Az i.e. 605–562 között uralkodó II. Nabukodonozor (találkozhatunk vele Nabú-kudurri-uszur és Nebukadneccár névalakban is) tette Babilont az ókori világ legpompázatosabb városává, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy világvárossá fejlesztette: ő építette elvileg Szemiramisz függőkertjét, mely egyike volt az ókori világ hét csodájának. És ő épített a híres Istár-kaput is.
Az Újbabiloni Birodalom Nabukodonozor idejében
Nabukodonozorhoz köthető a zsidók „babiloni fogsága”, ami onnan jön, hogy Nabukodonozor elfoglalta Jeruzsálemet, lakóit deportálta és Babilóniában telepítette le őket („babiloni fogság”). Mint Kalla Gábor régész írja, „ezt a fajta deportációt, sokszor több százezer ember áttelepítését már az asszírok is kiterjedten használták, nem csak büntetésként, hogy pacifikáljanak egy területet, hanem a szükséges munkaerő biztosítására”.
Az Ószövetség világa
Nabukodonozor Jeruzsálem nagy részét és az első szentélyt (Salamon temploma) egyébként i.e. 586-ban porig rombolta. A babilóniai száműzetés 70 évig tartott; ezen időszak végén azonban nem minden zsidó tért vissza Izrael földjére. A zsidó-keresztény-iszlám hagyományban ezért Nabukodonozor, mint Jeruzsálem kegyetlen elpusztítója, és a zsidók rabságba hurcolója ismert – egyébként ezen bibliai történet alapján szerezte 1841-ben Giuseppe Verdi (1813-1901) a Nabucco című négyfelvonásos operáját, melynek címszereplője Nabukodonozor babiloni király, s melynek ősbemutatója 1842-ben volt a milánói Teatro alla Scalában.
Boney M. – Rivers of Babylon
S ha már egy operát említettünk, egy későbbi zenét is citáljunk ide: sokan ismerik a Boney M. nyugatnémet eurodiszkó popegyüttes Rivers of Babylon című 1978-as számát. De azt már kevesen tudják, hogy vélhetően (Kókai Nagy Viktor teológus, egyetemi oktató szerint is) a 137. zsoltár jelenik meg a dalban. Ez a zsoltár szövegének részlete:
„Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk. (…) Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: (…) Hogyan énekelhetnénk éneket az Úrról idegen földön? (Zsolt 137,1.3-4).
Ez pedig a Boney M. dalszövege:
„By the rivers of Babylon, there we sat down / Yeah, we wept, when we remembered Zion / There the wicked / Carried us away in captivity / Required from us a song/ Now how shall we sing the Lord’s song in a strange land? azaz:
„Babilon folyói mellett, ott ültünk le/ Igen, sírtunk, amikor eszünkbe jutott Sion / Ott a gonoszok / Elvitt minket a fogságba/ Kértek tőlünk egy dalt /Most hogyan énekeljük az Úr énekét egy idegen országban?”
Visszatérve a zsidó-héber vonalhoz, Babilon városának héber neve bizony Babel (בבל) volt, s ebből származik a bibliai Bábel alak. Tehát egy lépéssel közelebb jutottunk ahhoz, hogy hol is emelkedett Bábel tornya.
Mózes könyvében
És adódik a kérdés, hogy miért éppen a babiloni zikkurát lett a kiválasztott a Babilóniában (Sineár földjén) találhatók közül, arra a magyarázatot a Teremtés könyvében (Mózes első könyve, Genezis) találjuk meg: a zsidók itt, az i.e. 597-ben kezdődő babiloni fogságban írták le a történetet.
A szerző Babilonban
És akkor most nézzük a történetet vázlatosan.
Az özönvíz utáni ötödik nemzedékben, amikor ismét elszaporodott az emberiség, „mind az egész földnek egy nyelve és egyféle beszéde volt. És amikor kelet felől elindultak, Sineár (= Babilónia) földjén egy síkságot találtak, és ott letelepedének. (…) És mondták: építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész föld színén – Így indul a Teremtés könyvében Bábel tornyának története, melyet Noé leszármazottai építettek.
Az Úr pedig leszállt, hogy lássa a várost és a tornyot, amelyet építettek az emberek fiai. És mondta:
– Íme, e nép egy, és az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, amit elgondolnak magukban. Ezért szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.
És elszélesztette őket onnan az Úr az egész föld színére; és megszűntek építeni a várost. Ezért nevezték annak nevét Bábelnek; mert ott zavarta össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan szélesztette el őket az egész föld színére” (I.Móz. 11:1-9).
Zárójelben jegyezzük meg, hogy Bábel tornyának története, csakúgy, mint az özönvíz legendája, számos ősi kultúrában megtalálható. Az asszír-sumér mondavilágban Enmerkar (Emerkár), Uruk királya épít hatalmas tornyot, majd kéri Enki istent, hogy keverje össze a világ nyelveit, de hasonló történetet ismerhetünk meg a mexikói, tanzániai, botswanai és nepáli mondavilágban is (Encyclopaedia Britannica).
És akkor most keressünk mankókat, segítséget ahhoz, hogy értelmezzük, miről is szól a Bábel tornya sztori. Nos, a biblia.hu portál ezt írja:
„Az emberiség elszaporodott, és ismét az önzés, az önfelmagasztalás, az Istennel való szembehelyezkedés útjára lépett. Az Úr parancsával ellentétben nem széledtek szét a földön, hogy betöltsék, megműveljék azt. Összetömörültek egy helyre. Isten ígéretét sem hitték el, hogy nem bocsát többé özönvizet a földre. Égig érő toronyban véltek menedéket találni. „Nevet” akartak szerezni maguknak. Öndicsőítésük, önfelmagasztalásuk az emberi gőg jelképe azóta is”.
A keresztyén bibliai lexikon szerint „Az 1Móz 11,1-9-ben leírt Bábel tornyához az emberi nagyravágyás bemutatása kapcsolódott az Ézs 14,13-14 értelmében (vö. Jer 51,53 és 1Móz 3,5). A bűnös ember legsúlyosabb törekvése, hogy teremtményi határait áttörve ne ismerje el Istent, művével az égig érjen, s maga is olyan akarjon lenni, mint az Isten. Ezért a toronyépítés története az emberiség feletti kegyetlen ítélettel zárul egyfelől, másfelől pedig az Isten beavatkozása új létformát adott az addig egynyelvű emberiségnek a nyelvekké és népekké való tagolódásban, szétszóródásban”.
Összegezve a Bábel tornya a Biblia egy ószövetségi leírásában szerepelő építmény. Néhány modern tudós az Étemenankit, a Marduk istennek szentelt babiloni lépcsős piramist, azaz zikkuratot kapcsolja, hogy ez lehetett a Bábel tornyáról szóló bibliai történetek ihletője.
Itt állt egykoron Bábel tornya – Fotó: Barna Béla
A zikkurat alapjának maradványai Babilonban
Bábel tornya Hérodotosz szerint olyan hatalmas négyszögű épület volt, amelynek minden oldala 2 stadion, azaz kb. 91 m volt.
A Bábel tornyának helye Babilonban
Wolf Schneider Városok Urtól Utópiáig című 1973-as könyvében is ír az Étemenanki-nak nevezett toronyról, azaz „a föld és az ég alapkövéről”:
„A világ 90 méteres babiloni képmása hét lépcsőből állt, földi jelképeként a hét planétának – azaz az öt akkor már ismert bolygónak meg a napnak és a holdnak. Így lett a hetesből szent szám. Ennek emlékét őrzi a hét világcsoda, a „hetedik mennyország” kifejezés, de még a hét napból álló hét is – így él tovább napjainkban Babilon öröksége” – írja Wolf Schneider.
A felfelé egyre keskenyedő építmény magassága is 91 m volt. Legfelső szintjén egyetlen helyiség volt csillagászati megfigyelések számára. Alatta egy cella Marduknak, hat kultuszi helyiség további babiloni isteneknek. Az Étemenankinak nevezett tornyot i.e. 482-ben I. Xerxész perzsa király romboltatta le. Nagy Sándor szerette volna fővárosává tenni Babilont, és helyreállítani a tornyot, ám halála után lassanként elpusztult Babilon.
Pieter Bruegel Bábel tornya
Bábel tornya számos képzőművészeti alkotásban szerepel; megfigyelhető, hogy a művészek többsége spirál alakú kőépületként ábrázolja, amelynek oldalán több félkész, befejezetlen részlet, például ablak van.
Legismertebb talán Pieter Bruegel (1525-1569) a neves flamand festő alkotása, a Babel tornya (1563), mely a bécsi Szépművészeti Múzeumban található.
Barna Béla
