Dambulla sziklatemploma

Srí Lanka szigetének legnagyobb és nagyon szép állapotban megmaradt buddhista barlangszentély-együttese az UNESCO Világörökségéhez tartozó Dambulla. A hegy tetején megbúvó, öt sziklába vésett barlang volt a 14 évig száműzetésben élő Valagamba király menedéke. 

Srí Lanka sziget közepén, és nagyjából a Kulturális Háromszög közepén is, Dambulla várostól délre, a 340 m tszf. magasságú Dambulla-szikla oldalában nyílnak talán a leglenyűgözőbb buddhista barlangtemplomok. Öt templom van itt, tele a buddhista művészet valódi remekeivel, köztük Buddha és más istenségek számtalan (pontosan 154) szobrával és a sziget legszebb freskóival (2100 négyzetméteres felületű falfestmény), melyet az elmúlt két évezredben a szerzetesek festettek ki. Manapság pedig Dambulla (szingalézül Dam̆būlū Len Vihāraya) sziklatemploma 1991 óta az UNESCO Világörökség listáján található (Srí Lanka területéről eddig nyolc helyszín került fel a Világörökségi listára).

A templomtól délre van egy nagy parkoló, itt lehet megvenni a belépőjegyet, majd felkapaszkodni a híres barlangokhoz. A kicsit meredek kaptató megéri, mert van kilátás is, de a szikla alá beépített kis templomhelyek nagyon hangulatosak. A hosszú, kicsit visszahajló sziklafal tövében levő barlangtemplom bejáratát nagyjából 240 m tszf magasságban érjük el.

A szentélyek elé fehér oszlopos előteret építettek, ezt is szép fotózni, akár a barlangok előtti széles teraszon lévő kis dagobától, vagy az ugyancsak ott növő bódhifa alól, buddhista zászlókat belekomponálva a képbe.

Apropó buddhista zászló: a kék, sárga, vörös, fehér és narancs színekből álló buddhista zászlót pont itt Srí Lankán, 1885-ben alkották meg, abból a célból, hogy egyetemesen képviselje a buddhizmust. A Buddhista Világközösség az 1950-es évektől kezdődően fogadta el hivatalosan a zászlót, melyet ma mindenféle irányzattól és iskolától függetlenül használnak világszerte. A zászló hat függőleges sávja annak az aurának a hat színéből áll, amelyről a buddhisták úgy tartják, hogy Gautama Buddha teste bocsájtott ki, amikor elérte a megvilágosodást: kék (Níla): szerető kedvesség, béke és egyetemes együttérzés. Sárga (Píta): A középút – a szélsőségek kerülése, üresség. Vörös (Lohita): A gyakorlatból származó áldás – bölcsesség, erény, méltóság, gazdagság. Fehér (Odáta): a Dharma tisztasága – a Megvilágosodáshoz vezető, időn és téren túl. Narancs (Mandzseszta): Buddha tanításai – bölcsesség. A hatodik függőleges sáv az öt színből formált spektrum négyszögletes sávjaiból tevődik össze. Ezt az összetételt úgy nevezik, hogy Prabasvara, azaz a fény lényege.

A sziklatemplom alapítója az i.e. I. században uralkodó Valagamba király (Vatta-Gamani Abhája, Wattagamini Abhaya) volt – az ő uralkodásának idején játszódik amúgy az Aloko Udapadi című 2017-es szingaléz film.

a sziklatemplom alapítója az i.e. I. században uralkodó Valagamba király volt

A király i.e. 103-ban lépett trónra, de már egy év múlva menekülni kényszerült Anuradhapurából a tamil Csóla dinasztia támadásai elől. A dambullai barlangban lelt menedékre. Miután 14 év elteltével sikerült kiűznie a Csólákat, urakodása második időszakának (i.e. 89-77) kezdetén – fogadalmának megfelelően – egykori búvóhelyén megalapította a templomot.

A király utódai szintén nagy összegeket adományoztak a szentélynek és ezzel biztosították a gyakori tamil támadások utáni helyreállítást. A barlangok feletti sziklafalra vésett felirat beszámol arról, hogy a XII. század végén Nisszankamalla építette újjá romjaiból az egészet. A későbbi évszázadokban többször átépítették a barlangszentélyeket, ezért stílusuk nagyon is eltér egymástól.

A sziklafal alatti hosszú hasadékban öt barlangszentélyt alakítottak ki. Falaikat vallási és történelmi témájú – különböző színvonalú – festmények díszítik. Sok mű a XVI-XVIII. századból származik, ezek az egyszerű kidolgozású, helyenként naív alkotások bizonyos művészi értéket képviselnek. Az ábrázolások egy része azonban nemcsak újabb keletű, de harsogó színeivel, túldíszítettségével már a giccsbe hajlik. A legszebb sziklatemplomok és barlangok a szingaléz művészet remekművei.

Az első szentélyben (Devaraja vagy Dewraja viharaya – jelentése: „istenkirálybarlang”) összesen 6 Buddha-szobor van, egyik leghíresebb közülük a Nirvánában levő (fekvő) Buddhát ábrázoló, 14 m hosszú szobor, ez teszi a legnagyobb hatást a látogatókra: ugyanolyan nagy, mint a nirvánába megtérő Buddha a polonnaruwai Gal Viharában. Ebben a barlangban sokat károsodtak a sziklafestmények az évszázadokon keresztül használt gyertyáktól és füstölőktől. Visnu istennek is van itt egy istenszobra.

A legnagyobb méretű (50 m hosszú) és egyben a legérdekesebb azonban a II. századi második szentély (Maharádzsa Vihara vagy Maharaja viharaya). Falait Buddha életének naív stílusban festett jelenetei borítják, míg a hátsó oldalon levő nagyméretű festmény a szingaléz Duttagamani (Duttha Gamani) és a tamil Elara herceg i.e. 161-ben lezajlott párharcát ábrázolja. A falfestmények szemkápráztató sokaságából említsük meg a rendkívüli Mara Paradzsaját, amely azt mutatja be, ahogy Buddha legyőzi Mara démont és seregeit, valamint a Mara leányai című alkotás, amelyen Buddha látható, amint ellenáll a démon szép leányai csábításának. A fal alján végigfutó elefántos fríz érdekessége, hogy minden állat különböző. A barlang sziklamennyezetének geometriai mintái hullámzó kelme benyomását keltik. Körben több mint 70 szobor látható, legtöbbjük Buddhát ábrázolja. Egy részüket a sziklából faragták ki, de jó néhány újabb keletű, gipszből készült alkotás. A szentély bal oldali bejáratánál levő faszobor állítólag Srí Nisszankamalla (1187-1196) királyt ábrázolja, vele szemben Visnu és Ráma alakja látható. De van szobra itt Valagamba királynak is. A második barlangban egy álló Buddha vonja magára a figyelmet, amelynek a tartása az Aukanában álló szoboréra emlékeztet. És még egy különlegesség: a hegyből folytonosan víz csöpög. A titokzatos forrás még az aszályos hónapok alatt sem apad el soha.

A harmadik szentély, a III. századi (Maha Alut Viharaya vagy Mahaaluth viharaya) eléri a 10 m-es magasságot, és lefelé lejtő teteje óriási sátor benyomását kelti. A barlang gyönyörű Buddha-szobraihoz hasonlóan, amelyek egy részét tömör kőből faragták, a falfestmények között is találunk kiválókat, amelyek a prédikáló Buddhát és (a bejárattól balra) Kirti Srí Rádzsaszinha (1747-1782) királyt ábrázolják, akinek a templomok 1747-es díszítései tulajdoníthatók. A számos Buddha-szobor mellett jellegzetessége az 1001, ugyancsak Buddhát ábrázoló egyforma festmény a falakon.

A negyedik szentélyben (Pashchima viharaya) összesen öt szobrot helyeztek el, falait régebbi keletű, de rosszul restaurált freskók borítják.

Az ötödik szentélyt (Dewana aluth viharaya) Adhikaram Dullawe építtette a szájhagyomány szerint, de ez nincs bizonyítva. A szentély festményei a késői kandy stílusban készült, élénk színű alkotások. Itt láthatunk 2 kobrafejjel ábrázolt szobrot is.

Kép és szöveg: Barna Béla

Dambulla a sziget fővárosától, Colombótól 151 kilométerre (négyórányi autóútra) fekszik. A sziget belsejének központjától, Kandy városától mindössze 74 kilométer a távolsága. Belépődíj a helyre: 1500 Rs. A helyszínen lehet kapni egy kis könyvecskét 250 rúpiáért: M.M. Ananda Marasingha Dambulla Cave Temple című könyvéből nehéz megfejteni a látnivalókat, de a cikkemhez mellékelt térképvázlat ebből származik.

Dambullától délre 25 kilométerre fekszik Nalanda Gedige, ezt is ajánlom megtekintésre a környéken.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!