Henry Hudson (1570-1611) angol tengerész, utazó, felfedező és navigátor. Észak-Amerikában egy folyót, egy szorost és egy öblöt neveztek el róla. 

Henry Hudson (1570-1611) angol tengerész, utazó, felfedező és navigátor. Az USA területén egy folyót, Kanadában pedig egy szorost és egy öblöt neveztek el róla. Mindegyikben járt, hogy hogyan és mikor, azt tekintjük át ebben a bejegyzésben.

Henry Hudson

Henry Hudson 1565 körül, más források szerint 1570. szeptember 22-én született Angliában. Hudson korai életéről igazából semmit sem tudunk. Valószínűleg a Londontól északra fekvő Hoddesdon városában született I. Erzsébet angol királynő uralkodása idején. Szülei neve nem ismert, de a tudósok úgy vélik, apja tengeri kereskedő volt. Feltételezik, hogy John Davis kapitány legénységének tagja volt.

Az 1590-es évek elején Hudson feleségül vett egy Katherine nevű nőt, akitől három fia született, Oliver, John és Richard, és London St. Katherine kerületében éltek. John volt az, aki mind a négy útra elkísérte apját.

Henry Hudsonról nem ismert korabeli portré, bár egyet Paul van Somer (1577-1621) flamand művész festett róla 1620-ban. Azok a vázlatok és olajfestmények, amelyek Hudsont egy kenuban ábrázolják a partra tartó úton, hogy az őslakosok üdvözöljék, vagy egy lázadó legénység elsodorja, a művészi képzelet szüleménye.

Hudson első és második útja

Első útján 1607. május 1-jén Hudson tizenkét fős legénységgel (köztük volt Hudson fia, John) a 80 tonnás Hopewell nevű hajóval az Északkeleti átjárót keresve az Északi-sarkvidéken át próbált meg eljutni Ázsiába – akkor ugyanis még úgy gondolták, hogy az Északi-sark környékén az erőteljes árapály miatt nem alakulhat ki összefüggő jégtakaró.

Britanniából, Gravesend kikötőjéből indulva a Shetland-szigeteket (Skóciától északra) május 26-án észlelték, majd a Feröer-szigeteket és Izlandot keletről megkerülve érintette Grönland keleti partját, melyet május 13-án értek el. Egészen május 22-ig tartottak észak felé majd, amikor elérte a sarki jégtakaró szélét, azt követte kelet felé, amíg július 29-én el nem érte a Svalbard (Spitzbergák) szigetcsoportot, illetve az északi szélesség 80° fokáig jutott. Hudson és legénysége 928 kilométeres távolságra jutott az Északi-sarktól, de a jéghegyek miatt vissza kellett fordulniuk. Korábban egyetlen európai felfedező sem ért el ilyen magas szélességi fokokat! Henry Hudson első útja a feltérképezetlen északi-sarki régió részeit térképezte fel, de a fáradságos, csontdermesztő utazás rávilágított Hudson vezetői képességeinek hiányára is – ez a probléma később aztán végzetesnek bizonyult. Visszatérőben egyébként felfedezte a Jan Mayen-szigetet. Az expedíció szeptember 15-én tért vissza a Temze folyó mentén fekvő Tilbury-be.

Visszatérve Angliába, Hudson Richard Hakluyttal töltötte az időt, aki megmutatta neki a térképeket és a holland navigátor, Willem Barentsz (1550-1597) útvonalát, aki 1594-ben Amszterdamból hajózott, hogy északkeleti átjárót keressen Kínába. Ennek megtalálására a Muscovy Company 1608-ban ismét megbízta Hudsont.

Második útjára 1608. április 22-én Londonból indult el, 15 fős legénységgel vitorlázott: Norvégia partjai közelében haladva, majd májusban megkerülve az Északi-fokot, átkelt a Barents-tengeren, de Novaja Zemlja déli partjainál összefüggő jégmező állta útját. Miután ismét a jég akadályozta útját, visszatért Angliába: augusztus 26-án érkeztek meg Gravesendre. Hudson partnersége a Muscovy Company-val véget ért, mivel az igazgatóság nem volt hajlandó további expedíciókat finanszírozni. Nem sokkal visszatérése után Hudsont Amszterdamba csábították, hogy a Holland Kelet-Indiai Társasággal kötött szerződés alapján egy harmadik északkeleti útra induljon.

Hudson harmadik és negyedik útja

Harmadik útjára 1609. március 25-én (más források szerint április 4-én), a Holland Kelet-indiai Társaság (Vereenigde Oostindische Compagnie, VOC) megbízásából indult útnak Amszterdam kikötőjéből a háromárbocos Halve Maen (Félhold) nevű, régi és hihetetlenül kicsi hajón (amely 25 méter hosszú és 5,1 méter széles volt) ismét csak az Északkeleti átjáró felkutatására.

Henry Hudson Half Moon vitorlás hajójának teljes méretű másolata New York-i kikötőben, 1909.

Hudson 20 fős legénységet írt alá (bár egyes feljegyzések szerint 16 fő). Ezúttal is útját állta a jég (nem sokkal Norvégiától északra), ám ekkor Hudson saját hatáskörében nyugatnak, az ugyancsak felderítésre váró Északnyugati átjáró felé fordult. Július 2-án értek el Newfoundland partjaihoz, július közepén pedig Új-Skóciához. Augusztus 4-én a hajó Cape Codnál járt, ahonnan Hudson délre hajózott a Chesapeake-öböl bejáratáig. Ahelyett, hogy belépett volna a Chesapeake-be, az északi partvidéket fedezte fel, megtalálta a Delaware-öblöt, amit a következő évben Samuel Argall kapitány térképezett fel és nevezett el. 1609. szeptember 6-án a bennszülöttek megölték legénységének egy tagját, John Colmant egy nyíllal.

A Hudson folyó

Szeptember 11-én felfedezte Manhattan szigetét, és másnap behajózott a később róla elnevezett 493 km hosszú Hudson folyó torkolatába. A folyón a mai Albanyig jutott fel. Hollandia nevében birtokba vette a területet, amit a kor szokásának megfelelően Új-Hollandiának (Nieuw Nederland) nevezett el. Javasolta, hogy a hollandok a régióban alapítsanak állandó telepet (ez lett a jelenlegi Albany helyén épült Fort Orange).

Szeptember 23-án Hudson úgy döntött, hogy visszatér Európába, ahová november 7-én érkezett; az angliai Dartmouthban a hatóságok őrizetbe is vették, és hozzá akartak férni a naplójához. Sikerült átadnia a naplót Hollandia angliai nagykövetének, aki jelentésével együtt elküldte Amszterdamba.

Negyedik útján, 1610-ben London kikötőjéből indulva ismét angol zászló alatt, a Virginia Társaság és az Brit Kelet-indiai Társaság (British East India Company) megbízásából északabbra próbálkozott: május 11-én Izland mellett járt, június 4-én pedig már Grönland keleti partjainál haladt az ötvenöt tonnás Discovery nevű hajóval. Megkerülve délről Grönlandot, június 25-én ért a Baffin-sziget déli csücskéhez, majd a július folyamán végighaladt a később ugyancsak róla elnevezett tengerszoroson (Hudson-szoros) és augusztus 3-án beért az ugyancsak az ő nevét viselő, hatalmas, tenger méretű öbölbe. Ennek keleti partján haladt dél felé abban a hiszemben, hogy már a Csendes-óceánon jár. Eljutott az öböl legdélibb részéig, a James-öbölig, ahol hajója befagyott, mert a hőmérséklet -45 °C-ra süllyedt. A parton telelt át embereivel fölöttébb sanyarú körülmények között. Hudson úgy döntött, hogy áttelel a James-öbölben, mivel a víz megfagyott a Discovery hajóteste körül. A legénység kénytelen volt élelem után vadászni, és a lövész, John Williams meghalt, ami fokozta a feszültséget. Végül a férfiak skorbutban, lábrothadásban és fagyásban szenvedtek.

Amikor 1611 tavaszán kiolvadt a jég, Hudson azt tervezte, hogy folytatja a Hudson-öböl további felfedezését, legénységének legtöbb tagja azonban nagyon vágyott haza, s legénysége megtagadta a parancsot, sőt föllázadt. Hudsont a tinédzser fiával és hat, hűségén maradt matrózzal minden élelem nélkül mentőcsónakba ültették 1611. június 11-én, és sorsukra hagyták őket. A lázadók visszatértek Angliába: a tizenhárom lázadóból csak nyolcan élték túl az Európába tartó visszautat. Angliában letartóztatták őket, néhányukat bíróság elé állították, Hudsonéknek pedig nyomuk veszett.

Hudson négy útja

1611. június 22. után halt meg a Hudson-öbölben vagy annak közelében. A kanadai Hudson-öböl és a Hudson-szoros, illetve a New York-i Hudson folyó mellett számos más dolgot is Hudsonról neveztek el: a New Jersey Henry Hudson híd, a Henry Hudson Parkway és van egy város is, New York államban, Columbia megyében róla elnevezve.

Barna Béla

A Hudson folyó (balra) New York panorámaképén