Grönland és Kanada között: a Davis-szoros

Ha ránézünk a földrajzi atlaszokban a Grönland és Kanada közötti tengerrészre, akkor azt a feliratot látjuk, hogy Davis-szoros. Na de ki is az a Davis, ebben a bejegyzésben róla lesz szó röviden.

Bármilyen atlaszban is nézzük, Kanada és Grönland között ott a felirat: angolul Davis Strait, ha a magyar középiskolai atlaszt nézzük, akkor Davis-szoros (dánul Davisstrædet).

Namármost egyetemi tanulmányaim során a tengerszorost meg kellett tanulni, de nem emlékszem rá, hogy bármely felfedezőkről szóló tanulmányomban vagy olvasmányomban előjött volna ez a név. Persze könnyen lehet, hogy én voltam nagyon figyelmetlen, mert gyerekkoromban sokat olvastam az Északnyugati átjáróról is, de egyrészt nem emlékeztem a nevére, és nem is tudtam, hogy ki lehet az a Davis.

Megnéztem otthoni könyveimben és lexikonjaimban, kettőben találtam meg: a Veresegyházi Béla-féle Földrajzi felfedezések lexikonában (Saxum, 2001) és a Tari Endre-féle Földrajzi felfedezőkben (Unió Kiadó, 1993) említették John Davis (1550-1605) nevét. Ugyanis ő fedezte fel a szorost első északi útján 1585-ben.

Szóval abban az időben, amikor a törökök az egri vár ostromára készültek éppen, egy angliai faluban 1550 körül megszületett John Davis. Születési helye a Devonshire grófságban Stoke Gabriel plébánia, gyermekkorát pedig a közeli Sandridge Bartonban töltötte. Már ekkor sokat csónakázott a Dart folyó mentén és már fiatalon tengerre szállt. A Dartmouth Városi Tanács kék emléktáblát állítatott Davis emlékére.

1582. szeptember 29-én Davis feleségül vette Faith Fulford úrnőt, négy fiuk és egy lányuk született.

Davis három expedíciót vezetett az Északnyugati átjáró feltárására: 1585-ben az expedíciója Frobisher útvonalát követte Grönland keleti partjáig, a Farvel-fok (Cape Farewell) körül és nyugatra a Baffin-sziget felé. Nagyrészt felderítette Grönland nyugati partjait, felfedezte a róla elnevezett Davis-szorost és a Baffin-öböl déli részét.

1586-ban négy hajóval tért vissza az Északi-sarkvidékre, amelyek közül kettőt Grönland jéghegyeket borjadzó partjára küldtek; a másik kettő egészen az északi szélesség 67°-ig áthatolt a szoroson, mielőtt elzárta volna őket a sarkvidéki jégtakaró.

Egy harmadik expedíció 1587-ben elérte az ÉSZ 72°12′-ét és a Disko-szigetet, majd a Baffin-öbölben Grönland nyugati partjai mentén a Sanderson’s Hope fokig jutott el, mielőtt a kedvezőtlen szél visszakényszerítette volna. Visszatérésekor Davis feltérképezte Davis Inlet-et Labrador partjainál. Ennek az utazásnak a naplója évszázadokon át tankönyvminta maradt a későbbi kapitányok számára.

A továbbiakban, 1588-ban a Black Dog-ot („fekete kutyát”) vezényelte a spanyol Armada ellen. 1589-ben csatlakozott Cumberland grófjához az Azori-szigeteki út részeként.

1592-ben az Atlanti-óceán déli részére indult, és 1592 augusztusában a Desire fedélzetén felfedezte a Falkland-szigeteket. Érdekesség, hogy a szigetek zászlaján és címerén hajója, a Desire is szerepel. Legénysége több száz pingvint kénytelen volt megölni élelemért a szigeteken, de a tárolt hús megromlott a trópusokon, és 76 emberéből csak tizennégyen jutottak haza élve.

Úgy tűnik, 1596 és 1597 között Davis Sir Walter Raleigh-vel együtt Cádizba és az Azori-szigetekre hajózott Raleigh hajójának parancsnokaként; 1598-tól 1600-ig pedig egy holland expedíciót kísért Kelet-Indiába kapitányként. Ötször járt egyébként Kelet-Indiában, illetve Délkelet-Ázsia más részein.

Utolsó útján 1605. december 29-én japán kalózok ölték meg az indonéz Bintan szigeténél, Szumátra, illetve a mai Szingapúr közelében.

Barna Béla

 

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!