A Kongrsszus tér felülről
A Kongresszusi tér (Kongresni trg) a számunkra talán rossz emlékezetű, Európa sorsát évtizedekre eldöntő Szent Szövetség 1821. évi itt, Ljubljanában tartott laibachi kongresszusáról kapta a nevét, illetve akkor is alakították ki egy középkori kapucinus kolostor romjai helyén: a teret ünnepélyes célokra használták ezen kongresszus során. A kongresszus után egy csillag alakú parkot (Park Zvezda, Sternallee) alakítottak ki a tér közepén.
A Kongresszus tér és az egyetem egy panorámaképen
Az egyetem épülete a ljubljanai várból fotózva 2005. január 2-án – Fotó: Barna Béla
A kommunista időszak alatt volt ez Forradalom tere (Trg revolucije) is, meg pár évvel később Felszabadítók tere (Trg osvoboditve) is, 1990-ben nyerte vissza eredeti nevét.
A ljublajanai egyetem főépülete – Fotó: Barna Béla
Ljubljanában a Kongresszus téren áll a Ljubljanai Egyetem (Univerza v Ljubljani) főépülete. A hatalmas neoreneszánsz épületet 1895, a hatalmas húsvéti földrengés után építették: eredetileg Krajna tartományi kormányzó székhelyének épült, először 1902-ben Jan Vladimír Hráský tervezte, később egy cseh építész, Josip Hudetz alakította át.
Az egyetem épülete 1929-ben
Az egyetem csak 1919-ben történt megalapítását követően vette birtokba az épületet. Mind az egyetem erkélye, mind a tér maga nagy és szimbolikus szerepet játszott a modern szlovén történelemben. 1918. október 29-én az osztrák-magyar uralomtól való függetlenséget, valamint a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megalapítását hirdették ki a téren zajló tömegdemonstráció során.
1918. október 29-én tömeg a téren, balra az egyetem épülete nem látszik
Külön érdekesség, hogy 1945 májusában beszédet tartott itt a térre néző Ljubljana Egyetem erkélyén Josip Broz Tito, a jugoszláv kommunista vezető, amikor először látogatott Szlovéniába a második világháború után.
Josip Broz Tito is beszélt az erkélyről 1945-ben
1988. június 22-én az első szabad tömegtüntetést tartották a téren, hogy engedjenek szabadon négy, a jugoszláv hadsereg által bebörtönzött szlovén újságírót. A tüntetés a szlovén tavasz kezdetét jelölte, amely Szlovénia függetlenségének 1991. június 25-i kinyilvánításával csúcsosodott ki. A függetlenséget először a szlovén demokratikus ellenzék által írt és számos civil társadalmi mozgalom által aláírt májusi nyilatkozatban követelték. A nyilatkozatot Tone Pavček költő olvasta fel itt először nyilvánosan, a Kongresszusi téren egy demonstráción 1989. május 8-án.
Az egyetem egy régi képen
S ha már függetlenségek kikiáltása, szóljunk pár szót erről. 1990. december 26-án, a három nappal korábban megtartott népszavazás eredményének hivatalos kihirdetése alkalmával, amelyben az összes szlovén szavazó 88 % -a kinyilvánította, volt Szlovénia váljon önálló nemzetté. Fél évvel később, 1991. június 25-én Szlovénia kikiáltotta Jugoszláviától való függetlenségét, amit a Jugoszláv Néphadsereg (JNA) beavatkozása követett.
Szlovénia helyzete Jugoszlávián belül
Alighogy Milan Kučan jelenlétében levonták a jugoszláv zászlót, helyére a nemzeti címert tartalmazó szlovén zászlót vonták fel, máris, néhány órán belül Horvátország irányából jugoszláv páncélosok gördültek át a határon. De a támadás nem volt intenzív és határozott: július 7-ére elhallgattak a fegyverek, véget ért a szlovéniai tíznapos háború (desetdnevna vojna). A szerbek Szlovénia megtartásáért nem sokat tettek, inkább Horvátországra és az ott élő szerbekre koncentráltak, így Szlovénia aránylag könnyen nyerte el függetlenségét. A tíznapos háború után Milan Kučan (aki egyébként ide járt jogra) politikus és államférfi, a független Szlovénia első köztársasági elnöke képviselte Szlovéniát a béketárgyalásokon, amelyek eredményeképpen Szlovénia függetlenségét nemzetközileg is elismerték. 1991 őszén a szlovén hatóságok fokozatosan átvették a szövetségi ügyek intézését, a dinár helyett bevezették az új valutát, a tolart.
Az egykori szlovén tolar, rajta a filharmónia épületével
1991. december 23-án elfogadták az új szlovén alkotmányt. 1992 januárjára Európa majdnem minden országa, köztük Magyarország is elismerte az új államot; 1992 májusában felvették az ENSZ-be.
Fotó: Barna Béla
S ha már ilyen sok tömegrendezvényről meséltünk, álljon itt még egy: 1999-ben Bill Clinton volt az első amerikai elnök, aki meglátogatta Szlovéniát: június 21-én nyilvánosan beszélt a Kongresszusi téren összegyűlt tömegnek, idézve a szlovén himnuszt.
Az egyetem épülete – Fotó: Barna Béla (2005)
Visszatérve az egyetem épületéhez, a bejárat két oldalán két szobor áll. Az egyik Ivan Hribar (1851-1941) szlovén bankár, politikus, diplomata és újságíró szobra, a szlovén liberális nacionalizmus egyik legfontosabb alakja. Hribar 1896 és 1910 között Ljubljana polgármestere volt, és nagyban hozzájárult annak újjáépítéséhez és korszerűsítéséhez az 1895-es földrengés után. Hribar nagyon fontos szerepet játszott a Ljubljana Egyetem létrehozásában.
Hribar szobra – Fotó: Barna Béla
A másik szobor Danilo Majaron (1859-1931) szlovén ügyvéd és politikus szobra, aki támogatta a szlovén egyetem Ljubljanában történő létrehozását, 1918 után pedig irányította annak megvalósításának előkészületeit. Ezeknek az érdemeknek köszönhetően a Ljubljana Egyetem 1929-ben elsőként neki ítélte oda tiszteletbeli doktor címet.
Európa-szobor az egyetem előtt – Fotó: Barna Béla
És az egyetem központi épülete előtt találjuk azt az Európa-szobrot, amely a 2004-es uniós csatlakozásra készült.
A filharmónia épülete a téren – Fotó: Barna Béla (2005)
A téren az egyetem mellett van még egy patinás épület, a Szlovén Filharmónia épülete. Ez az 1891-ben leégett színház romjain épült fel. Elődje, az Academica Filharmonicorum már 1701-ben működött, tagja volt többek között Haydn, Beethoven és Brahms is. Az 1881-82-es szezonban karmesterként dolgozott itt Gustav Mahler osztrák zeneszerző.
Barna Béla
***
És végül egy személyes vonatkozású kép:
Ötéves fiam 2008. május 1-jén az egyetem előtt – Fotó: Barna Béla
