Téli séta a Sucha-woda-völgyben

A Sucha-woda-völgy (Dolina Suchej Wody, magyarul leginkább Szárazvíz-völgy) a sok legszebb közül a Lengyel-Tátra egyik legszebb völgye. Az egyik legideálisabb hely arra, hogy tátrai fenyvesek között sétáljunk egyet a hóban, túránk végén pedig a hangulatos Murowaniec menedékházban igyunk egy forralt sört. 

Egy másik tátrai helyről, a Strążyska-völgyről (Dolina Strążyska) lásd írásunkat ide kattintva. 

A Lengyel-Tátrában, a nemzeti park határától a hegyek belseje felé induló völgyek (dolina) legtöbbje ideális terepet kínál a könnyű téli erdei sétákhoz. A völgyek hosszú kilométereken keresztül haladnak a hegyek belseje felé, anélkül hogy nagyobb emelkedőket kellene legyőznünk: ezen a túrán 1000 méterről mindössze 1500 méterre gyalogolunk a hóban.

A Sucha-woda-völgybe vezető túra Zakopánétól keletre, a tátraalji műútról (nevezik Droga Oswalda Balzera néven is) indul, nem messze a Murzasichle-i leágazótól (a parkolás itt ingyenes!).

Indulás után az utat keletről az 1232 m magas Kobyla, nyugatról pedig az 1305 méter magas Kotlinowy Wierch határolja. Ezek a dombocskák még alacsonyak, szinte említésre sem méltóak, gyalogoljunk is tovább.  Maga a Sucha-woda-völgy jelenti egyébként a Nyugati-Tátra (lengyelül Tatry Zachodnie) és a Magas-Tátra (lengyelül Tatry Wysokie) határát, a völgy végén lévő Lilliowe-hágót (1952 m) is ilyen választóként szokták megnevezni.

A völgyön a Sucha-woda nevű patak folyik végig, régies magyar neve egyébként Gąsienicavölgyi-Száraz-patak, ugyanis a Hala Gąsienicowa (magyarul Gasienica-szécs) nevű helyről folyik.  A hosszú havas séta után 500 métert szintemelkedés után itt érjük el a lengyel turista egyesület, a PTTK Murowaniec-menedékházát (Schronisko Murowaniec).

Történetéről azt kell tudni, hogy a PTTK már 1890-ben vett itt két szénáskunyhót: az egyikben a turisták, a másikban pedig a hegyi vezetők aludtak. A kis kunyhók helyén végül 1921-25 között Stanisław Osiecki-nek köszönhetően építette meg katonák segítségével a Lengyel Tátra Egyesület (PTT) Varsói Osztálya az egész évben, így télen is nyitva tartó jellegzetesen szép tátrai kőházat. Végül az avató ünnepségre 1925. július 12-én került sor: Stanisław Wojciechowski (1869-1953), Lengyelország elnöke nyitotta meg a házat a nagyközönségnek.

A menedékháztól nem messze, egy tisztáson áll a Betlejemka nevű épület, amely az 1920-as években épült, és Betlehemről kapta a nevét, de hívták korábban Bustryckich-menedékháznak is. A mai épület a hetvenes évek óta a Lengyel Hegymászó Egyesület (PZA, Polski Związek Alpinizmu) bázisaként működik.

Ha kicsit továbbmegyünk a háztól, bámulhatjuk a Lengyel-Tátra télen szépséges fehér gerincét, köztük jól látszik innen például a Gáspár-csúcs (Kasprowy Wierch, 1987 m) is, de a Tátra egyik igen szép csúcsa, a 2301 m magas Świnica is a főgerincben. És ez itt a legfőbb látnivaló, a hegyek szépséges sziklás-havas látványa.

A Murowaniec menedékháztól nem messze dél felé, az 1863 m magas Maly Kościelec (magyarul „Kis-Kápolna”) északi oldalában halt meg a lengyelek egyik leghíresebb zeneszerzője, Mieczysław Karłowicz (1876-1909), miután egy lavina maga alá temette. Karłowicz a mai Belorusszia területén fekvő Vishneva faluban született, Varsóban járt egyetemre, Zakopánéban pedig sok időt töltött kedvenc hobbijával, a fotográfiával. 32 évesen, síelés közben halt meg 1909. február 8-án. A tragikus baleset helyszínén, a Czarny Staw jégkorszakbeli tavához vezető kék jelzésű turistaút mellett egy hatalmas gránit emlékezteti az arra járókat a Tátra-járó zeneszerzőre. A grániton az alábbi latin mondat olvasható: „Non omnis moriar” (nem minden a halál). Nem itt temették azonban el, hanem Varsóban a Powązki temetőben.

Persze magyar vonatkozása is van a völgynek, Róth Samu (Ménhárd, 1851 – Lőcse, 1889) tanár, a Magas-Tátra egykori gleccsereinek kutatója, turisztikai író 1885-ben és 1886-ban járt itt, kutatásának eredményeit pedig az 1887-es Földtani Közlönyben publikálta. Róth Samu a következőket írja: „A Bialka- és Javorinka-völgy végmorénáit nyomtalanúl elsodorta a folyó víz. Annál jobban van az megtartva a Sucha-woda-völgyben, hol a patak, áttörve a jobb oldalmorénát, elhagyja a morénaterületet. Ezen völgy már lengyel területen fekszik és a vele egyesülő Panszczycza völgygyel együtt csak 22 km² területű. Jégára azonban igen tekintélyes volt és vastagságával jóval fölülmúlta a 200 métert. (…) A Sucha-woda jégára 1042 m magasságban végződött”.

S ha jégár már nincs is, egy jó kis téli havas séta során felidézhetjük legalább a hangulatát. A téli séta után pedig jól esik egy menedékházi lengyel céklaleves, vagy egy málnás forralt sör. A téli Lengyel-Tátra ezeknek köszönhetően is utánozhatatlan hangulatú.

Kép és szöveg: Barna Béla

A Dolina Suchej Wodyba tett túrához a Copernicus lengyel térképkiadó 1: 20 ezres Tatry Wysokie térképe ajánlott. A völgy távolsága Budapesttől 324 km. A völgyről ez az írás a Hegyisport és Turista Magazin (HTM) 2015 decemberi számában jelent meg, az újság címlapján a Sucha-woda-völgyben Monáról készült fotómmal.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!