Odüsszeusz és Kalüpszó – Frank Buchser svájci festő munkája 1872
A trójai háború befejezése után még további tíz évig tartott Odüsszeusz hazaútja, tulajdonképpen erről szól és ezt 40 napban foglalja össze az Odüsszeia (ógörögül: Ὀδύσσεια) című eposz.
Az eposz VI-XIII. énekei Odüsszeusz Trójától Ithakáig tartó hosszú vándorlását beszélik el. Az egész trójai sztorit hosszú évszázadokon át a mesék-mítoszok, a képzelet alkotásának tartották, sőt a klasszika-filológusok nagy többsége is úgy gondolta, hogy Homérosz világának bizony semmi köze a realitásokhoz, mígnem jött egy német, Heinrich Schliemann, aki azt állította, hogy Homéroszt úgy kell olvasni, mint egy megbízható utikönyvet.
Odüsszeusz tízévnyi bolyongása is már az ókorban sok fejtörést okozott a filológusoknak, vitatták, s már akkor felmerült a kérdés, hogy rekonstruálható-e a Trójából Ithakába vezet út?
Karsai György írja egy tanulmányában: „Az Odüsszeia földrajzával kapcsolatban a kérdések kérdése ezután mind a mai napig inkább úgy fogalmazható meg: meddig lehet elmenni az eposz földrajzi horizontjának azonosítási kísérleteiben? Meg lehet-e pontosan mondani, merre járt Odüsszeusz?”
Elsősorban az antik forrásokra támaszkodva nagyjából a XIX. század végéig többé-kevésbé elfogadott felfogás volt, hogy Odüsszeusz a Mediterrán-medence keleti csücskéből (Trójából) elindulva egészen a nyugati határáig (a Gibraltári-szorosig) jutott el, mielőtt hazajutott volna Ithakába. A német és különösen a francia filológusok egyre alaposabb vizsgálat alá vették a Homérosznál fellelhet földrajzi leírásokat, ellenőrizték a Homérosznál megnevezett időmennyiségeket és sorra vették a hagyományosan elfogadott földrajzi helyeket az eposzban található leírásokkal.
Ernle Bradford könyve
Nos, az Odüsszeusz bejárta szigetek és szárazföldek azonosítása lehetséges, valóságos mozgalommá is vált, Karsai György szerint csak az 1980-as évek közepéig mintegy nyolcvan Odüsszeia-útleírás-megoldás látott napvilágot!
Nem feladata ennek a blogbejegyzésnek mindegyik ismertetése, én most kettőt emelnék ki. Az egyik talán a legelfogadottabb Odüsszeusz-kutató, Ernle Bradford (1922-1986) brit történész, aki a mediterrán világra és a tengerészetre szakosodott, s aki Ulysses Found címmel 1963-ban írt egy könyvet, ami magyarul is megjelent A megtalált Odüsszeusz címmel (Gondolat Kiadó, 1969). Bradford útinaplója, vagy még inkább az Odüsszeia földrajzáról szóló tanulmánya sorba veszi a legendás utazás helyszíneit, és bebizonyítja róluk, hogy valódi helyeket képviselnek.
Bradford könyvének térképe
Ezt egészíti ki Vass Tibor útvonal-vázlata, aki a tengerészeti egyetemen szerzett elméleti és a sok hajózásban szerzett gyakorlati ismereteit felhasználva megalkotta Odüsszeusz útvonalának hajózási elméletét. Vass Tibor 2000-ben elindulhatott ellenőrizni az elméletét, Bradfordhoz képest az útvonalat összesen 6 helyen módosította és új helyszíneket is megnevezett.
Vass Tibor térképe (forrás: Odüsszeusz útvonala)
Szóval tehát Trójából hazaindulva Odüsszeusz útja egy szokványos hajóútként kezdődött, Homérosz szerint 12 hajóval először a (1) „kikónok földjére” érkezett, ahol zsákmányra éhesen feldúlták Iszmarosz (a mai Alexandropolisz) városát. A Trákiában, a Nesztosz és Hebrosz folyók közti területen lakó kikónok közül csak Apollón papját kímélte meg Odüsszeusz; a paptól ajándékba kapott erős bor később az életét mentette meg.
Ezután áthajóztak az Égei-tengerről a Malea-fokot érintve a Jón-tengerre, megkerülve ezzel a Peloponnészoszi-félszigetet. Ám itt viharba kerültek, s innen számíthatjuk Odüsszeusz tízévnyi bolyongásainak kezdetét.
A görögök először a (2) „lótuszevők földjére” (Djerba szigete, a mai Tunézia) vetődtek, és Odüsszeusz csak nehézségek árán tudta társait kiragadni a lótusz okozta bódulat és feledés fogságából. Ez után a „csalitos sziget” (Egadi-szigetek, Favignana, Szicília nyugati részén) majd a (3) „küklópszok szigete” következik. Ez Bradford szerint a Trapani mellett található Eryx (Erice) hegy, Vass Tibor szerint Levanzo szigete. Polüphémosztól, az emberevő egyszemű óriástól egyébként csellel sikerült elmenekülniük: borral leitatta az óriást, majd egy nyárssal kidöfte egyetlen szemét a küklopsznak, majd egyenként a kosok hasa alá bújva és gyapjába csimpaszkodva jutnak ki a barlangból.
Odüsszeusz és Polüphémosz – Arnold Böcklin festménye
A következő helyszín, ahova megérkeztek (4) „Aiolié, a szelek szigete” (Ustica), Laüsztrogonok támadása pedig valószínűsíthetően (5) „az emberevő óriások szigetén”, Korzikán, Bonifaccio kikötőjében történt. A görög flotta 12 hajójából egyedül Odüsszeuszé marad meg, amikor az emberevő laisztrügónokkal találkoztak.
Könyv Kirkéről – Fotó: Barna Béla
Ezután Odüsszeusz kiköt (6) „Kirké, a varázslónő szigetén” (Circeo-fok, Appennini-félsziget), ahol disznóvá változtatott társait kell megmentenie. A mai Grotta della Capre barlangja lehetett az a természetes „hajógarázs”, ahová Odüsszeusz bevitethette a hajóját a Kirkénél eltöltött egy (?) év idejére.
Ezután leszáll az (7) „alvilágba”, ahol találkozhat a holtak árnyaival és Teireszisz, a thébai látnok kitanítja, miként engesztelheti ki a haragvó Poszeidónt. Ez a legvitatottabb helyszíne az Odüsszeiának, hiszen itt a holtak birodalmát keresték, hogy hol is volt Hádész. Vass Tibor szerint Ponza szigete lehetett a „túlvilági események” helyszíne.
Odüsszeusznak szembe kell szállnia a szirénekkel is: a (8) „szirének szigete” a három szigetből álló Galli-szigetek egyébként a legismertebb Odüsszeusz-ábrázolás, ahol a vörösalakos vázán az árbochoz kötözött Odüsszeusz három szirén énekét hallgatja (a Diákkönyvtár sorozatban kiadott Odüsszeia címlapja is ez).
Odüsszeusz és a szirének – Herbert Draper, 1909
Ezután át kell jutnia a Bolygó-sziklákon (Stromboli) majd jön (9) „Szkülla és Kharübdisz, a tengeri hatfejű, tizenkét lábú szörny szigete és a tengeri örvény”, ez a Messinai-szoros, Scylla.
Ezen átjutva jön az utolsó kaland (10) „Héliosz Napisten szigete”, ahol társai a figyelmeztetés ellenére lakomáznak Héliosz szent teheneiből, ezért mindannyian a vízbe vesznek a viharban; Odüsszeusz egyedül vetődik partra Kalüpszó nimfa szigetén.
Odüsszeusz és Kalüpszó egy vázafestményen
Már az ókorban is Máltát, pontosabban annak testvérszigetét, Gozót tartották Ogügiének, vagyis Kalüpszó nimfa szigetének. Az idegenforgalmi marketingben Gozo szigetének egy kis barlangját mutogatják Kalüpszó (Calypso) barlangjaként, erről is ír minden útikönyv, ezt fogadja el Vass Tibor is. Nos, ezzel ellentétben Ernle Bradford szerint a máltai Dingli-sziklák környékére tehető Kalüpszó barlangjának a helye: így tehát valószínűleg a Dingli-szikláknál lakott hét évig a leleményes Odüsszeusz.
hét esztendeig tartotta vissza őt a szigeten a szépséges Kalüpszó nimfa
S hogy mit csinált itt? Nos, mivel a bolyongó hajótörést szenvedett, itt vetődött partra, de hét esztendeig tartotta vissza őt a szigeten a szépséges Kalüpszó nimfa.
Herbert James Draper, Calypso’s Isle
Odüsszeusz azonban idővel beleunt a Kalüpszó által nyújtott házi boldogság langyos örömeibe. S bár Kalüpszó halhatatlanságot kínált neki, de ő bölcsen elhárította: a halhatatlanság adománya nélkül is megismert valamit abból az unalomból, amely az isteneket gyötri. Zárójelben azért meg kell jegyezni, hogy néhány klasszika-filológus szerint Kalüpszó két ikerfiút szült ám Odüsszeusznak – Nauszithooszt („Heves Hajós”) és Nauszinooszt („Fortélyos Hajós”).
Hét év elteltével Odüsszeusz aztán Zeusz segítségével elhagyhatja Kalüpszót: Így 17 nap tutajozás után eljuthatott a phaiákok békés népének országába (a mai Korfu szigetére). A part közelében azonban Odüsszeusz viharba került, s összetört a tutaja. Két napig tartó hánykolódás után Korfu északnyugati partjainál talált rá a hajótörött Odüsszeuszra Homérosz Odüsszeiájának legbájosabb nőalakja, az egyszerű, őszinte és üde Nauszikaa királylány. Végül a phaiákok, illetve Nauszikaa királylány és apjának segítségével Odüsszeusz nyolc és fél évi (a Kirkénél eltöltött egy év és a Kalüpszónál eltöltött hét év) bolyongás után, Phorküsz kikötőjében szállt partra, s megérkezett feleségéhez, Pénelopéhoz Ithakába.
Barna Béla
i.e. 450-ből való, Odüsszeuszt és Pénelopét ábrázoló szobor
