Ha egy közeli, közép-európai hangulatú, ám mégis olaszos és különleges tengerparton akarjuk kezdeni a nyári szezont, akkor válasszuk a szlovén tengerpartot.

A szlovén tengerpart helyzete

A szlovén tengerpart valahogy nincs benne a köztudatban. Okés, természetesen a horvát vagy olasz tengerparthoz képest nem nagy, de azért az a 47 kilométer sem kevés ám, egy fél Balaton-part az is! És ezen a 47 kilométeren azért van egy olyan olaszos-mediterrán hangulatú kisváros, hogy csak az miatt is érdemes lenne idáig eljönni, akár egy tavaszi-nyáreleji hosszú hétvégére.

A Trieszti-öböl Piranból – Fotó: Barna Béla

Ez a kisváros pedig a kicsiny, 17 ezer lakosú Piran (olaszul Pirano). A város központja a város fiáról, a zeneszerző és hegedűvirtuóz Giuseppe Tartiniről (1692-1770) elnevezett tér, itt kezdhetjük tavaszi-nyári andalgós városnéző sétánkat. Miután megnéztük Tartini 1894-ben felállított szobrát, nézzük meg a város jelképévé lett karcsú, 1608-ban a velencei Szt. Márk-templom tornyát mintául véve épült harangtornyot is! A hasonlóság nem véletlen, a ma Szlovéniához tartozó kisváros több mint 500 évig, 1283 és 1797 között velencei uralom alatt állott!

Prospektus kép Piranról

Az olaszos hangulatú kisváros, ami nem is annyira olaszos, mint inkább olasz, hiszen a velencei és osztrák uralom után a két világháború között is Olaszországhoz tartozott, a második világháborút követően pedig a Szabad Terület Trieszt B zónájának része lett 1947-től 1954-ig és csak ezután csatolták Jugoszláviához, 1991-től pedig a független Szlovénia része. Szlovéniában egyébként az olasz kisebbség létszáma ma már csak 3000 fő körül van és ennek a kisebbségnek egy része itt él Piranban.

A Benečanka – Fotó: Barna Béla

És mindenképp nézzük meg a Benečanka névvel illetett házat is, melyet egy gazdag velencei kereskedő építtetett itteni szeretője számára az 1400-as években. Az első emeleten csúcsíves ablakokkal rendelkező házon van egy oroszlán-dombormű is, mancsai közt a következő szöveggel: „Lassa pur dir” (csak hadd beszéljenek). Ez utalás arra, hogy nem érdemes foglalkozni a szóbeszéddel.

Séta Piran utcáin – Fotó: Barna Béla

Aztán sétáljunk a szűk utcácskákon, nézzük meg a XVIII. századi ciszternát (rajta két szoborral) a Május 1. téren, kávézzunk, fagyizzunk de a sétát se hagyjuk ki a Szent György-templom tövéhez, ahonnan gyönyörű a rálátás a Trieszti-öbölre.

A Trieszti-öböl – Fotó: Barna Béla

És persze kimehetünk a világítótoronyhoz is, mely a város középkori védőrendszeréhez tartozó bástyán magasodik. A város egyébként valószínűleg erről kapta nevét, a Piran név ugyanis a görög pürrosz (πύρρος) szóból ered, amely a hajók közlekedését segítő jelzőtüzet, lángot, világítótornyot jelent.

Pirani séta – Fotó: Barna Béla

A szlovén Adria-parton egyébként Piranon kívül említésre méltó város még Koper (olaszul Capodistria), mely Szlovénia legfontosabb kikötővárosa az Adrián, az olasz határ közelében. Kopert egyébként 2001 óta közvetlen vasútvonal köti össze Magyarországgal is, sok magyar turista azonban nem érkezik erre, főleg teherforgalma nagy a kikötőnek.

Koper kikötője – Fotó: Barna Béla

Mely kikötő egyébként kellemes hely, sokszor jártam Koperben, s mindig kijöttem ide hajókat nézni.
A kikötő látványán túl Koper említésre méltó nevezetessége még a Prétori palota, mely eredetileg két ház volt: mindkettő 1254-ben épült velencei gótikus stílusban, majd 1386 és 1452 között átépítették és egyesítették őket. Másik fotogénebb hely még Koperben a Carpaccio-téren álló, XV. században gótikus stílusban épült Carpaccio-ház. Állítólag itt élt a velencei Carpaccio festőcsalád egyik tagja, Benedetto, egy másik „állítólag szerint” pedig a fia, az apánál is híresebb Vittore 1450 körül egyenesen Koperben látta meg a napvilágot! A sok állítólagtól függetlenül hangulatos a tér, áll még rajta egy emlékoszlop is, mely az 1571-es lepantói csatának illetve az abban részt vett koperi harcosoknak állít emléket. És persze van a téren egy kis velencei stílusú szökőkút is.

A szlovén tengerpart panorámarajza

Kopertől pár kilométerre fekszik a 2600 lakosú Ankaran, Szlovénia legészakibb tengerparti helysége. Ankaran egyébként remek kiindulópont akár a közeli Trieszt felfedezésére is. Ha még jobban be akarjuk zsúfolni a hétvégénket programmal, átugorhatunk a trieszti partszakaszra, vagy a közeli karsztvidék barlangjaiba.

Ankaran kempingje – Fotó: Barna Béla

Ankaranban sátraztam egyszer négy napot egy társasággal, az olasz-szlovén határ közelében fekvő Adria kempingben, Milje félszigetének napos részén, ciprus, olívafa, babérligetek között. Ha megiszunk itt egy „jugoszláv” Cockta nevű üdítőitalt, rájövünk a szlovén tengerpart titkára: olasz kisvárosok délszláv és jugoszláv békebeli hangulattal megspékelve, mely egyszerre mediterrán és mégis egyszerre közép-európai hangulatú.

Kép és szöveg: Barna Béla

Személyes élmények: 2005-ben, egy nyári pénteken, amikor feleségemmel és akkor ötéves lányunkkal, Borbálával jártunk először a szlovén tengerparton.

Anya és lánya Piranban hintáznak – Fotó: Barna Béla

Lányommal Piranban 2005. július 22-én – Fotó: Fekete Mona

A pirani kikötőtől délre lévő parkolóban még készült egy közös fotó lányomról és rólam. Pár évvel később, 2008-ban egy nyolcfős baráti társasággal jutottam el újra Piran városába. A nyári szezonnyitó szombatra esett látogatásunk, csak nagyon nehezen sikerült parkolóhelyet találni, de végül megoldottuk. A kis csapattal először megnéztük a Tartini teret, majd a déli tengerparton beültünk a Hotel Piran teraszára ebédelni (burek, spagetti), rögtön utána pedig felkapva fürdőruhánkat rohantunk a vízbe.

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Mindemellett a város strandján készült egy kép rólam, ahogy fekszek a betonon, és a felsoroltak közül öt lány áll felettem, talpukat rám téve, nagyon sokáig ez volt a profilképem a facebookon.

Fotó: Dojcsák Dániel