Lofoten – Fotó: Barna Béla
A Norvég-tenger rendkívül szép szigetcsoportja mintegy 60 szigetből áll, amelyek nagyjából 1000 m magasságba emelkednek ki a tengerből: kicsit olyan mintha az Alpok hegyeit elöntötte volna az Atlanti-óceán, és csak az éles, sziklás csúcsaik lógnának ki a vízből.
Fotó: Barna Béla
A szigetcsoport legmagasabb hegye az 1161 méter magas Higravstinden (Austvågøyön). Kereshetjük még a jelzős szerkezeteket, de ennél szebb helyre aligha mehetünk, az ámulatba ejtő Lofoten tényleg Földünk egyik legszebb szeglete.
Reine, Lofoten – Fotó: Barna Béla
És a Lofotenen belül is van egy leg-leg: az én személyes kedvencem Moskenesøya szigete. A Lofoten teljes szárazföldi területe 1227 km² egyébként, ebből Moskenesøya szigete 185,9 km². Az egyharmad budapestnyi sziget sok szép helye közül most jelen bejegyzésben csak egyetlenegyet emelek ki, Reine települést és a mellette emelkedő Reinebringen kilátóját.
Reine 1743 óta kereskedelmi állomás és halfeldolgozó központ. Történelméből említést érdemel még, hogy 1941 decemberében a németek felégették Reine egy részét, megtorlásul a brit csapatok Lofoten-szigeteken végrehajtott rajtaütése miatt. Reine egyébként a Moskenes nevű lakókörzet közigazgatási és kereskedelmi központja, egyben művészti és kézműves központ is. Moskenes lakóinak száma 1263, ebből Reinében 314 ember lakik.
Reine – Fotó: Barna Béla
Sokak szerint ez a legszebb norvég település, pedig nem gyenge a mezőny. Erre bizonyítékuk is van, az Allers, Norvégia legnagyobb hetilapja, az 1970-es évek végén Reinét választotta Norvégia legszebb falujának.
Természetesen a festői táj mellett itt is színesre mázolt halászházikókat is fotózhatunk, meg halszárító állványokat is.
Állványok halszárításra, Reine – Fotó: Barna Béla
A falu híres látogatójaként szokták emlegetni Helmut Schmidtet (1918-2015), Németország (NSZK) egykori kancellárját, az újabbkori német történelem legkedveltebb politikusát, aki 1979-ben itt Reinében töltötte szabadságát, a norvég miniszterelnök társaságában. Más német is kötődik ide, 1999-ben Ingo Kühl (1953-) festő ideiglenes műtermet alakított ki egy rorbuban, és megfestette a kikötőre nyíló kilátást.
Norvég festőket is ihletett persze Reine szépséges települése: így Gunnar Berg (1863-1893) norvég festőt például, aki Svinøyán született Svolværben, Lofotenen. 1875-től 1881-ig a trondheimi székesegyházi iskolába járt, és magánórákat vett rajzból és festészetből, később Bergenben egy kereskedelmi iskolába járt. Először kereskedőként alkalmazták. Később a németországi düsseldorfi művészeti akadémián és Berlinben is tanult.
Gunnar Berg szülőföldjéről, Lofotenról készült festményeivel lett ismert. Elsősorban a helyi halászok mindennapi életének emlékezetes jeleneteit festette meg. A halászok, a hegyek és a tenger nyáron és télen egyaránt művészetének fő témáit alkották. Reinei kapcsolódású képei a Reine kirkegård és a Fiskebåter ved Reine című festmények.
Gunnar Berg festménye
Legjelentősebb festményei közé tartozik a Fra Vaterfjord (1886), amely jelenleg a svolværi városházán látható, valamint a Trollfjordslaget (1890), amely a svolværi Gunnar Berg Galériában található.
Út a Reinebringenhez
Reinétől délre, a Ramsvika öböl partjáról indulhatunk el a falu fölé emelkedő Reinebringen kilátójához. A hegyre való feljutás jó kis kardio edzés, több száz lépcső visz fel ugyanis több mint 400 méter szintet.
A lépcsőkön felfelé – Fotó: Barna Béla
A lépcsőkön felfelé – Fotó: Barna Béla
Ezt a kőlépcsőt egyébként 2016–2019 között építették fel a Reinebringenre, korábban meredek, sáros és nehezen megmászható út vitt csak fel. Maga a Reinebringen 666 m magas, de a jó panorámáért elég csak az első kilátó szikláig menni.
Kilátás a Reinebringenről – Fotó: Barna Béla
Kilátás a Reinebringenről – Fotó: Barna Béla
A 428 m magas kilátóhelyről készült számos turisztikai brosúra és könyv címlapján láthatjuk viszont, nem véletlenül. Csodálatos a panoráma a csipkés hegyekre, az Atlanti-óceánra, illetve az abból kiágazó 3 fjordra (Forsfjorden, Reindefjorden, Vorfjorden), de közvetlen a lábunknál láthatjuk a Reinevatnet nevű tavat is.
Kép és szöveg: Barna Béla
A szerző a Reinebringen kilátópontján – Fotó: Kondorosi Mátyás
