A Liselund-kastély Møn szigetén

Dánia délkeleti részén található Møn szigete: egyik legfőbb látnivalója a Møns Klint mészkőszirtjei, de ennek közvetlen közelében kihagyhatatlan látnivaló a mesekönyvbe illő Liselund-kastély.

A 30 km hosszú és 6 km széles Møn (ejtsd: „mön”) szigete a tizedik nagyságrendileg a dán szigetek sorában: területe 218 km², népessége pedig alig haladja meg a 9500 főt. Legnagyobb látványossága a Møns Klint mészkőszirtjei, de ebben a bejegyzésben most nem magát a szirteket mutatom be, csak az annak közvetlen közelében álló, mesekönyvbe illő Liselund-kastélyt.

Liselund kastélya 140 kilométerre, kétórányi autóútra fekszik Koppenhágától, Møn szigetének legkeletibb részén, Borréból további 6 kilométerre kelet felé (Møn szigetére az Alexandrine királyné hídon kelhetünk át).

Liselundot Antoine de Bosc de la Calmette francia nemes építtette 1792-1795 között

Egy gyönyörű parkban áll a kicsiny, szalmafedeles Liselund-kastély, a romantikus angol kertépítészet egyik legszebb példája Skandináviában. A parkot és a kastélyt a sziget francia származású elöljárója, Antoine de Bosc de la Calmette francia nemes építtette 1792-1795 között, mégpedig felesége, Elisabeth, azaz Lisa számára. A Liselund durván lefordítva Lise ligetét jelenti.

De nézzük most bővebben, ki is volt ez a házaspár? Nos, Antoine de Bosc de la Calmette hugenotta volt (Lisszabonban született egyébként), akinek családja kénytelen volt elmenekülni Franciaországból Hollandiába. Apja diplomata volt, aki a svájci és portugáliai ciklusok után végül Dániába érkezett, ahol 1776-ban a családot honosították és elismerték dán nemesnek. Antoine 1777 januárjában feleségül vette Catharina Elisabeth Iselint, Reinhard Iselin svájci báró lányát, aki szintén Dániába emigrált.

Antoine-t 1783-ban Møn sziget prefektusává nevezték ki; ugyanebben az évben vásárolt hat hektár földet a sziget keleti partján. Feleségével sokat utaztak, s mivel érdeklődtek Jean-Jacques Rousseau természetfilozófiája iránt, ennek eredményeként Antoine a kor romantikus szellemében tervezte meg a parkot, szeretetteljes ajándékként feleségének. Hivatalosan Andreas Kirkerup tervei szerint épült, de a módosításokban Antoine is jelentősen közreműködött.

A park és a kastély tehát a rousseau-i „vissza a természethez” elv szellemében született. Menedéknek szánták, ahová a család visszavonulhat, távol a sziget másik oldalán lévő Marienborgban végzett munkájuk nehézségeitől.

Sajnos a házaspár nem sokáig gyönyörködhetett a parkban: Antoine 1803-ban, felesége Lisa pedig 1805-ben halt meg. Fiuk, Charles vette át Liselundot, de 1821-ben bekövetkezett halála után eladták egy barátjának, majd a Rosenkranz báróké lett, 1973-ban pedig a kastély és a park a Dán Állam tulajdonába került, jelenleg a Dán Nemzeti Múzeum (Nationalmuseet) kezeli.

Liselund parkjába ingyenes a belépés, tegyünk most itt egy sétát. Ha a parkolóban letesszük a kocsit, az úttól jobbra a Svájci Ház vagy Schweiserhytten az első szépség: a nádfedeles ház egy bronzkori tumulus tövében épült, közel az udvarházhoz, a bejárati felhajtó küszöbén. Eredetileg a kertész otthona volt, de a nádtető alatt volt néhány gyönyörűen berendezett szoba, ahol a vendégek is megszállhattak.

Innen már nagyon közel van a régi udvarház (Liselund Gammel Slot), szó szerint Liselund régi kastélya, mely igazából egy meglehetősen kicsi, francia neoklasszikus stílusban épült vidéki ház. Kivételes abban, hogy nádtetős. Magát a parkhoz hasonlóan a házat is Andreas Kirkerup, a kor egyik legkiválóbb tájépítésze tervezte. A keleti domb lejtőjénél, egy kis tavacska mellett fekszik, és az északi parkra néz. Az épület T-alakú, a földszinten a fő helyiségek, az emeleten kilenc hálószoba található. A belső teret valószínűleg a kor vezető lakberendezője, Joseph Christian Lillie rendezte be: érdekesek a szobák kínai jellegű, valamint Pompejire emlékeztető díszítései. Míg a kertek egész évben nyitva tartanak, a nádfedeles kastély csak a nyári hónapokban látogatható, vezetett látogatásokkal.

a helyiek sokszor azzal viccelődnek, hogy ez a világ egyetlen zsúpfedeles palotája

A kis kastély nagyon mesébe illő hangulatú, ezt az épület zsúpfedele még tovább fokozza, de tegyük hozzá, a helyiek sokszor azzal viccelődnek, hogy ez a világ egyetlen zsúpfedeles palotája.

Ha lefotóztuk a kis tóban tükröződő nádfedeles kastélyt, tegyünk még egy sétát. A parkot számos kis pavilon, emlékkő és kilátóhely teszi változatossá: van itt kínai nyaraló (Det kinesiske lysthus) és Norvég Ház (Det norske hus) is: ez utóbbi a sziklák közelében épült egy zord, dombos területen, amely dán szemmel nézve valóban norvég tájra emlékeztet. A meredek nádtető pedig dán sajátosság, egy tipikus norvég ház enyhébb lejtős gyeptetővel rendelkezik.

A parkot számos fával ültették be, amelyek közül néhány igen ritka, köztük tölgy, szelídgesztenye, dió, eperfa, lucfenyő és ciprus. A parkot költőinek tervezték a terep enyhe hullámzásaival és sok tavával.

Liselundnak egyébként sok ismert látogatója volt, különösen abban az időszakban, amikor Martha de la Calmette, Antoine menye özvegyként élt itt 1877-ben bekövetkezett haláláig. Köztük volt Adam Gottlob Oehlenschläger dán romantikus költő, Bertel Thorvaldsen szobrász, de a leghíresebb látogató Hans Christian Andersen volt, aki 1829 nyarán, 24 éves korában meglátogatta a parkot, és elragadónak találta.

Liselund mély benyomást tett Andersenre, mivel Klintekorset paa Møen (Møn sziklakeresztje) című költeményét a szikla szélén álló nagy fakereszt ihlette. Az eredeti kereszt 1905-ben földcsuszamláskor a tengerbe zuhant, de ma egy új kereszt áll a közelben. Azt is tartják, hogy a svájci ház melletti nagy üreges fűzfa inspirálhatta A csodálatos tűzszerszám (The Tinderbox) történetének megírására.

Végül említsük meg, hogy a birtok közepén álló Liselund Ny Slot (Új kastély) napjainkban hotelként és étteremként működik. Az új kastélyt 1887-ben Fritz Rosenkrantz báró építtette, a Rosenkranz család használta egészen az 1960-as évekig. 1980-ban eladták az államnak, majd hosszú évekig üresen állt, mígnem 1989-ben Krista és Steffen Steffensen megvásárolta, akik vonzó szállodává alakították át.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide!
Ha tetszett, támogass minket!