A Vršić-hágóút

Szlovénia legmagasabb, a Júliai-Alpokot északról délre átszelő alpesi autóútja a Kranjska Gorától Bovecig tartó, 1611 méterre felkapaszkodó Vršić-hágóút. Az ingyenes aszfaltcsík előnye, hogy parkolóiban megállva különféle nehézségű gyaloglatokat tehetünk, de több rövidebb túrát is felfűzhetünk a hágóútra: könnyen elérhetjük innen az Isonzo (Soča) forrását, bekukkanthatunk a Mlinarica-patak szurdokvölgyébe, rácsodálkozhatunk a Boka-vízesésre, vagy csak egyszerűen élvezhetjük a Júliai-Alpok hegyvilágának látványát. 

A Vršić-hágóút (olaszul Passo della Moistrocca, németül Werschetzpass) első szakasza (számozásilag a 206-os számú út) déli irányban hagyja el az 1400 lakosú Kranjska Gorát (németül: Kronau). A Pišnica-völgyi első 12 kilométeres szakaszon 24 számozott hajtűkanyaron kacskaringózik fel az út a Prisojnik (2457 m) északi oldalában.

Útközben megállhatunk a szépséges Orosz kápolnánál (Ruska Kapelica), melyet azoknak az orosz hadifoglyoknak az emlékére emeltek, akik az első világháborúban az út építésekor itt vesztették életüket. Ugyanis mint sok más hegyi út a Keleti-Alpokban, ez is katonai út volt, amelyet az osztrákok építettek, hogy biztosítsák az Isonzó frontra az utánpótlást. A kápolna építését ráadásul még egy szerencsétlenség indokolta: 1916. márciusában 400 hadifoglyot temetett itt be egy lavina.

Kranjska Gora után az út egyébként végig az 1981-ben létesített, 84805 hektár területű Triglav Nemzeti Parkban halad, olykor jó minőségű macskaköveken szerpentinezik fel a műút legmagasabb pontjáig, az 1611 méter magas Vršić-hágóig.

Közvetlenül a hágóban a 36 ágyas Tičarjev dom (1618 m) nevű menedékház áll, onnan negyedórányi gyaloglatra a 45 ágyas Postarski dom (1688 m). A Vršić-hágó egyben vízválasztó is, hiszen északi oldalán a Duna vízgyűjtőjéhez tartozó Száva-ágba ömlenek a vizek, míg a Soča-völgy az Adriába szállítja a Júliai-Alpok ezen felének vizeit.

A Vršić-hágó után 27 hajtűkanyarral ereszkedünk le a Soča (olaszul Isonzo) forráságának, a Trentának a völgyébe. Még mielőtt teljesen leereszkednénk, egy parkolóban álljunk félre, és sétáljunk ki egy nagyon szép helyen fekvő szoborhoz.

Dr. Julius Kugy (Görz, 1858. július 19. – Trieszt, 1944. február 8.), a híres trieszti ügyvéd és alpinista szobra, aki életét a Júliai-Alpok kutatásának és leírásának szentelte, sudár fenyvesek mellett, egy szép panorámájú helyen áll. Jaka Savinšek készítette 1953-ban a szobrot, mely a legendás Jalovec (2645 m) hegytömege felé fordulva ábrázolja Kugyt, ami az egyik kedvenc hegye volt. 1884-ben ő fedezte fel Andrej Komac hegyivezetővel az északi utat a csúcsra, és Jože Komac vezetővel pedig ő volt az első téli megmászója is.

A szobor után két kilométernyi kitérőre érdemes a hágóutat elhagyni egy forrás miatt. Ez a forrás a Soča forrása, (Izvir Soče) ahová úgy jutunk, hogy a Soča-híd után jobbra fordulunk, és 2 kilométert autózunk egy menedékház (Koča pri izviru Soče, 886 méteren) parkolójáig, ahonnan kb. 15 perc alatt gyalog a forráshoz juthatunk. Útközben páratlan rálátás van a Bavški Grintavec (2347 m) csúcsára illetve délkelet felé az idilli Zadnja Trenta völgyébe.

A rövid túraút végén egy drótköteles kapaszkodókkal szegélyezett, sziklafalba vágott ösvényen érhetjük el a 2379 méteres Travnik oldalában 1100 méter magasságban napvilágot látó forrást. Egyes túrakönyvek a drótkötél-biztosítást turistaattrakciónak nevezik, ugyanakkor ennek köszönhető, hogy gyerekekkel is el lehet jutni ide.

A Soča, olaszul Isonzo összesen 136 kilométert tesz meg amíg az olaszországi Monfalcone közelében az Adriai-tengerbe ömlik

A szlovénül Soča, olaszul Isonzo, németül Sontig névre hallgató folyó tehát itt ered, sokak szerint ez Európa egyik leggyönyörűbb vadvize, annyira csodálatosan smaragdzöld. A folyónak egyébként 3400 km² vízgyűjtő területe van, innen a forrástól pedig összesen 136 kilométert tesz meg amíg az olaszországi Monfalcone közelében az Adriai-tengerbe ömlik.

A Soča forrásától visszatérve a Vršić-hágóútra rögtön kénytelenek vagyunk egy parkolóban ismét megállni, és egy minitúrát tenni a Mlinarica-patak szurdokvölgyébe. Elvileg ez nagyon könnyű és rövid, negyedórás túra a Mlinarica szurdokba, mely egyébként egy egykori patakkal rendelkező barlang beszakadt része. De mivel a természeti folyamatok nem állnak le, a beszakadás a közelmúltban folytatódott, és a szurdokba vezető függőhíd 2006 nyarán egyszerűen eltűnt egy rászakadt sziklatömbtől.

És ha már megálltunk, nem szabad kihagyni az útmenti látnivalók közül az Alpineum Julianumot sem, az alpesi botanikus kertet, melyet Bois de Chesne báró 1926-ban létesített: a Júliai-Alpok, a Karavankák és a Kamniki-Alpok szinte minden virágát összegyűjtötték itt.

A Vršić-hágóút 44 km-es hegyi szakasza a 483 méter tszf. magasságban fekvő Bovec (németül Flitsch, olaszul Plezzo) településen végződik. A 3100 lakosú neves turistacentrum a Soča felső völgyében egyrészt síterepéről (kiskabinos drótkötélpálya jár a Kanin oldalába) ismert, de egyre inkább a magyarok által is kedvelt nyári hely lett. Bovecben ugyanis minden a turizmusról, a sportról szól: kajak, vadvízi evezés, canyoning, hydrospeeding, siklóernyőzés, biciklizés és nem utolsó sorban a túrázás kedvelői zarándokolnak el ide.

Bovec után, a 203-as út egy parkolójából van még egy természeti látnivaló, amit nem szabad kihagyni: megpillanthatjuk az óriási, egy sziklafalon alázúduló Boka-vízesést, mely a Kanin mészkőtömbjének barlangrendszeréből hatalmas, 106 méter magas és 30 méter széles zuhataggal tör elő. A Boka egyike Szlovénia legnagyobb vízeséseinek, Bovectől néhány kilométerre találjuk Kobarid irányában.

Kobarid után Tolminon és Gorizia városán át az Adriára csoroghatunk le a Soča folyó völgyében. Az idősebbek ugyanezt a folyót Isonzónak hívják, nem véletlenül: 1915 júniusa és 1918 októbere között a világtörténelem talán leghosszabb hegyi háborúja zajlott itt, több százezer ember halálával! Kobaridnál (olasz nevén Caporettónál) harcolt ebben a háborúban egyébként Ernest Hemingway is, aki erről írta Búcsú a fegyverektől című regényét. Remélhetőleg a fegyverektől való búcsú végleges, és inkább békésen raftingoljon, kanyoningoljon és egyéb más hegyi őrületeknek hódoljon az ember, amíg csak folyik a Soča folyó vize, onnan fentről, a Vršić-hágó felől.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes emlékek: a 2000-es években sokszor autóztunk itt át akár horvátországi nyaraláshoz, isztriai kirándulás előtt és után családommal, de barátaimmal is mentünk erre, egyszer még kocsit is kellett szerelnünk Kranjska Gorában. 2007 augusztusában jelent meg a HTM (Hegyisport és Turista Magazin) hasábjain jelen írásom első, nyomtatott változata. Azóta is természetesen többször jártam itt, hol családommal, hol pedig baráti társasággal.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!