Fotó: shutterstock
Atlaszról (Ἄτλας), a görög mitológia óriásának életéről annyit tudunk, hogy a titánok leszármazottja volt. Anyja Klümené (Κλυμένη) ókeanisz (azaz tengeri nimfa) volt, apja pedig Iapetosz (Ίαπετός) titán. Érdekesség, hogy a közel-keleti kozmogenezisekben Iapetosz volt az eget és földet elválasztó négy világpillér egyike, egészen pontosan a nyugati pillér, akinek a szerepét majd később a fia, Atlasz vette át.
Klümené és Iapetosz gyereke, így Atlasz testvére volt még Epimétheusz és Menoitiosz, de leghíresebb testvére Prométheusz (Προμηθεύς) volt, aki ellopta a tüzet az istenektől az embereknek. Atlasznak sok gyermeke volt, többnyire lányai, a Heszperidák, a Hiádok és a Plejádok. És Atlasz lánya volt Kalüpszó (Καλυψώ) nimfa is, aki Ógügié (a mai Málta) szigetén élt, s aki hét esztendeig tartotta fogva az itt hajótörést szenvedett Odüsszeuszt.
A Zeusz és az olimposziak elleni lázadás (a Titanomachia) vezetője Atlasz titán volt, ezért amikor ez a lázadás elbukott büntetésből az égboltot kellett a vállán tartania, örökké. Stephen Fry Mítosz című könyve szerint „Ezzel két legyet ütött egy csapásra. Zeusz elődjeinek, Uranosznak és Kronosznak ugyanis rengeteg energiája elment arra, hogy elválasszák az eget a földtől. Így Zeusz rögvest megszabadult e kimerítő tehertől, hiszen a szó szoros értelmében a legveszélyesebb ellenfele vállára rakta azt. Odaállította a titánt, ahol a később Európának és Afrikának nevezett földrészek összekapcsolódtak”.
Atlasz nevének érdekessége, hogy a görög „atlasz” szónak „szenvedő, tűrő” volt a jelentése, hiszen neki az égbolt terhét kellett viselnie.
Az ókori görög epikus költő, Hésziodosz szerint Atlasz a föld legvégén állt, a legnyugatabbra: a görögök által ismert világban ez a mai Marokkó környékén volt, így általánosan ezt a helyet az északnyugat-afrikai Atlasz-hegységgel azonosították.
Az Atlasz hegység Marokkóban
Atlasz szerepet játszott a két legnagyobb görög hős, Héraklész és Perszeusz mítoszaiban is. Héraklész tizenegyedik munkája az volt, hogy megszerezze a heszperidák aranyalmáit, és arra akarta rávenni Atlaszt, hogy ezt helyette csinálja meg. Azért ugye, mert a Heszperidák vagy más néven Heszperiszek (Ἕσπερίδες) Atlasz lányai voltak, a boldogság kertjének őrzői és gondozói. A Heszperiszek kertje egyébként Héra gyümölcsöskertje, ahol az egyik fán az örök ifjúság és halhatatlanság aranyalmái teremnek. Cikkünk tárgyának, Atlasz titánnak a megértése szempontjából fontos, hogy ez a kert is a görög világ nyugati sarkában volt, egyesek szerint az Atlasz hegység közelében, Sztrabón Geographika című könyve szerint a heszperiszek Tartessosban éltek a mai Ibériai-félsziget déli részén, míg mások a mai Marokkó területén, Tanger környékére helyezik el a heszperiszek kertjét. Szóval Héraklész eljutott a kerthez, ott pedig megkérte Atlaszt, hogy szerezzen neki három aranyalmát, s addig a hátára veszi helyette az égboltot. Atlasz belement az alkuba, sőt, boldog volt, hogy megszabadult terhétől, de amikor visszatért a lopott almákkal, esze ágában sem volt visszavenni az eget. Héraklész azonban átverte: látszólag elfogadta, hogy most már ő tartsa az eget, de megkérte Atlaszt, hogy egy kis időre fogja már meg újra az égboltot, hogy egy párnát tegyen a vállaira, hogy kényelmesebben hordhassa a hatalmas terhet. Atlasz gyanútlanul átvette, Héraklész pedig egyszerűen elsétált az almákkal. Miután átverte, Atlasz bizalmatlanná vált mindenkivel.
John Singer Sargent (1856–1925) Atlas and the Hesperides
A másik hős, Perszeusz (Περσεύς), Zeusz fia, Mükéné alapítója és királya is járt Atlasz földjén, miután megölte a Gorgók egyikét, Medúszát. De mivel a titán nem hitte ezt el, sőt flegmán meg is sértette azzal, hogy az egész történet csak kitaláció, ezért Perszeusz előhúzta tarisznyájából Medúsza fejét, melynek ugye az volt a tulajdonsága, hogy aki ránéz, az kővé változik. Szóval Medúsza szemei kővé dermesztették Atlaszt: feje lett a csúcs, a vállai hegygerincek, a haja pedig erdő. A titán hatalmas, égbenyúló hegységgé változott át, amely azóta is tartja az égboltot. Ez a hegység a mai Atlasz-hegység Észak-Afrikában, Marokkó, Algéria és Tunézia területén ma is a titán nevét viseli.
Az Atlasz hegység országai
Kevéssé ismert, hogy egyes vélemények szerint Atlaszról kapta nevét az Atlanti-óceán is. A Platónnál említett Atlantisz neve az „Atlantis nisos” (Ἀτλαντὶς νῆσος) szóból ered, aminek szó szerinti jelentése „Atlasz szigete”.
És végül: az atlasz kifejezést a XVI. század óta használják térképgyűjtemény leírására, amikor Gerardus Mercator (1512-1594) flamand térképész és geográfus kiadta művét a mitológiai Titán tiszteletére. Ez egyébként egy félreértésen alapul: egyes ábrázolásokon olyan, mintha Atlasz a földgömböt tartaná a vállán, s tévedésből tettek rá a térképészek egy ilyen képet a Földről készült térképekre.
Az ókori vázaképeken és domborműveken (pl. az olümpiai Zeusz-templom metopéján) Atlaszt többnyire Héraklésszel együtt ábrázolják; önálló szobrain gömb alakú eget tart meggörnyedt vállain.
Barna Béla
Két személyes kép az Atlasz hegységről: az egyiket 1992 nyarán készítettem, a másikat 2011 márciusában, Gran Canaria felé repülve.
Valahol az Atlasz hegységben – Fotó: Barna Béla (1992)
Marokkó felett repülve – Fotó: Barna Béla (2011)
