A Monte Generoso (1702 m)

A Luganói-tó fölé emelkedő Monte Generoso (1702 m) ormáról világszép kilátás nyílik Svájc legdélibb részére, ahol az államszövetség határa legmélyebbre nyúlik Itáliába. Egy pálmafás tópartról indulhatunk túrára, a mediterránból az alpesek világába. A svájci Ticino kanton és az olasz Provincia di Como (Como megye) határán emelkedő Monte Generosora egy bájos fogaskerekű vasúttal is feljuthatunk.

Ha politikailag Svájchoz is tartozik, földrajzilag Ticino kanton azonban már Itália: jellegzetes olasz hegyi falvakban és városkák keskeny utcáin barangolhatunk itt, egymáshoz tapadó emeletes házakkal, itáliai campanilékkel, a boltokban pedig pergőbeszédű olaszok szolgálnak ki, ha veszünk egy kis hegyi sajtot. És ami a leghihetetlenebb hogy Svájcban vagyunk és mégis egy pálmafás tóparton kempingezhetünk.

Ez a pálmafás kemping pont a meghódítandó hegy, a Monte Generoso lábánál fekszik a világhíres Luganói-tó partján. A sátrunk cipzárjától pont rálátni a csúcsra. Azt hiszem, az ilyenre már rá lehet mondani: álomtúra.

Szóval ez a kemping (Camping Monte Generoso) a svájci Melano faluban van. Melano falu 287 méteren fekszik, a Lugánói-tó vízszintje pedig 271 méter magasan. Innen a tópart vonalát követve sétáljunk át a 2 kilométerre fekvő, 724 lakosú Capolago faluba. Capolago település híres szülötte Carlo Maderno (1556-1629) építész, akinek egyik nagy műve a római Szt. Péter-székesegyház hosszháza és homlokzata. De sok más híres építészt adott a tó környéke: innen kerültek ki a középkor legjobb kőfaragói, az északolasz és toscanai templomok, dómok mesterei, akiket az olasz művészettörténelem – püspökségük után – „Comani” néven emleget; a középkorban a XV. századig ugyanis Itáliához, a comói és milánói püspökséghez tartozott e terület. Az egykori „comani” mesterek közül egyébként Egerbe is többen eljutottak, mint az megtudható Voit Pál művészettörténész Luganói építészek az egri régióban című cikkéből (Műemlékvédelem, 1968).

Node nem a művészettörténet, hanem egy hegy miatt jöttünk Capolagóba. Innen indul ugyanis a Monte Generoso Vasút (Ferrovia Monte Generoso). A 9 km hosszú, 800 mm nyomtávú, gőzvontatású vasutat 1890. június 4-én avatták fel.

Sokáig azonban nem volt nyereséges, többször is csődbe jutott, 1939-ben le is állt az üzem. Az akkori tulajdonos úgy döntött, hogy a vonalat elbontják, az így kitermelt anyagra a háborús gazdaságban lett volna kereslet. Szerencsére azonban Gottlieb Duttweiler, Svájc vezető szupermarket-láncának, a MIGROS-nak az alapítója megvette a csődbe jutott vasutat, úgyhogy 1941. március 27-én újra megindult a forgalom. A Ferrovia Monte Generoso a mai napig a MIGROS konszernhez tartozik. A vonalat az 1980-as évek elején villamosították 800 V egyenárammal.

Az élénkszínű, kék-narancssárga vonattal először San Nicolao faluig emelkedünk (701 m), majd a következő megálló a Bellavista már 1221 m magasan van. Bellavista arról híres, hogy itt épült fel 1867-ben dr. Carlo Pasta mendrisioi orvos szállodája, a Hotel Bellavista. Az ő szállodáját megépültekor öszvérháton kereste fel a lombardiai arisztokrácia, de ez is túl fáradságos volt, ekkor jött egyébként a fogaskerekű vasút ötlete.

Mely vasút egyébként egy jeles irodalmi munkában is szerepel. Gerhart Hauptmann (1862-1946) német drámaíró, a német naturalizmus „legnagyobb neve” A soanai eretnek című művében így ír a Monte Generosoról: „A Monte Generoso csúcsa felé vivő útnak Mendrisióban vághatnak neki a kirándulók, vagy Capolagóban a fogaskerekűvel, esetleg elindulhatnak Melidéből is, Soanán át, de ez az út a legfárasztóbb. Az egész vidék területe Tessinhez, Svájc egyik olaszok lakta kantonjához tartozik. Fent, nagy magasságban, a hegymászók gyakran akadtak össze egy alakkal, egy pápaszemes és különben is feltűnő külsejű kecskepásztorral. Barna, cserzett bőre ellenére arcára volt írva, hogy művelt ember. Olyan volt szinte, mint a bronzba öntött Keresztelő János, Donatello szobra a sienai székesegyházban. Sötét haja barna vállára göndörödött. Kecskebőrből volt a ruhája.”

Ha a csúcsra felérünk, ma is találkozhatunk egyébként pásztorral, de valószínűbb, hogy rengeteg birkát látunk a csúcsrégióban legelni. A Monte Generoso ugyanis még gyephavas: a vasútállomás 1601 méteren van, onnan még 100 méter szint a főcsúcs, az 1701 méter magas Monte Generoso.

A hegyen 2009 nyarán tettük meg jelen írás alapjául szolgáló kirándulást, a fotók is akkor készültek, de mivel a hegycsúcs infrastruktúrája elöregedett, ekkor döntöttek a vasút felújítása mellett, amit 2013-ban kezdtek meg. Ezzel egy időben a felső állomásépületet és a vele egybeépült, Bellavista hegyi szállót és étteremet is lebontották, helyére új, a körpanorámát jobban kihasználó létesítményt terveztek. Erről egyébként Bán Dávid számolt be az Építészfórumon, a Kővirág Ticino felett című cikkében:

„A projekttel megbízott, leginkább monumentális, szoborszerű téglaépületeiről – így számos svájci és észak-olasz épület mellett a San Franciscó-i Modern Múzeumról is – ismert ticinói építész, Mario Botta alapjaiban kívánt szakítani a megszokott hegyi állomás sémával, de egyben saját korábbi stílusjegyeivel is. A magashegyi környezetben sikeresen szabadult meg kedvenc téglaarchitektúrájától és inkább a helyi adottságokra, a helyben fellelhető anyagokra és formavilágra koncentrált. Megfogalmazása szerint egy kővirágot (Fiore di pietra) emelt egy remek adottságokkal rendelkező sziklaszirtre, közvetlenül a vasútvonal mellé. Az állomásként is szolgáló, kiállítótermet, információs pultot, két éttermet, konferenciatermet és hegyi szállodát is magába rejtő ötemeletes épület egyfajta kinyíló félben levő hatalmas virágformát fogalmaz meg, amely a már-már kopár hegyi környezetbe állítva különös kontrasztként hat”.

A hegy szerepel egyébként a Pallas Nagylexikonában: „Monte – Generoso v. Fionnero, a Luganói-Alpesek 1695 m. magas csúcsa, a svájci Ticino kanton és az olasz Como tartomány határán, a Luganói- és a Comói-tó közt”. Annyi kiigazítást talán, hogy nem a Lugánói-Alpesekben van a mai nevezéktan szerint a Monte Generoso, hanem a Lepontini-Alpokban (németül Lepontinische Alpen, olaszul: Alpi Lepontine).

A Monte Generoso (o Calvagione) hegycsúcsot egyébként gazdag flórájáért a Giardiono della regina („a királynő kertje”), szép kilátásáért pedig az „olasz Rigi” nevet is viseli. S hogy milyen ez a kilátás?

Persze hogy fantasztikus, meg lélegzetelállító és csodaszép. Látszik innen alattunk másfél kilométernyire a Lugánói-tó (olaszul Lago di Lugano). A 48,7 km² területű tóból 18 km² Olaszországhoz, 30,7 km² Svájchoz tartozik. A svájci részekről szépen idelátszik Lugano városa is, illetve Lugano egyik házi hegye, a Monte S. Salvatore (912 m).

Fajth Tibor pedig ezt írja még Svájc című régi-régi könyvében a Generósóról: „Sokan töltik az éjt a hegytető szállodájában, hogy élvezhessék híres éjszakai panorámáját, a tó sötét ölében ringatózó fényfoltokkal, délre pedig Milánó és a lombardiai városok milliónyi lámpájának vibrálását.”

A hegytetőről egy hosszú, bő félnapos (ötórás) gyalogtúrával számoljunk. S bár csalóka, de hosszú leereszkedésre számítsunk. Először a Cima della Piancaccia (1610 m) csúcsához ereszkedünk, majd a Cima Crocetta (1360 m) következik, aztán egy durva leereszkedés. Az első lakott település 1 km szintcsökkenés után következik: Arogno 606 méter tengerszint feletti magasságban fekvő csendes kis falu, 990 lakossal. Innen Devoggio irányába, majd a tóparti Maroggiát érintve kora estére érhetünk le a tóparton felvert sátrunkhoz.

Kép és szöveg: Barna Béla

Svájci túránk kiindulópontja az olasz Milánó központjából mindössze 73 km, a szintén olasz Como városától 28 km, a svájci Lugano pedig csak 12 km. Budapest városától a Monte Generoso 1025 kilométerre van. A hegyről, a felvezető vasútról és a kempingről is a www.montegeneroso.ch weboldalon találhatunk friss információkat. A túrához a Hallwag Outdoor Map sorozatából az igen jó minőségű Lugano – Malcantone 1:50 ezres térképe ajánlott.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!