialkotásokat kínált egy penny bedobása fejében. Innentől kezdve nem volt megállás, megalapította a Famous Players in Famous Plays Company-t, majd 1913-ban megszerezte a Frohman testvérek, a befolyásos New York-i színházi körök pénzügyi támogatását. Ebben az évben készítette el Zukor a The Prisoner of Zenda című filmet, amelyet a filmtörténet egyik első nagyjátékfilmjeként tartanak számon. A film készítéséhez megvásárolt egy fegyverraktárat a 26. utcában Manhattanben, és átalakította a Chelsea Studióvá, egy filmstúdióvá, amelyet még ma is használnak. 1914-ben Zukor már évi 30 film készítésére képes csapatot verbuvált, megnyílt a Broadwayn 3500 személyes mozipalotája, a Standard.
Zukor cége természetesen kezdetben New York-i központtal működött, egyre inkább a nyugati part felé kacsingatott, hiszen ott jóval olcsóbban tudott ingatlant vásárolni, olcsóbb volt a munkaerő is, nem beszélve arról, hogy a napsütéses órák száma is jobban kedvezett a filmforgatásnak. Így 1913-ban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét Los Angeles külvárosában: ott rendezte be az első stúdiót. Az akkor még szinte teljesen lakatlan külváros hamarosan a filmipar fellegvára lett, ma Hollywood néven ismerjük ezt a helyet.
Hamarosan csapatostól kéredzkedtek hozzá a népszerű szerepjátszók. A hollywoodi filmgyártás megalapozásán túl sikerének másik kulcsa a sztárcsinálás volt, erre egy egész reklámszakemberekből, sajtósokból álló rendszert épített fel: ez a karakter kiválasztásától kezdve odáig terjedt, hogy miként is kell életben tartani a filmcsillagokat körülvevő mítoszt.
Zukor szemet vetett a filmipar legnagyobb forgalmazócégére, a legendás Paramount Pictures-re is. És mint az a mesékben is lenni szokott, a tulajdonos, William Hodkinson visszautasította Adolph Zukor összeolvadásra tett javaslatát, a magyar származású „self-made man” állítólag egy kegyetlen fogással kiütötte őt a nyeregből, s partnereinek nagy részét kivásárolva rátette a kezét a Paramountra is.
Paramount Pictures
A Paramount Pictures krónikája 1916-ban kezdődött, a virágzás nagyjából 1932-ig tartott. Csak filmes-földrajzos érdekességként: Peruban, az Andok egyik legszebb tava, a Paron-tó (Laguna Paron) mellett emelkedik egy piramis alakú hegy, az Artesonraju (6025 m) amely a Paramount Pictures logóján látható, és ez a legrégibb hollywoodi stúdiójelkép.
Rosemary Clooney figyeli Zukor kézlenyomatának készítését Hollywoodban, 1953-ban
Adolph Zukor kéznyomai Hollywoodban, Los Angelesben, a kínai színház betonjában
Az 1940-es évek végén a televíziót akarta az ellenőrzése alá vonni, ezért szövetkezett az ABC (American Broadcasting Company) tévétársasággal, ami szintén nem kis hatalmat és befolyást jelentett. Adolf Zukor 1949-ben, 76 évesen vehette át életművéért az Oscar-díjat, amin ez állt: „Az amerikai nagyjátékfilm atyja”.
Hollywoodban a nyolcvanadik és a századik születésnapját (1973) is egy hatalmas gála keretében ünnepelték, bár ő és a felesége, Lottie Kaufman botrányoktól és sztárallűröktől mentes, egyszerű életet éltek. Munkásságának elismerése, hogy egyike azon magyaroknak, akik csillagot kaptak a Hollywoodi hírességek sétányán.
Hírességek sétánya
Zukor 1976. június 10-én, 103 éves korában, természetes halállal halt meg Los Angeles-i rezidenciáján: délután lefeküdt szunyókálni, majd nem kelt fel többé. A Hudson folyó partján, New Yorktól 35 kilométerre fekvő Hastings-on-Hudsonban található Temple Israel Cemetery temetőben temették el.
Emlékét őrzi szülőfalujában a Zukor Adolf Művelődési Ház és a Zukor Csárda, 2016-ban Ricsén, 2017-ben Mátészalkán avatták fel emléktábláját. Zukor neve 2020-ban felkerült a budapesti Origo Filmstúdióban átadott magyar Csillagösvényre, ugyanebben az évben Ricsétől Hollywoodig címmel készített filmet életútjáról a Magyar Hollywood Tanács.
Adolph Zukor születésének 150. évfordulóján, 2023-ban megnyílt a róla elnevezett emlékház szülőfalujában, Ricsén. Az emlékház megnyitó szalagját Vécsi István polgármester, Bokor Balázs, a Hollywood Tanács elnöke és dr. Fekszi Márta, Origo cégvezetője mellett Szabó István Oscar-díjas rendező, Koltai Róbert színművész, Ráduly György, az NFI Filmarchivum vezetője és Pesti Ákos NFI igazgató vágta át.
Barna Béla
Zukor Adolf szellemi hagyatékát dr. Kollárik Tamás, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem docense és dr. Takó Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatója kutatja; együtt már évek óta dolgoznak azon, hogy felkutassák, összegyűjtsék, hazahozzák és gondozzák a hollywoodi magyarok szellemi hagyatékát a Magyarok Hollywoodban címmel egy könyvsorozatot is közre adtak. Ebben a sorozatban jelent meg 2020-ban A közönség sohasem téved (The Public is Never Wrong) címet viselő visszaemlékezés, melyet a Paramount Pictures filmstúdió alapítója még 1953-ban írt meg.
A közönség sohasem téved, Zukor Adolf visszaemlékezése
