Tudod, a Dîcle („didzsle”) folyó mellett – mondta szíriai kurd barátom kurdul Szegeden 1994-ben, amikor arról mesélt, hogy a kurdok hol szokták ünnepelni a noruzt, azaz a kurd vagy perzsa újévet. És arabul hogy hívják azt a folyót, kérdeztem: Didzsla – mondta barátom, amitől nem lettem sokkal okosabb, de persze aztán gyorsan leesett, hogy az említett folyó csakis a Tigris folyó lehet.
Nos, a magyarul Tigrisnek nevezett folyót egyébként a kurdok Dîcle, a törökök Dicle, a perzsák Dedzsle, az arabok pedig Didzsla néven nevezik. A görögök, az óperzsa Tigra alapján Τίγρης névvel illetik a folyót; maga az óperzsa Tigra jelentése is megegyezik a sumer Idiginával. Akkádul Idiqlat a folyó neve, aramaeus nyelven Diglath, örményül Deklath, az Ószövetségben pedig Hiddekel.
A Tigris folyása pirossal jelölve
A folyó történelme az ókorig nyúlik vissza, nagy szerepe volt a sumer és akkád civilizáció kialakulásában; neve is valószínűsíthetően a sumer Idigina elnevezésből ered, a gina szó sumérül folyóvizet jelent. A sumér mitológiában a Tigrist Enki isten teremtette, aki megtöltötte a folyót folyó vízzel. A hettita és hurri mitológiában az Aranzah (vagy hettita névszói formában Aranzahas) a Tigris folyó hurri neve, amelyet istenítettek.
De a Tigris kétszer szerepel az Ószövetségben is. Először is, a Genezis könyvében ez a harmadik az Édenkertből kilépő folyóból kiágazó négy folyó közül. A második említés Dániel könyvében található, ahol Dániel azt állítja, hogy az egyik látomását akkor kapta, „amikor a nagy Tigris folyó mellett jártam”.
Az Ószövetség világa térképen, részlet
A Tigris az egyik legnagyobb közel-keleti folyó, az ókori Mezopotámia két folyamának egyike (a másik az Eufrátesz). Hossza egyes források szerint 1900 kilométer, más adatok szerint csak 1750 km hosszú; vízgyűjtő területe pedig 375000 km². Egyes táblázatok szerint a Tigris a világ 64. leghosszabb folyója (összehasonlításul, a Duna 30. ezen táblázatban).
A Tigris a kelet-törökországi Toros-hegységben (Toros Dağları) az örmény-kurd hegyvidéken ered, körülbelül 25 km-re délkeletre Elazığ városától. Két patak találkozásától nevezik Tigrisnek: ezek a Satt-el-Didsleh és a Satt-el-Botan.
A folyó ezután 400 km-en keresztül átfolyik Délkelet-Törökországon (Diyarbakır, Batman). A Tigris erősen duzzasztott folyó Irakban és Törökországban is, hogy vizet biztosítson a folyó völgyével határos száraz és félsivatagos területek öntözéséhez. A duzzasztások fontos szerepet játszottak az iraki árvizek elhárításában is, amelyekre a Tigris történelmileg hírhedten hajlamos volt, miután áprilisban elolvadt a hó a török hegyekben.
Törökország után jön a szíriai-törökországi határszakasza a folyónak, ez 44 km hosszú.
A Tigris folyó és Moszul 1861-ben
Szíria után Irakban folyik tovább, a Tigris partján van Moszul. A Moszuli gát Irak legnagyobb gátja. Közben a Tigris elfolyik Asszíria három fővárosa: Ninive, Kalah (Nimrud) és Assur mellett.
Ugyancsak a Tigris partján van Tikrit városa (itt született Szaladin szultán és Szaddám Huszein iraki elnök–diktátor is). Tikrit után a folyó partján Szamarra következik.
A Tigris folyó Bagdadnál
Bagdad, Irak fővárosa is a Tigris partján áll. A Tigris folyó évi közepes vízhozama Bagdadnál 1236 m³/s, az áprilisi közepes vízhozam 2941 m³/s, az áprilisi legnagyobb vízhozam 13000 m³/s, az októberi közepes vízhozam 352 m³/s, s az októberi legkisebb vízhozam 158 m³/s.
A Tigris Bagdadnál – Fotó: Barna Béla
A Tigris Bagdadnál – Fotó: Barna Béla
Bagdadtól délre szintén Tigris parti romváros Seleucia és Ctesiphon (Ktésziphón).
Az Eufrátesszel való összefolyás közelében a Tigris több csatornára szakad. Végül a Tigris összefolyik az Eufrátesszel al-Qurnah közelében, s létrehozza a Shatt-al-Arabot. Plinius és más ókori történészek szerint az Eufrátesznek eredetileg a Tigristől külön volt a kivezetése a tengerbe.
A Tigris-Eufrátesz vízrendszere
Basra kikötővárosa a Shatt al-Arab partján fekszik. Ez a Shatt al-Arab Irak és Irán határát alkotva, deltatorkolattal ömlik az Arab- (Perzsa)-öbölbe. A két folyó sok hordalékot szállít, a tengeröbölben pedig alacsony a dagálymagasság, így klasszikus deltatorkolat alakult ki. A torkolat folyamatosan újabb területeket hódít el a tengertől: az ókorban még a folyók összefolyásig, a mai Basra városától északra levő területig hullámzott a tengervíz!
Nemerkényi Antal írja az Afrika és a Közel-Kelet földrajza című egyetemi tankönyvben (ELTE Eötvös Kiadó, 1996), hogy „A Perzsa-öböl partvonalának futása a pleisztocénben többször is változott. Egyes glaciálisok idején, amikor a világtenger szintje a maihoz képest akár 100 méterrel alacsonyabban helyezkedett el, az öböl szárazulattá vált. Az utolsó eljegesedést követően az öböl a mai alföld alsó felét is meghódította. A holocén eleji partvonal pontos futása vitatott, a korábban vallott felfogást, miszerint a tengerpart még Kr.e. 4000 körül is a mai Hit és Szamarra települések vonalában húzódott, sem a két világháború közötti kőolajkutató fúrások, sem a régészeti kutatások nem igazolták. A jelenkorban is süllyedő alföldön a feltöltés igen gyors, a Satt-el-Arab mentén a szárazföld évente mintegy 50 méterrel nyomul előre az öböl rovására.”
Barna Béla
Személyes emlék: A Tigris folyóhoz szíriai kurd barátom, illetve az ő családja révén jutottam el először. Szíriában, annak is északkeleti sarkában, Mezopotámiában, Malkiyétől északra fekszik Ayn Divár falucska, s a kurdok itt szokták ünnepelni a noruzt; jómagam 1994 nyarán, egyhónapos szíriai bolyongásaim során jutottam el ide, s ekkor láttam először a híres Tigris folyót, melynek túloldalán Törökországot, s az akkor még Szaddam Husszein diktátor által irányított Irakot is megpillanthattam.
A Tigris folyó Ayn Divár mellett, Szíria, 1994 – Fotó: Barna Béla
Kurd barátaimmal a Tigris folyónál 1994-ben, Ayn Divárnál – Fotó: Barna Béla
