Ur, Ábrahám szülőhelye

Dél-Mezopotámia egyik legfontosabb sumer városa Ur volt. A sumer kor legismertebb és leglátványosabb maradványa az ur-i zikkurat, mely Nanna holdisten toronytemploma volt. Ezenkívül a fiatal régész, Max Mallowan Urban találkozott először 1930-ban Agatha Christie-vel. És Ur város szerepel a bibliai hagyományokban, mint Ábrahám szülővárosa, ahová Ferenc pápa 2021-ben iraki apostoli útja során ellátogatott.

Ur ókori mezopotámiai sumér város, mely i.e. 4300-tól volt lakott, az i.e. 3. évezred folyamán pedig mind gazdasági, mind politikai és kulturális szempontból is Dél-Mezopotámia egyik legfontosabb sumer városa volt.

Komoróczy Géza (1937) magyar hebraista, assziriológus, író és történész írja a Mezopotámia története az őskortól a perzsa hódításig című írásában, hogy „A Perzsa-öböl legkedvezőbb kikötője volt az övé, így a tengeri úton érkező nyersanyag – drága- és féldrágakő, kagyló, nemesfém, kő – kereskedelmét hosszú időre magához tudta ragadni. Ur már nemcsak gabonát exportált, hanem a sumer kézművesség termékeit is”.

Ezt erősíti meg Piotr Michalowski, a Michigani Egyetem (Ann Arbor) ókori Mezopotámiával foglalkozó szaktekintélye, is, aki szerint „A harmadik évezredben ez volt Mezopotámia legnagyobb városa; az Eufrátesz egyik kikötője, egészen közel a Perzsa-öbölhöz. A folyó vize termékeny hordalékot szállított Urba, s olyan alluviális síkságot hozott létre, amely a város fénykorában, Kr.e. 2100 körül talán 12 ezer főnyi lakosságának is bőséges ellátást biztosított. Azóta a partvonal 150 kilométerrel visszahúzódott, és maga mögött hagyta Úr városát a sivatagi homok prédájául.” (forrás: Tad Szulc, “Abraham – Journey of Faith”, National Geographic, December, 2001).

Michalowski szerint Ur egy viruló nagyváros volt, üzletekkel teli, keskeny, mozgalmas utcákkal, ahol a kézművesek az égvilágon mindenféle árut készítettek, bőrcikkektől kezdve a dísztárgyakig. És jelentős kereskedelmi központ is volt Ur, amit a keletkutató szerint leginkább talán a későbbi korok Velencéjéhez lehetne hasonlítani. Michalowski szerint a folyami hajók, az ökrös szekerek és szamárkaravánok révén Ur (és Mezopotámia) összeköttetésben állt a mai Irán, Törökország és Afganisztán, Szíria, Izrael és Egyiptom területével. Öntözőcsatornákkal öntözték a földeket: árpát, lencsét, hagymát és fokhagymát termesztettek. Juhok, kecskék látták el a lakosságot vajjal és gyapjúval.

A sumer kor legismertebb és leglátványosabb maradványa az ur-i zikkurat korban és jelentőségben is az egyiptomi piramisok méltó társa. A zikkuratok vagy toronytemplomok a piramisok mellett az ókori kelet jeles építményei, de, a piramisokkal ellentétben ezek nem temetkezési helyek. A háromlépcsős tömör építmény belső része napon szárított agyagtéglából épült, körülötte a szilárd falköpeny égetett téglából. Alaprajza szabályos négyszög (62,5 X 43 m), sarkaival a négy égtáj felé fordul. A tömör alépítmény tetején, a harmadik szinten állt maga a szentély, amelyben ott volt az istenszobor, amelynek áldoztak. Ez egyébként Nanna holdisten toronytemploma volt.

A sumerek vallása az egyiptomiakhoz hasonlóan napistenhit volt, de attól egészen különböző, sokkal hasonlóbb a görögök hitvilágához – isteneik néha emberi gyarlóságokat mutatnak. Az Istenek egymás leszármazottai, fontos szerepe van a napistennek és a holdistennek is, akik az akkád korban válnak főistenekké, valamint a dingireknek – félisteni lényeknek, akiket a teremtőiknek és tanítóiknak tartottak.

Érdekességként említsük meg, hogy Sarrukín akkád király (i. e. 24. század körül) leánya, a sumer nevet felvevő Enheduanna (i e. 2285–2250) nagy szerepet játszott az akkád-sumer kulturális összeolvadási folyamatban. Sumer egyik legfontosabb vallási centrumában, itt, Ur városában lett Nanna, a holdisten főpapnője, és sumer nyelvű költemények sorát alkotta meg. Sokak szerint ő az első név szerint is ismert költő.

De visszatérve a zikkurathoz, nézzük meg ki is építette azt, amit itt látunk. Nos, Nanna holdisten toronytemplomát még az i.e. III. évezredben építtetett Ur-Nammu (i.e. 2112-2095), a III. Ur-i dinasztia legnagyobb királya.

Egy rövid magyarázat: az i.e. 21. század elején Ur városának királyai ragadták magukhoz a hatalmat; az ún. Sumer Királylista szerint ez volt a város harmadik fontos dinasztiája, ezért a tudomány ezt a politikai alakulatot III. Ur-i dinasztiának vagy Ur-i Birodalomnak nevezi.

Ur-Nammu Mezopotámia egyesítését követően hadjáratot vezetett Elám és a keleti területek ellen, és ezt győzelmesen befejezvén fölvette a ‘Sumer és Akkád királya’ címet. A birodalom határait az Eufrátesz és a Tigris mentén messze északra, Máriig, (sőt Észak-Szíriáig) illetve Ninivéig tolta ki. Délkeleten elfoglalta Elámot és Lagas legyőzésével övé lett a Perzsa-öböl partvidéke is. Ezzel párhuzamosan rendkívüli tudatossággal fogott hozzá a birodalom megszervezéséhez Pálfi Zoltán (1968), az ELTE Ókortörténeti Tanszékének tanársegédének Az első kiérlelt világbirodalom: a III. Ur-i dinasztia című tanulmánya szerint „ezt tekinthetjük az első érett, másként fogalmazva az első valódi birodalomnak”.

Pálfi Zoltán (1968), az ELTE Ókortörténeti Tanszékének tanársegéde szerint „ezt tekinthetjük az első érett, másként fogalmazva az első valódi birodalomnak”.

Közigazgatási reformján kívül építkezései, azon belül is az általa épített négy zikkurrat (Nippur, Uruk, Ur és Eridu) tette híressé, uralma ideológiai alapjait is ezeknek a templomoknak a megépítésével biztosította. Az igen költséges beruházások demonstrálták a lakosság előtt az ország prosperitását, a király népéért való fáradozását; ezt a gyakorlatot utódai is átvették, és a látványos építkezések azóta is minden hatalmon lévő erő számára hálás feladatnak bizonyulnak. Először természetesen Ur városában építette fel a holdisten, Nanna-Szu’en (Szín) templomát. Az ur-i zikkurat felső emeletei mára már leomlottak, de így is igen látványos, hiszen Szaddám Husszein idején nagyjából újra felépítették.

A legelső régész, aki ásott itt 1850-ben William Kennett Loftus (1820-1858) volt. Az ősi, mintegy 50 hektár területű romvárost az 1920-1930-as években tárta fel egy régészexpedíció a brit Leonard Woolley (1880-1960) irányításával. Sir Charles Leonard Woolley brit régész volt, leginkább a mezopotámiai Urban végzett ásatásairól ismert. Woolley a British Museum és a Pennsylvaniai Egyetem közös expedícióját vezette Urba, 1922-től 1934-ig, amelyben felesége, Katharine Woolley brit régész is részt vett. Az egyik első „modern” régészként ismerik el, aki módszeresen, gondos nyilvántartást vezetve ásott, és felhasználta az ókori élet és történelem rekonstrukciójára. Woolley-t 1935-ben lovaggá ütötték a régészet tudományához való hozzájárulásáért.

Woolleynak volt egy fiatal régész asszisztense is, egy Max Mallowan (1904-1978) nevű 21 éves srác, aki először Leonard Woolley tanítványaként dolgozott Ur régészeti lelőhelyén (1925–1930), amelyet a mezopotámiai civilizáció fővárosának tartottak. Urban találkozott először 1930-ban Agatha Christie-vel, a híres írónővel. Megismerkedésük úgy történt, hogy Katherine Woolley rábízta férje fiatal asszisztensére, Max Mallowanre, hogy vezesse Agathat körbe a romoknál. Ám autójuk lerobbant a sivatag kellős közepén, vizük pedig elfogyott. Agatha, igazi angol hidegvérrel, a reménytelen helyzetet arra használta fel, hogy sziesztázzon egyet a kocsi árnyékában. A nála 15 évvel fiatalabb Max beleszeret és eldönti: ha túlélik a kalandot, feleségül veszi. És így is történt. A régész tizennégy évvel volt fiatalabb, mint a híres írónő, ám a korkülönbség nem jelentett akadályt és a kapcsolatuk annak ellenére kiegyensúlyozott maradt, hogy a férfi többször félrelépett.

És még egy Ur városával kapcsolatos adalék, hogy Agatha Christie írja önéletrajzában: „Beleszerettem Urba, alkonyi szépségébe, az árnyékban álló Zikkuratba, és ebbe a homoktengerbe, amely állandóan változtatta a színeit: hol rózsaszín, hol kék, hol őszibarack-színű, hol mélylila volt”.

A régészexpedíció a zikkuraton kívül királysírokat is talált: művelődéstörténeti érdekesség, hogy Agatha Christie Gyilkosság Mezopotámiában című regényét a királyi sírok felfedezése ihlette.

Ur volt sok sumer király temetési helye, ezt találták meg a brit régészek az 1920-as években: gazdag arany leletegyüttesre, ékszerek sokaságára bukkantak a sírokban. A Pennsylvaniai Egyetem és a British Múzeum együttműködésében folyó feltárásokat Leonard Woolley brit régész irányította, aki szerint egyébként az uralkodók túlvilági kísérői bemasíroztak a sírkamrába, ahol kiitták a méregpoharat, majd lefeküdtek, a halálra várva. Az áldozatok közelében egy kis terrakotta- vagy fémcsészét találtak, ami igazolhatja a feltevést, hogy méregtől haltak meg.

Ezekkel kapcsolatban új fejlemény, hogy a királyi temetőből származó koponyák 2009-es CT-vizsgálata arra derített fényt, hogy a rituális áldozatokra valóban kegyetlen halál várt. A kb. kétezer temetkezés vizsgálata során a kutatóknak arra jöttek rá, hogy a városban „nagyüzemi” módon folyt a rituális gyilkosság: egy király vagy királyné elhunytakor a szolgákat, harcosokat feláldozták, a holttesteket pedig gondosan felöltöztették. Nagyon sok asszony fekszik a sírban, elképzelhető, hogy Nanna–Szin holdisten papnői együttesen áldozták fel magukat a főpapnő halálakor.

Ur tündöklésének portyázó nomád törzsek vetettek véget: i.e. 2000 körül: az uri királyok hatalma viszonylag gyorsan összeomlott. Először keletről (Irán) az elami törzsek pusztították el a déli sumer városállamokat, így Úr városának lerombolásával és utolsó uralkodónak fogolyként a hegyekbe hurcolásával ért véget ez a birodalom. Utána nyugatról nomád amorita (más néven amurrú) törzsek jelentek meg. Az amurrúk az akkádokkal rokon sémi nyelvet beszélő népcsoport volt, akik az Eufrátesz középső folyásának vidékéről, Szíria dombos sztyeppéiről az elsivatagosodás miatt kényszerültek vándorlásra. Az i.e. 2. évezred végére ez a migráció felerősödött, és minden irányban egyre nagyobb térségeket szereztek meg maguknak az amurrúk: de nagyon fontos megjegyezni, hogy bizony ők hozták létre a majdnem kétszáz évig fennálló Óbabiloni Birodalmat. Ur után következett tehát egy Babilon központú, új birodalom felemelkedése és virágkora az amurrú nomád származású Hammurapi vezetésével.

És kit tudunk még, aki amurrú volt? Nos, „Az ószövetségi patriarchák, Ábrahám és leszármazottjai szintén amurrúk lehettek”. – írja Kalla Gábor régész, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének habilitált docense a Mezopotámia, a civilizáció bölcsője című tanulmányában (BBC History, 2021. december).

Szóval nincs még vége az Ur városával kapcsolatos érdekességeknek, ugyanis Ur város szerepel a bibliai hagyományokban, mint Ábrahám szülővárosa, ahonnan elindult a Kánaánba vezető zarándoklatára (i.e. 2100 körül). Sokan roppant nagy jelentőségűnek tudják be, hogy Ábrahám képes volt szakítani az ősi vallással. És bár nem tudható, de szerintük talán Urban töltött fiatalsága készítette elő azt az ihletett pillanatot, amikor Ábrahám – és vele az egész emberiség – nagy útra indult.

Ábrahámról (héberül Avraham, arabul Ibrāhīm) általánosságban azt kell tudni, hogy próféta volt, akit a judaizmus mellett a kereszténység és az iszlám is ősatyaként tisztel. Ezt a három vallást szokás ábrahámi vallásoknak is nevezni, ugyanis ezek szent könyveiben Ábrahám ősatyaként, a vallás alapítójaként jelenik meg.

Hogy a mai Irakban fekvő Ur városa Ábrahám szülővárosa, elég sok cikk vagy könyv elfogadja. Bruce Feiler Ábrahám (Gold Book, Debrecen, 2004) címmel írt könyve magyarul is hozzáférhető.

De fontos a téma szempontjából, hogy a National Geographic magazin magyar verziójában 2003 decemberében jelent meg egy cikk Tad Szulc (Varsó, 1926 – Washington, 2001) amerikai-brazil-lengyel újságíró és író tollából, aki ezt írja: „Elindultam tehát 2000-ben Ábrahám nyomdokain, hogy végigkövessem útját a Teremtés könyve alapján, kezem ügyében más szent iratokkal és a modern szakirodalom néhány művével. A Teremtés könyve szerint Ábrahám a „káldeai Úr” városában született, onnan Harránba vándorolt, majd Kánaánba, végül délnyugatnak Egyiptom felé. Később visszatért Kánaánba, Hebronba; ott is halt meg, és egy barlangba temették el felesége, Sára mellé”.

Tad Szulc egy nagyon alapos és részletes cikkben foglalja össze Ábrahám nyomában tett utazását, én ebből most csak az iraki Ur városára vonatkozó dolgokból szemlézek.

„Végül megérkeztem Ur városába, amelyet általában Ábrahám szülőhelyének tartanak. Első benyomásom hatalmas csalódás volt: Ur poros, kietlen város, s életnek semmi nyoma. Egyedül a Kr.e. 2100 körül épített híres zikkuraton – a Szín holdisten tiszteletére emelt piramisszerű téglatornyon – akadt meg a szemem”.
Érdekes adalék, hogy a zikkuraton kívül a helyi idegenvezető egy házat is megmutatott az újságírónak: „Ez az a ház – jelentette ki a 41 éves, sovány kék szemű Musín. A Templom utca és a Fő utca kereszteződésénél álltunk, annak a palotának a romjai közelében, amely Úr Kr.e. 2100-től 2000-ig uralkodó dicsőséges harmadik dinasztia számára épült. Egy nem túl mély gödörbe tekintettünk alá. Odalent kockakő padló és részlegesen helyreállított falak voltak – a Woolley által Ur városában feltárt egyik legnagyobb, Kr.e. 2000-1595 között épült ház romjai. Woolley óriási hírverést csapott: azt állította, hogy „felfedezte” Ábrahám szülőhelyét, amiért lovaggá is ütötték. Bár meglehetősen csekély annak az eshetősége, hogy Ábrahám valóban ebben a házban élt, nagy lelkesedés töltött el”.

Külön érdekesség, hogy Tad Szulc II. János Pál pápa élete címmel írt könyvet is, tehát jól ismerte a lengyel pápát:

„Minden rejtélyessége dacára Ábrahám alakja ma is elevenen él. Sőt, talán éppenséggel egy új Ábrahám-reneszánsznak lehetünk tanúi. II. János Pál pápa – Ábrahám lelkes híve – nagyon szerette volna, ha a millenium évének első felében zarándoklatot tehet a pátriárka tiszteletére. A pápa 1994-ben elárulta nekem: régi álma, hogy egyszer eljusson Ur városába. „Aki a bibliai tájakra zarándokol, annak feltétlenül Ur városából kell indulnia. Ott kezdődött az egész történet” – jelentette ki. Ám az utolsó pillanatban, 1999 végén Szaddam Husszein iraki diktátor visszavonta a meghívást”.

Két évtizeddel később, 2021. március 6-án Ferenc pápa iraki apostoli útjával viszont megvalósította azt, amit II. János Pálnak nem sikerült, pedig nagy vágya volt: ellátogat arra a helyre, ahonnan Ábrahám származik, a hit eredetéhez. A három monoteista vallás eredetének földjén, Ur síkságán vallásközi találkozón vett részt, a béke és a testvériség reményében. Ferenc pápa szombaton találkozott a három ábrahámi vallás képviselőivel az iraki káldok Ur városában. Arra buzdította a keresztényeket, a muzulmánokat és a zsidókat, hogy a béke útján haladjanak, Isten Ábrahámnak tett ígéretének csillagai alatt.

„Ez az áldott hely visszavezet minket eredetünkhöz, Isten művének forrásaihoz, vallásaink születéséhez” – hangsúlyozta a pápa a három ábrahámi vallás képviselőinek mondott beszédében. Visszatérni Ur városába, Ábrahám szülőhelyéhez, „olyan, mintha hazatértünk volna” – jegyezte meg a pápa. A hagyomány által Ábrahám házának tekintett hely mellett felállított pódiumon beszélt, Ur városa Nagy Zikkurat, mezopotámiai templom maradványa közelében. „Itt hallotta Ábrahám Isten hívását. Innen indult útnak, amely megváltoztatta a történelmet. Mi vagyunk ennek a hívásnak és ennek az útnak a gyümölcsei.” – számolt be Ferenc pápa Ur városában tett látogatásáról a Vatican News.

Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!