Alfred Wegener kontinensvándorlásról szóló elméletéről még a szegedi egyetemen tanultam, hogy ő volt az a német meteorológus, aki rájött, hogy Afrika partjaihoz illeszthető Dél-Amerika. Ám mindenki hülyének nézte, de legalábbis kigúnyolta. Ám ebben a bejegyzésben nem ezen van a hangsúly, hanem életrajzának vázlatos ismertetése mellett Grönlandon tett utazásairól szólok kicsit részletesebben.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_09.jpg)
Német bélyegen Wegener és a kontinensvándorlás
Nos, Alfred Wegener Berlinben született 1880. november 1-jén, Richard Wegener lelkész és felesége, Anna legkisebb fiaként. Apja Richard klasszikus nyelveket tanított az egyik legrangosabb oktatási intézetben, a németországi Evangelisches Gymnasium zum Grauen Kloster-ben. A berlini Wallstrasse-i Köllnische Gimnáziumba járt, majd a berlini, heidelbergi, majd az innsbrucki egyetemen fizikát, meteorológiát és csillagászatot tanult, doktori disszertációját 1905-ben írta csillagászatból, de tanulmányai befejezése után egyre inkább a meteorológia és a fizika felé fordult. 1905-ben a Beeskow melletti aeronautikai obszervatórium munkatársa lett.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_15.jpg)
Emléktábla iskoláján
Az első grönlandi expedíció és Marburg
Wegener 1906-ban indult el négy grönlandi expedíciója közül az első grönlandi útjára, amit később élete fordulópontjának nevezett, hiszen érdeklődése ekkor végleg a sarkkutatás felé fordult. A dán Ludwig Mylius-Erichsen által vezetett expedíció célja az akkor még feltérképezetlen grönlandi partszakasz felfedezése és feltérképezése volt, Wegener pedig kiépítette Grönland első meteorológiai kutatóállomását a keleti parti Danmarkshavn mellett.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_07.jpg)
Az első expedíció emléke dán bélyegen
Wegener munkája arra összpontosított, hogy részletes ismereteket szerezzen Grönland időjárási és éghajlati viszonyainak eredetéről, jégtakarójának dinamikájáról és a föld feletti légkörről.
Az expedíció vezetője két társával együtt halálos balesetet szenvedett, de Wegener 1908-ban hazatért, és 1914-ig, az első világháború kirobbanásáig egy rövid expedíció kivételével a marburgi egyetemen docensként meteorológiát, csillagászatot és kozmikus fizikát tanított. Grönlandi élményeit és elméleteit 1912-ben jelentette meg könyvként, itt írt először a kontinensvándorlás gondolatáról is.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_14.jpg)
Wegener (1915) a Pangea felbomlását ábrázolja egy rögzített Afrika vonatkozásában
Második grönlandi expedíció
Az újabb grönlandi expedíció tervei abból indultak, hogy Wegener és Johan Peter Koch csalódott volt a dániai expedíció szervezetlensége és csekély tudományos eredményei miatt, így került sor 1912–13-ban a második grönlandi expedíciójára, Lujza királynő földjére. Ennek során hajtották végre az első áttelelést a sziget belsejében, s ugyancsak először végeztek kutatófúrásokat mozgó gleccserjégben.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_01.jpg)
Wegener Grönlandon 1912-13-ban
Részletezve kicsit ezt az expedíciót, miután Izlandon pónikat vásároltak és teszteltek teherhordó állatokként, az expedíció megérkezett Danmarkshavnba.
Az expedíciót még a szárazföldi jégre tett utazás megkezdése előtt majdnem megsemmisítette egy borjazó gleccser, Koch pedig eltörte a lábát, amikor beleesett egy gleccserrésbe, és hónapokat töltött a betegágyban lábadozással. Wegener és Koch voltak az elsők, akik Grönland északkeleti részén teleltek a szárazföldi jégen. Kunyhójuk belsejében 25 m mélységig fúrtak egy fúróval. 1913 nyarán a csapat átkelt a szárazföldi jégen, az expedíció négy résztvevője kétszer olyan hosszú utat tett meg, mint a norvég Fridtjof Nansen dél-grönlandi átkelése 1888-ban. Csak néhány kilométerre a nyugat-grönlandi településtől, Kangersuatsiaqtól (Prøven) a kis csapatnak elfogyott az élelme, miközben küzdöttek, hogy megtalálják az utat a nehéz terepen. Ám az utolsó pillanatban, miután az utolsó pónit és kutyát megették, egy fjordnál felkapta őket Upernavik lelkésze, aki éppen akkor éppen egy távoli gyülekezetbe látogatott.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_08.jpg)
Wegener egy osztrák bélyegen
Hazatérése után Wegener feleségül vette Else Köppent, korábbi tanára és mentora, Vladimir Köppen meteorológus lányát. A fiatal pár Marburgban élt, ahol Wegener folytatta egyetemi tanári pályafutását. Ott született két idősebb lánya, Hilde és Sophie. Harmadik lányuk, Hanna Charlotte Hamburgban született.
Tartalékos tisztként az első világháborúban a katonai meteorológiai szolgálathoz osztották be, sokat utazott Bulgáriában, Franciaországban és Livlandban az európai frontok meteorológiai állomásai között. A háború után feleségével és két lányával Hamburgba költözött, ahol a Német Tengerhajózási Intézet meteorológusaként dolgozott. 1921-től pedig a hamburgi egyetemen is tanított.
1924-ben Wegener tanszéket (meteorológia és geofizika) kapott a grazi egyetemen; tudományos munkájában a földi atmoszféra fizikáját és optikáját kutatta., valamint a tornádókat tanulmányozta. Folytatta második grönlandi expedíciója tudományos eredményeinek (jégmérés, légköri optika stb.) feldolgozását.
Harmadik grönlandi expedíció
1929-ben utazott harmadik és egyben utolsó grönlandi expedíciójára. A jégsapkán két innovatív, légcsavaros motoros szánon terveztek utazni, a pónikon és kutyaszánon kívül. Wegener úgy érezte, személyesen felelős az expedíció sikeréért, mivel a német kormány 120 000 dollárral (2007-es árfolyamon számolva 1,5 millió dollárral) járult hozzá.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_05.jpg)
Izlandi pónik Wegener hajóján, 1930
Koppenhágából 14 társával együtt április elsején elindult Grönland felé, szerette volna 12 hónapon át a kontinens belsejében megfigyelni az időjárás alakulását, és megmérni a földet borító jég vastagságát. 100 tonna élelmiszert és felszerelést vittek magukkal, de a jég abban az évben későn kezdett olvadni, így hat hét csúszással tudták felállítani a Nyugati Állomást Grönland partjain. Az első kutyaszán július 17-én indult el a kb. 400 km-re fekvő Eismitte felé, a hatalmas, jeges sziget belsejébe, kéthetesre tervezték az utat. Ekkor azonban már lassan véget ért a rövid északi nyár, és gondot okozott, hogy megfelelő mennyiségű élelmet szállítsanak oda két embernek. Szeptember 13-ig három fordulót tettek meg a kutyaszánnal, négy tonna felszerelés azonban még mindig elszállításra várt. Wegener és csapata abban bízott, hogy ezt az új motoros szánokkal könnyedén a helyszínre tudják majd szállítani, de az egyre alacsonyabb hőmérséklet miatt a gépek alkatrészei egyre gyakrabban fagytak meg, és a hóbuckák között is rendkívül lassan haladtak.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_11.jpg)
Wegener expedíciója 1929-1931 (Alfred Wegeners letzte Grönlandfahrt, Brockhaus, Leipzig, 1940)
Két ember Eismittében maradt, és levelet küldtek Wegenernek a tengerparti Nyugati Állomásra, hogy ha október 20-ig nem kapnak több tüzelőanyagot, elindulnak visszafelé. Szeptember 24-én Wegener úgy döntött, hogy maga indul útnak a kutyaszánnal, társai Fritz Loewe és 13 grönlandi voltak. Az út nagyon veszélyes volt, a nyáron kirakott útjelzők rég hó alá kerültek, és állandósult a fagy: az utazás során a hőmérséklet elérte a –60 °C-ot! A grönlandiak közül 12-en visszafordultak, a nagy hidegben Loewe lábujjai annyira megfagytak, hogy érzéstelenítés nélkül amputálni kellett egy tollkéssel.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_03.jpg)
Alfred Wegener (balra) utolsó fényképe
Október 19-én érkeztek meg hárman Eismittébe, ahol így összesen ekkor öt ember volt: azonban nem volt ott elég élelem, hogy a tél végéig kibírják. Az expedíció egyik tagja, Johannes Georgi úgy becsülte, hogy csak három főre volt elegendő élelmiszerkészlet Eismittében, ezért Wegener és Rasmus Villumsen elindultak a Nyugati Állomás felé.
Két kutyaszánnal indultak el, de az állatokat nem tudták útközben etetni, ezért a gyenge, sérült kutyákkal etették a többit. Végül csak annyi kutya maradt, hogy egy szánt voltak képesek húzni. Villumsen a szánon utazott, Wegener pedig sítalppal mellettük. Valamikor 1930. novemberében (valószínűleg 16-án) halt meg, feltételezik, hogy túlhajszolta magát.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_16.jpg)
Wegener és könyv utolsó grönlandi útjáról
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_19.jpg)
A New York Times címlapján a holttest megtalálása
Holttestét fél évvel később, 1931 május 12-én találták meg Eismitte és az állomás között nagyjából félúton, egy hálózsákba csavarva. Valószínűleg grönlandi kísérője, Villumsen nagy gonddal eltemette Wegener holttestét, egy pár síléc jelezte a sír helyét. Wegener eltemetése után Villumsen folytatta útját a nyugati táborba, de soha többé nem találták meg, és valószínűleg már nem is fogják. Egyes számítások szerint a holtteste (és Wegener naplója) a gleccsermozgások és a jég változásai miatt már legalább 100 méterrel a felszín alatt lehet.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_18.jpg)
Itt nyugszik a jégben Wegener
A kutatóexpedíció tagjai piramis alakú mauzóleumot építettek a jégben és hóban, és ebben helyezték örök nyugalomra Alfred Wegener holttestét.
Ez az expedíció ihlette Adam Melfort grönlandi expedíciós epizódját John Buchan A fogság hercege című 1933-as regényében.
![](https://csamborgo.hu/wp-content/uploads/2024/03/wegener_csamborgo_20.jpg)
A Földrajzi Közlemények Wegenerről és haláláról
Haláláról a Földrajzi Közlemények 1931-es évfolyamában is tudósítottak:
„Wegener Alfréd, t Egy kiváló felfedező utazó, mély gondolkodó, kitűnő elméleti és gyakorlati geofizikus korai és tragikus haláláról kell megemlékeznünk. Wegenert, aki már oly sokszor járt Grönlandban és legutóbb a német Grönland expedíció vezetője volt, május első felében a nyugat grönlandi partoktól 189 km távolságban holtan találták. Útitársa Radmus grönlandi benszülött, valamint Wegener feljegyzései is eltűntek”.
Kéz Andor írta róla ugyancsak a Földrajzi Közleményekben: „Nyugodt élethivatása csak 1929-ig tudta kielégíteni, attól kezdve, sőt megelőzően is. grönlandi utjai nyomán a jégvilág rejtelmei zaklatják kulatószomjas lelkületét.”
Barna Béla