Ónody Bertalan életéről nem sok mindent tudunk, a lexikonok még születési évét és helyét sem tudják. Amit a Magyar Utazók Lexikona említ, az az, hogy mezőgazdasággal foglalkozott, illetve, hogy a nyírbátori járás jegyzője volt. De hogyan lett a nyírbátori jegyzőből Ázsia-utazó? Nos, úgy, hogy a közép-ázsiai utazók könyveiben olvasott a híres turkesztáni dinnyéről, ezért elhatározta, hogy a helyszínen beszerzi azokat.
Dinnyeárus Taskentben, 2019-ben – Fotó: Barna Béla
Dinnyét evő kisfiúk szobra Hivában – Fotó: Barna Béla (2022. szeptember 1.)
Érdekesség, hogy Ónody az üzbég nyelvet Vámbéry Ármintól tanulta meg azért, hogy a turkesztáni mézédes dinnye és gyümölcsök magvait hazahozhassa, valamint, hogy a terület földrajzi viszonyait feltárja és bemutassa a magyar közönség számára.
De nem csak Vámbéry inspirálta az útra, hanem Mollah Iszhák is: „Meg kell azonban itt az igazság érdekében jegyeznem, hogy Közép-Ázsiáról, különösen a khivai khánságról való ismereteim szélesbitését, a Vámbéry úr által magával hozott Mollah Iszhák tatárnak köszönhetem, kivel több évi együttlétem alkalmával tett részletes és alapos közlései szellemileg egészen az Oxus vidéki életbe és viszonyokba helyeztek. О nekem e tartományról, annak földje, terményei és népszokásairól oly részletes és élethű leirást adott, hogy oda érkeztemkor alig volt előttem valami uj, mit képzeletemben már előre ne ismertem volna”.
Mollah Iszhák sírja Velence településen (2009) – Fotó: Barna Béla
1875 júniusában vágott neki a hatalmas útnak: Rutkán, Oderbergen, Varsón, Szentpéterváron, Moszkván, Nyizsnij Novgorodon és a tatárföldi Kazányon és Szamarán át ment a ma Oroszországhoz tartozó Orenburgba, onnan pedig lóháton kelt át a (szavai szerint) kirgiz pusztákon a Szir-darja menti, ma Kazahsztánhoz tartozó Kazalinszkba (Kazaly). Az Aral-tavon folytatta útját, felhajózott Nöküszig (ma: Nukusz) és szeptember vége felé megérkezett a mai Üzbegisztán területén fekvő Hivába. Megismerkedett a várossal, a környék oázisgazdálkodásával, és fogadta Hivának ura és fejedelme: Szeid Muhammed Rehim kán is.
Ónody a Földrajzi közlemények hasábjain így írja le a hivai kánt 1876-ban: „A khán fiatal 28 éves, arcza szabályos, kissé hajlott orral, gyönyörű mandula alakú fekete tündöklő szemekkel, tömött szemöldök s a szemet beárnyaló hosszú szempillákkal, koromfekete kis göndör szakállal, s az egész arczon valami kimondhatlan nyájasság, de egyszersmind bizonyos mélabús kifejezéssel, beszéde nyájas, egész magaviselete finom és előkelő. Arczának barnás teintje s kezeinek bőre oly finom s gondozott, hogy a legelőkelőbb párisi is megirigyelhetné. A legszebb férfi, kit valaha láttam”.
Hiva városa – Fotó: Barna Béla
Ónody több napon keresztül a kán vendége volt, jól megismerte s hosszan bemutatta a várost, melyből idézzünk most egy rövidebb részletet:
„Khivának utczái mint emlitém ritkán egyenesek, leginkább görbe sikátorok, Össze-vissza keresztezve egymást. Házai, sőt nagy középületei, sőt maga a khán palotája is sárból van építve. Csalatkoznék azonban, ki azt hiszi, hogy e házak valamely ingatag gyenge alkotásuak, sőt ellenkezőleg igen erősek azok, mert a falrakásnál az anyagot nem kimélik, a falakat igen vastagra rakják, s azon ott levő szürke sós vegyülékü agyag a forró száraz légben kiszáradva egy ködarabbá áll Össze. Az épületek illetőleg magán lakházak egyenes tetőzetei szinte sárból lévén, nagyobb tűzveszélyeknek a város kitéve nincs. A házak falain, legyenek azok bár emeletesek, kivül ablakok nincsenek, csak egy ajtócska vezet az épület belsejébe, melyben turkoman szőnyegekkel borított, kényelmesen beosztott szobák találhatók, rendesen az udvarra nyiló nagy széles s a szobákhoz hasonló berendezésű teraszszal, mely előtt legtöbbnyire egy a csatornáktól táplált négyszögletű tócska van rendesen mellette elterülő Kara Agacs, napsugaraktól áthatlan, lombjaival beárnyékolva”.
A híres közép-ázsiai városból a visszafelé utat az Aral-tó keleti partvidékén, a Kizil-kum sivatagján keresztül tette meg Kazalinszkig, ahonnan Orenburgon, Szyzranon, Tulán, Szmolenszken, Minszken, Breszten és Varsón át tért haza.
Ónody több bőröndnyi dinnyemaggal érkezett Magyarországra, de sajnos dinnyetermesztési kísérletei Rakamaz környékén nem hozták meg a nagyon várt sikert. Életrajzírói (így a Magyar Utazók Lexikona) szerint azonban annál értékesebbek a Turkesztán természeti viszonyairól közreadott írásai. „Bár nem volt képzett geográfus, szakszerűen ismertette a domborzati formákat és a vízrajzot. Éghajlati megfigyeléseit saját maga által mért hőmérsékleti adatokkal támasztotta alá. Külön hangsúlyozta a sivatagos területeken észlelt nagy napi hőingadozást. Leírásai szemléletesek, a Szir-darját például mérete és természete alapján a mi Tiszánkhoz hasonlítja, csak valamivel gyorsabb folyású. Bemutatja a sztyepvidék és a sivatag növényzetét”.
Ónody Bertalan cikkei a Magyar Néplapban, a Vasárnapi Ujságban és a Falusi Gazdában jelentek meg, jelentősebb munkája a 1. Khiva dinnyészete (A Szyr-Deria vidék dinnyéinek ösmertetésével). 1875-ben középázsiai utazásában tett tapasztalatai alapján és az Utazásom Közép-Ázsiában (Budapest, 1889).
Ónody Bertalan 1892-ben hunyt el.
Barna Béla
FRISSÍTÉS: blogbejegyzésem publikálása után a facebookon szólt hozzá nagyon kedves egykori egyetemi tanárom, Szilassi Péter, a SZTE geográfusa, a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke. Ő 2019-ben járt Közép-Ázsiában, 3000 kilométernél is többet utazott – Vámbéry, Ónody és Almásy nyomdokait követve. Az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék docense két értékes adalékkal is hozzászólt írásomhoz, és hogy ne csak a közösségi oldalon maradjon ennek nyoma, most idemásolom őket, idézve Szilassi Pétert:
“Két adalék: 1, A Földrajzi Közleményekben megjelent írásai alapján rekonstruáltam az útját, és rárajzoltam egy 1850-es években az Aral- tóról és környékéről készített angol térképre. (A térképre rárittyentettem még ezen kívül Vámbéry és a saját útvonalunkat is).
2, Az Arcanum oldalán megtaláltam Ónody az Vasárnapi Újságban 1876-ban megjelent hirdetését, melyben a turkesztáni dinnyemagokat árulja.”
