A Csepel-sziget nagyságú Málta (245 km²) egy hatalmas, harmadidőszaki (oligocén-miocén) mészkőtábla. A kopár, fátlan szigeten nincsenek nagy hegyek, viszont e mészkőtábla a sziget déli részén remekbe szabott sziklaalakzatokat ölt. Az egyik ilyen látványos tengerparti szikla egyben Málta legmagasabb pontja (257 m), ráadásul a leírásokkal ellentétben nem Gozo szigetén, hanem itt, a Dingli szikláknál élt hét évig Kalüpszó nimfával Odüsszeusz. 

A Dingli sziklák helyzete Málta szigetén

A Málta tetejére tett sétánkat érdemes Dingli faluból elkezdeni (Vallettából a 201-es vagy az 52-es busszal érhető el). A buszról leszállva Dingliből a Tal-Pitkal kápolna felé, keleti irányba érdemes elindulni. Kiérve a szakadék szélére (itt Rdum Depito a neve) az úton balra fordulunk. A faluból egyébként néhol ki van táblázva az út, a Dingli Cliffs feliratot kövessük.

Séta Málta tetején – Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

A pár kilométeres szépséges partszakasz egésze a Dingli-sziklák nevet viseli: a 200 m magas sziklagerinc és a tenger között azonban néhol van egy keskeny, mezőgazdasági teraszocska is, ez oldja kicsit a hely kopárságát, de fákra ne számítsunk, sétánkhoz mindenképp vigyünk valami fejfedőt napszúrás ellen.

A radarállomás Dingliben – Fotó: Fekete Mona

A radarállomás – Fotó: Barna Béla

Bő egy kilométer után elhagyjuk a felnagyított golflabdára emlékeztető tengerészeti radarállomást. A radar után továbbsétálva elérjük a Mária-Magdolna (Madalena)-kápolnát.

Az 1646-ban épült templom – Fotó: Barna Béla

A szakadék szélén álló, 1646-ban épült egyszerű út menti imádkozóhely falán kis tábla azt jelzi, hogy bűnözők nem használhatják menedékhelyül úgy, mint a nagyobb máltai templomokat. Állítólag hasonló figyelmeztetés áll sok kápolnán, ugyanis 1777-ben a máltai nagymester úgy döntött, hogy az egyház kevesebb védelmet nyújt a bűnözőknek.

a legpontosabb Kompass térkép 257 métert ír, s Málta tetejének nevére azt írja: Ta’ Dmejrek

A kápolna után egy útelágazáshoz érünk: utunkat délkelet felé folytatva kevesebb mint egy kilométer után érjük el Málta legmagasabb pontját. A pont igazából egy kőbánya szélén van, nincs is jelölve. A térképek és az atlaszok általában 253 métert írnak, a legpontosabb Kompass térkép 257 métert ír, s Málta tetejének nevére azt írja: Ta’ Dmejrek. (A Cartographia kiadó Carole Chester által írt Málta-könyvében legmagasabbként említett Gebel Ciantaron helyesen Gebel Cantar, s Málta legmagasabb pontjától mintegy két kilométerrel keletebbre fekszik, s csak 220 m magas).

Il-Kullana – Fotó: Fekete Mona

Il-Kullana – Fotó: Barna Béla

A csúcstól érdemes azonban még 200 métert továbbgyalogolni, az Il-Kullana nevű szirtfokig. Innen lehet a legjobb képeket csinálni Málta déli meredek szikláiról (az egyik térkép szerint a hely neve Rdum Dikkiena).

Málta meredek sziklái – Fotó: Fekete Mona

A távolban Filfla szigete látszik halványan – Fotó: Barna Béla

De látható innen Filfla szigete is, kb. öt kilométerre a partoktól. A mindössze 6 hektáros sziget nevét az arab filfel szóból kapta, ami borsot jelent. Annak idején a Brit Királyi Haditengerészet a szigetet lövészgyakorlatai során célpontnak használta egészen 1971-ig, ami kissé összetörte a sziklafalait.

Ha pedig a szigeten túl a végtelen tengert bámuljuk, arra gondoljunk, hogy innen dél felé nézve a legközelebbi part az afrikai Líbia (300 km).

Itt lakhatott Kalüpszó Odüsszeusszal – Fotó: Barna Béla

Az Il-Kullanától kelet felé nézve kicsit Amerikában is érezhetjük magunkat: ugyanis az egyik sziklaplató aláhajlása alatt sziklába vájt épületeket láthatunk, mint egyes vadnyugati indián falvaknál. A sziklák érdekessége, hogy a legelfogadottabb Odüsszeusz-kutató, Ernle Bradford szerint ide, a Dingli sziklák környékére tehető Kalüpszó barlangjának a helye. Ez azért is érdekes, mert az idegenforgalmi marketingben a szomszédos Gozo szigetének egy kis barlangját mutogatják Kalüpszó (Καλυψώ – latinosan Calypso) barlangjaként, erről is ír minden útikönyv.

Ha megkérdeznék tőlem, hol lehetett Kalüpszó otthona, azt válaszolnám, hogy valahol a sziget nyugati partján, talán Dingli körzetében

Nos, ezzel ellentétben Bradford azt írja A megtalált Odüsszeusz című könyvében, hogy „Ha megkérdeznék tőlem, hol lehetett Kalüpszó otthona, azt válaszolnám, hogy valahol a sziget nyugati partján, talán Dingli körzetében vagy a mai Verdala Palace környékén. (…) Azok a szirtfalak, amelyek a nyugati oldalon ereszkednek alá a tengerbe, teli vannak emberkéz vájta üregekkel – némelyekben neolit kori emberek laktak, mások a főniciai korban sírkamrák voltak…”

Ernle Bradford 1969-es könyvének borítója és térképe

Az évezredek során egyébként sokan foglalkoztak az európai irodalom első alkotásainak, az Iliásznak és az Odüsszeiának geográfiájával. Eddig közel 100 különböző elmélet született, azonban ezek közül egyik sem tudta Odüsszeusz bolyongásainak mind a tizenhat helyszínét teljesen pontosan azonosítani. Leginkább elfogadottá Bradford útvonala vált, így tehát valószínűleg a Dingli-szikláknál lakott hét évig a leleményes Odüsszeusz.

S hogy mit csinált itt? Nos, mivel a bolyongó hajótörést szenvedett, itt vetődött partra, de hét esztendeig tartotta vissza őt a szigeten a szépséges Kalüpszó nimfa. Odüsszeusz azonban idővel beléunt a Kalüpszó által nyújtott házi boldogság langyos örömeibe. Vonzotta, csábította a tenger, nem született ő arra, hogy örökkön-örökké a szárazföldön éljen. S bár Kalüpszó halhatatlanságot kínált neki, de ő bölcsen elhárította: a halhatatlanság adománya nélkül is megismert valamit abból az unalomból, amely az isteneket gyötri.

Így aztán hét Kalüpszónál töltött év után Zeusz segítségével hazatérhetett feleségéhez, Pénelopéhoz Ithakába. Zárójelben azért meg kell jegyezni, hogy néhány klasszika-filológus szerint Kalüpszó két ikerfiút szült ám Odüsszeusznak – Nauszithooszt („Heves Hajós”) és Nauszinooszt („Fortélyos Hajós”). Mások még egy harmadik fiút is emlegetnek, Latinoszt, a latin faj ősapját.

No de ezekről nincs szó az eposzban, viszont az egész költemény egyik legbájosabb, legidillikusabb hangulatú része Kalüpszó barlang-otthonának a leírása: „Kétoldalt viruló erdő állt sűrűn a barlang/ mellett, nyárfa meg égerfa s jóillatú ciprus/ (…) Mélyölű barlangjának előtte, körül, buja széles/ Szőlőtőke virult, gyönyörű fürtök borították”.

Az Odüsszeiát olvasva megkívántuk mi is a nagy szemű máltai szőlőt, ettünk is, de túránk során belebotlottunk egy-két kóbor fügefába is.

Az Az Il-Kullanától visszafordulva nem kell már visszamenni Dingli faluba, hanem Buskett felé érdemes venni az irányt. Ez a fátlan és kopár Málta legnagyobb erdeje, érdemes bekukkantani ide, s itt is visszaszállhatunk egy buszra (buszmenetrend ide kattintva), mely visszavisz minket Vallettába.

Kép és szöveg: Barna Béla

Ez az írásom Málta tetejéről a Hegyisport és Turista Magazin 2008 októberi számában jelent meg. Értelemszerűen kimaradtak ebből a személyes élmények. Most viszont érdekességként álljon itt 2008. augusztus 10-i utinaplómból részlet, hogyan is jutottunk vissza Málta tetejéről a szállásunkra. „Az Il-Kullanától visszafordulva már nem mentünk vissza Dingli faluba, hanem Buskett felé vettük az irányt. Ez a fátlan és kopár Málta legnagyobb erdeje, bekukkantottunk ide is, Mona videóra vett két szexelő kaméleont, de annyira fáradtak voltunk, hogy leültünk egy buszmegállóba. Sziesztaidő volt és vasárnap, a buszok is ritkán jártak, így elindultunk gyalog az út mellett Mdina felé.

Gyaloglás Mdina felé – Fotó: Barna Béla

Alig tettünk pár lépést, fékezett mellettünk egy kocsi. Felvett minket stopposként a máltai elnök szakácsa, s mint kiderült, a máltai elnök pont itt pihen most a busketti erdőben lévő rezidenciáján. A máltai szakács egyébként eszeveszett tempóban vezetett, telefonált, s közben mindig hátrafelé magyarázott nekünk, hogy négy gyereke van, meg minden. Mona egy jól irányzott és elgondolkodtató kérdést tett fel neki, sokaknak eszébe sem jut megkérdezni, pedig nem evidens: hol nyaralnak a máltaiak? Nos, a mi máltai szakácsunk imád síelni, tavaly télen például Graz mellett járt (pontosan tudta azt is, hogy hol van Magyarország), a családjával pedig Olaszországban, a Garda-tó mellett nyaralt. Mondtuk, hogy mi is, mondta erre, hogy ez egy lucky day, hát még az, amikor kiderült, hogy mi Buġibbába lakunk, s ő is odajött.”

A szerző a Dingli szikláknál 2008-ban – Fotó: Fekete Mona