Møns Klint mészkőszirtjei

Dánia délkeleti részén található Møn szigete: egyik legfőbb látnivalója a Møns Klint mészkőszirtjei.

Møn szigete a tizedik nagyságrendileg a dán szigetek sorában: a 30 km hosszú és 6 km széles sziget pontos területe 218 km², legnagyobb látványossága pedig a Møns Klint mészkőszirtjei. Ez egy hat kilométeres fehér sziklafal a sziget keleti oldalán, melynek bejárását érdemes a GeoCenter Møns Klint parkolójában és látogatóközpontjában kezdeni.

A GeoCenter-t 2007. május 29-én II: Margit dán királynő nyitotta meg: a geológiai múzeum interaktív számítógépes kijelzőkkel és különféle gyerekeknek szóló attrakciókkal követi nyomon Dánia geológiai őstörténetét és a krétasziklák kialakulását.

És igen, kezdjük is rögtön ezzel, hogyan alakultak ki ezek a fehér sziklák? Nos, 70 millió évvel ezelőtt, a kréta időszakban a mai Brit-szigeteket, Skandináviát és a Német-középhegységet hordozó lemezterületek között kialakult az úgynevezett Kréta-tenger.

Ebben a tengerben rakódott le a kréta, mely egy világos, sokszor hófehér mészkőféle. Szinte teljes egészében biogén eredetű, mészvázú egysejtűek leülepedett házai, kagylóhéj töredékek, mohaállatok és tüskésbőrűek vázrészei alkotják a mésziszapot, amelyből a diagenezis (az üledék üledékes kőzetté válása) során létrejött. Ebben a kőzetben az egysejtűek is többfélék lehetnek, leggyakoribb a kokkolit (coccolithophorida) család. Más krétafélék likacsosházúak vázaiból állnak. Ezek a planktonikus tengeri egysejtűek bizonyos számukra kedvező körülmények mellett nagy mértékben (kőzetalkotó mennyiségben) képesek elszaporodni, elpusztult egyedeik házai a tengerfenéken felhalmozódnak, majd kőzetté válnak. Diagenezise során kis mértékben tömörödött, ezért szerkezete porózus maradt, könnyen porlik. Bármilyen felületen nyomot hagy, ezért használható írókrétának is.

A kréta a geológiában nem önálló kőzetnév, hanem bizonyos mészkövek gyűjtőkategóriája. Nevét egyik előfordulási helye, Kréta (görögül Κρήτη, Krété) alapján kapta. Később erről a kőzetről nevezték el a kréta időszakot, amikor európai előfordulásuk legtöbbje képződött. Legismertebb megjelenése, ilyen kőzet alkotja a Nagy-Britanniában Dover híres fehér szikláit is, előfordul Észak-Franciaországban, Normandia partjainál, de a németországi Rügen szigetének szikláit is a Balti-tenger másik oldalán, vagy ugyancsak Dániában Sjælland keleti partvidékén a Stevns Klint névre hallgató partszakaszt.

A kréta időszak végét az egyik legnagyobb és a dinoszauruszok kihalása miatt legismertebb tömeges pusztulás, a kréta–tercier kihalási esemény zárta le, amely során a pteroszauruszok és a tengeri hüllők is eltűntek. A kőzetekben, így itt Møns Klintnél vagy a Stevns Klintnél is ezt egy világszerte fellelhető, irídiumban gazdag réteg jelzi, amelyet a Yucatán-félszigetnél található Chicxulub-kráter keletkezésével hoznak összefüggésbe. A meteorit becsapódás után egyébként még évmilliókig folytatódott a tengeri üledékképződés a területen, majd Skandinávia emelkedése ezt a területet is érintette, és mivel a későbbi üledékek lepusztultak, az egykor 4-600 méter mélységben található krétarétegek a mai felszín közelébe kerültek.

És mint azt a Pangea, Minden, ami földtudomány nevű blogon olvasható A dinoszauruszok megkövesedett halálsikolya című írásban, „A szirtek létrejötte kettős hatásnak köszönhető: kisebb helyi törésvonalak mentén az amúgy gyakran változó tengerszint fölé emelkedtek, a Balti-tenger és elődei pedig erodálni kezdték a puha krétarétegeket – a felül található ellenállóbb mészkőrétegek pedig ezért alkotnak áthajló falakat – kiválóan megmutatva a kréta és a mészkő közötti kréta-tercier határt”.

Szóval aki még részletesebben szeretné megérteni a fehér krétasziklákat, az látogasson el az említett blogra, mi pedig induljunk el egy túrára.

A 100 m tengerszint feletti magasságban található GeoCenter mellől több séta indul a sziklákhoz. A legjobb, ha dél felé indulunk, s csak csodáljuk a kilátásokat: a vakítóan tündöklő, hófehér sziklák meredeken szöknek 128 méteres magasságba az égszínkék tenger fölé, s bizony Dánia egyik legmegragadóbb tájképét alkotják. A legmagasabb (128 m) szikla egyébként ez a Dronningestolen (Királynő trónja), de a többiek: Store Klint, Sommerspir, Hylledals Klint, Taler stb. magassága is meghaladja a 100 métert.

Az erózió egyébként állandóan pusztítja a sziklákat, ennek következtében a sziklák egyik legmagasabb pontja, a Sommerspiret is a tengerbe zuhant 1998-ban, de 2007 januárjában egy még nagyobb földcsuszamlás történt a Store Taler környékén, a sziklák északi részén.

Ha elérünk a Gråryg Fald nevű helyhez, onnan mintegy ötszáz lépcsőfokon ereszkedhetünk le a sziklák aljához, a tengerpartra, melyen észak felé haladva most lentről csodálhatjuk a hófehér kőfalat.

A tengerparton két kilométert sétálva északi irányban a Røde Udfald lépcsőjén kapaszkodhatunk vissza a sziklák tetejére, a fennsíkra. A Møns Klint környéke erdőkből, legelőkből, tavakból és meredek dombokból áll. A terület északi részén emelkedik az Aborrebjerg, amely 142 méteres magasságával Dánia egyik legmagasabb pontja. A sziklák és a szomszédos erdő ma természetvédelmi terület.

A Møns Klint környéke annyira szép, hogy az emberek egész évben özönlenek ide: körülbelül 250 ezer látogatót fogad évente.

A Møns Klint a tájképfestők kedvelt témája is volt, különösen a dán aranykor idején, amikor a nemzeti romantika mozgalom arra ösztönözte a művészeket, hogy újból érdeklődjenek a dán vidék iránt. Néhány példa, hogy kik is festették meg Møn szikláit: Christoffer Wilhelm Eckersberg (1809), Peter Christian Skovgaard (1852), Frederik Hansen Sødring (1830), Louis Gurlitt (1842) és Christian Dahl (1815), tényleg, hogy csak pár alkotást említsünk.

Kép és szöveg: Barna Béla

Møns Klint mészkőszirtjei közvetlen közelében kihagyhatatlan látnivaló a mesekönyvbe illő Liselund-kastély.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!