A Pordói-hágó illetve a kép jobb sarkában a Sasso Pordoi egy képeslapon, a felvonó útvonalával is
A 2239 m magas Passo Pordoi (Pordoi-hágó) Trentino provincia területén található, Canazei (Cianacèi) és Arabba (Rèba) települések között. A hágón az SS 48. számú, Dolomit-autóút (Strada dei Dolomiti) nevű, igencsak forgalmas országos főút halad át, melynek létesítését 1901-ben kezdték el és 1905-ben fejezték be, s melyet télen-nyáron járható állapotban tartanak: az autóútnak a Pordoi-hágó a második legmagasabb pontja.
A Tabacco cég térképén a hágó környéke
A Pordoi-hágóra a nyugati oldalról (Canazeiből, 1485 méterről) 27 számozott kanyarral lehet felkapaszkodni, Arabbából (1602 m) pedig 33 számozott kanyaron. A hágón a parkolás ingyenes. A Dolomitok kilátóteraszára és környékére tett túrához a Tabacco cég Val di Fassa e Dolomiti Fassane 06-os számú, 1:25000-res jó minőségű térképe ajánlott.
Fausto Coppi emlékműve – Fotó: Barna Béla
A Giro d’Italia a híres kerékpárversenyt évente májusban rendezik meg, melynek során a versenyzők három héten keresztül járják be Itália szépséges tájait. Az egyes pályaszakaszok különbözőek, a sík szakaszok mellett vannak hegyi szakaszok sprinthajrával vagy hegyi befutóval. A Pordoi-hágó többször volt a Giro d’Italia kerékpárverseny szakaszcélja. S ha már kerékpár: a Pordoi-hágón található az ötszörös Giro-győztes Fausto Coppi (1919-1960) emlékműve.
A Sasso Pordoi környékén – Fotó: Kacsó Péter
A Pordoi-hágóról (2239 m-ről) kabinos drótkötélpálya jár a fennséges és körbástya-szerű Sella-csoportban lévő Sasso Pordoi hegyre (2950 m). Az első felvonót ide 1962-ben építették, 1995-ben modernizálták: a 65 személyes kabinnal ma 4 perc alatt juthatunk fel 2950 méterre. Ha kitekintünk a villámgyors felvonóból, egy óriási sziklafalat látunk. A laikusok azt gondolnák, erre ember fel nem megy. Márpedig ezt a sziklafalat is megmászta ember, igaz, a Dolomitok ördögének nevezett fassa-völgyi túravezető, Tita Piaz (1879-1948) volt az elkövető, az ún. Maria-úton.
Rálátás a Maria menedékháztól a Piz Boéra – Fotó: Barna Béla
A felvonó hegyi állomásánál találjuk ugyanis a Rifugio Maria (Maria Hütte) nevű menedékházat. Ennek kilátóteraszáról nagyszerű panoráma tárul elénk: északkeletre, hozzánk a legközelebb a 2831 m magas Piz Ciavazes csúcsa látható, tőle balra pedig a 3181 m magas Langkofel (olaszul Sassolungo, ladinul Saslonch). Tőle balra a Col Rodellán túl ellátni a Rosengarten (Catinaccio) és a Latemar felé. A Gran Vernel (3210 m) mögött pedig a híres Marmolada látható.
A felvonó felső állomása és alatta a Forcella-ház – Fotó: Barna Béla
Érdemes hát ide felkirándulni, de ha csak sima bakancsban vagyunk is tehetünk itt egy kisebb túrát a 2001-ben kibővített Rifugio Forcella Pordoi (2829 m) menedékházon át a Piz Boè irányába.
A Forcella menedékház napsütésben – Fotó: Barna Béla
A Forcella menedékház alattunk ködben – Fotó: Barna Béla
A Forcella menedékház – Fotó: Barna Béla
A Forcella Pordoi menedékháztól a 627-es számú, „A legendák magas útjának” is nevezett 2-es számú Alta Via Dolomiti, Dolomitenhöhenweg turistaúton mehetünk tovább. A Dolomitok ezen túrafőútvonalának létrejöttében nagy szerepe volt egy bizonyos Sigi Lechnernek, akiről így ír egy könyvében Franz Hauleitner: „Amikor kedvenc útjait, az első és második Alta Viát járta, a távolból is hallani lehetett tiroli énekét, és érezni lehetett pipája füstjét…”.
Rövid szakaszon van drótkötél-biztosítás – Fotó: Barna Béla
Nemcsak a híres hegyi embernek, hanem sok másnak is kedvence egyébként ez az út, ugyanis innen ágazik ki a 638-as számú út, mely a Dolomitok legkönnyebben megmászható 3000 méter fölötti csúcsára, a Piz Boéra (3152 m) vezet. A főút is nehezedik kicsit, egy rövid szakaszon van drótkötél-biztosítás is. Hóban egy átlagbakancsos nem szerencsés, ha elindul a csúcsra, de a Piz Boé északkeleti oldalában így is tehetünk egy szép „sétát”. Közben dúdolhatjuk magunkban, hogy „Miért nincs nyáron hó, az volna jó…” című régi slágert, amire az a válasz, hogy igazából a Dolomitok kilátóteraszán bizony nyáron is elég gyakran van hó (jelen bejegyzéshez a képek június 27-én készültek!).
Fotó: Barna Béla
S hogy miért is érdemes még eljönni egy alig 3000 métert el nem érő alpesi kilátóteraszra, arra dr. Jankovich Marczell szavai adják meg a választ:
„Vannak sokkal magasabb és terjedelmesebb hegységek (…) – de szebb sziklákat nem fog látni sehol a világon, érdekesebb és változatosabb hegyeket nem fog találni sehol másutt és ez érdekesség és változatosság az, a mi tartósan leköti a lelket. A Dolomitok minden pillanatban meglepnek; egészen mások reggel, egészen mások estve”. S tegyük hozzá, mások hóban is.
Kép és szöveg: Barna Béla
Személyes élmények: 2007 nyarán a Dolomitok egyik legszebb helyén fekvő Canazei falucska Marmolada kempingjében sátraztunk. A beázásokat, jégesőket, viharokat és a jeges júniusi reggeleket leszámítva csodaszép napokat töltöttünk itt sátrazva. Méghozzá nyolcan: a feleségemmel és két gyerkőcünkkel, illetve Kacsó Petivel és feleségével, illetve az ő két gyermekükkel, Petikével és Tamással. Innen túráztuk be a Dolomitok különböző hegyeit: s bár nyaralni jöttünk, fürödtünk is a Garda-tóban, de 3000 méter magasan azon a napon 2007. június 27-én éppen nagy hó esett. Hogy ezen nem lepődtünk meg és a fürdőruha mellé téli cuccot is csomagoltunk, az bizonyítja ez a kép is, mind a 4 gyerek kezén van kesztyű.
Sasso Pordoi, 2007. június 27. – Fotó: Barna Béla
A túráról a Turista Magazin 2008 májusi számában jelent meg cikkem. Még egy apróság, hegyi túráinkra is mindig vittük a helyi túrakalauzt, jelen esetben itt a Sella-csoport kis könyvét (Merza Ágnes és Merza József szerzeményét), melybe természetesen belepecsételtük, hogy „La terrazza delle Dolomiti”.
Túrakönyvbe pecsételve
És végül, akkoriban még nem voltak drónfelvételek, de vettünk a menedékházban egy képeslapot, amely látványosan mutatja miért is a Sasso Pordoi a Dolomitok kilátóterasza (La terrazza delle Dolomiti).
Képeslap
