Izland Szent Hegye, a Helgafell

Izland nyugati részén fekszik a Snæfellsnes-félsziget, ahol három híres és ikonikus hegy is található: az egyik Izland Szent Hegye, a Helgafell, Stykkishólmur mellett. 

(Ezt a kirándulást érdemes összekapcsolni a Grundarfjörður melletti Kirkjufell megtekintésével).

Grundarfjörðurtól keletre folytatva utunkat az 54-esen, átautózunk a Kolgrafafjörður és a Seljafjörður vizén is. Nagyon gyönyörű északi táj, vízen átvezető út, már csak ezért is érdemes erre jönni.

Majd érdemes egy kis kitérőt tennünk dél felé az 56-os úton. Itt a mindössze 0,85 km² területű kicsiny Selvallavatn nevű tavat keressük a térképeken, amelybe belenyomult egy szép kis lávamező.

A Snæfellsnes-félsziget vulkánosságáról egyébként van egy jó kis múzeum a kisvárosban, Stykkishólmurban. Az 1200 lakosú kis kikötőben egy pici házban kapott helyet a Vulkán Múzeum, de érdemes megnézni, elég jó kis anyag van benne.

A hangulatos Stykkishólmurba egyébként nem ezért mennek az emberek, hanem mert kis kikötőjéből nyaranta naponta indulnak hajókirándulások, melyek során megcsodálhatjuk a Breiðafjörður 2700 apró szigeteit.

Ezen a részen 2010-ben járt itt Fábián Tamás (Vasvár, 1958 – Erta Ale vulkán, Etiópia, 2012) magyar geográfus, utazó is, aki egyik mesterem volt a szegedi egyetemen, kopjafája pedig a Hegyestűn áll. Fábián Tamás a földrajz tanítása című szakfolyóiratban (2011/1) így írt: „Stykkisholmur kikötőjéből reggel 9 órakor indult a komp, mellyel Flatey szigetére hajóztunk. A hatalmas Breidafjord vizéből kiálló számtalan sziklasziget (skär) látványa mellett a Snæfellsnes-félsziget hegyvonulatának panorámáját is élvezhettük a fedélzetről (…). Vízi utunkat számtalan madár, néhány delfin és a partközeli részeken fókák kísérték. Flatey szigetén kiszálltunk, s körbejártuk a 2,8 km²-es szigetet a következő komp érkezéséig. A sziget a tengeri állatok (fókák, madarak) élőhelyeként természetvédelem alá került terület.”

A kisvárosban érdemes kisétálni Súgandisey kis szigetére is, ahol gyönyörű bazaltoszlopokat és egy kis piros világítótornyot is fotózhatunk.

Stykkishólmur nevezetessége még a Norvég ház (Norska Húsid), melynek alkotóelemeit Norvégiából hozták ide: a felső szintet korhű bútorok és régiségek díszítik, állítólag ugyanez a környezet fogadhatta William Morrist, amikor 1871-ben itt szállt meg.

Stykkishólmurtól délre hat kilométerre tegyünk egy kitérőt Izland Szent Hegye, a Helgafell („szent domb”) felé. Figyelem: ne keverjük össze Vestmannaeyjar legnagyobb szigetének, a Heimaey szigetnek karakterisztikus vulkáni hegyével, az is Helgafell!

A mindössze 74 méter magas domb 1888 óta ugyanannak a családnak a tulajdona, tehát magánterületen van, de csekély belépődíj ellenében megmászhatjuk: és ha a hegyre felfelé menve nem fordulunk hátra, s a kívánságaink olyanok, amelyekkel senkinek nem ártunk, akkor itt teljesülhet három kívánságunk. Illetve szabály még az is, hogy a tetőn álló templomromig egyetlen szót sem szabad szólnunk, a romnál kelet felé fordulva kell kívánnunk és természetesen senkinek sem mondhatjuk el, hogy mit kívántunk.

A domb tetején Thor ősi templomának falait találjuk, egykor Thor istent imádták itt. A templomot Snorri Þorgrímsson, Izland korai történelmének egyik meghatározó vezetője építtette a tetőre. Más írások szerint a templomot Þórólfr Mostrarskegg, a környék első telepese építette, akinek életrajzát irodalmi formában, fiktív és mitikus elemekkel mondja el az Eyrbyggja-saga.

Helgafell a Laxdæla-ságában is megjelenik, mint olyan hely, ahol Guðrún Ósvífursdóttir hősnő utoljára élt. Guðrún Ósvífursdóttir (10. század – 11. század) izlandi nő volt, aki híres volt szépségéről és négyszer volt házas. Ő a középkori izlandi Laxdœla-saga főszereplője, amely a Laxárdalur népének történetét meséli el. Az egész félsziget és vidéke adják egyébként a Laxdœla saga helyszíneit. Ez a szülőhelye a Varangian őr, Bolli Bollassonnak. További más történelmi személyek is megjelennek a sagában, mint például Bolli Þorleiksson és Snorri Goði (Snorri Þorgrímsson).

Thor templomán kívül egy kis bronzplakettet is találunk a csúcson. És fantasztikus kilátást. A Helgafell tetejéről fotóztam egyszer kedvenc izlandi zászlós képemet. Apropó zászló: Izland mai jelképét 1915. június 19-én fogadta el a reykjavíki parlament. A magyarázatok szerint a zászló keresztjének vörös színe az ország működő vulkánjait idézi, míg a fehér szín az Izland nagy részét borító gleccsereket és havat jelképezi. A háttér kék színe pedig az Atlanti-óceán vizét reprezentálja.

S ha már ilyen szent helyen vagyunk, pár gondolatot és érdekességet azért szóljunk Thor (Þor) istenségről, a skandináv és germán mitológia egyik legfontosabb alakjáról. Thor a, a mennydörgés, a vihar, villámok és a termékenység istene. Neil Gaiman így jellemzi Északi mitológia című könyvében: „Thor, a Mennydörgő, Odin fia. Míg az apja ravasz, ő nyílt, míg Odin körmönfont, ő jóindulatú. Termete hatalmas, szakálla vörös. Az istenek közül messze ő a legerősebb”. Bár az író hozzáteszi, hogy korántsem volt a legokosabb isten. Thor az emberek és istenek világának legvitézebb védelmezője, óriások és szörnyetegek ellen harcol. Legfőbb ellenfele Jormungand, az emberek világát körülfonó, hatalmas kígyó. Jellegzetes fegyvere a Mjöllnir, a törpék (dvergek) által kovácsolt, hatalmas erejű harci pöröly.

Rengeteget lehetne még írni róla, inkább csak egy érdekesség: Thor skandináv isten nevéből ered az angol Thursday (azaz Thor’s Day, Thor napja) szó. A görög párhuzamok alapján több kutató arra következtet, hogy Thor egykor amolyan égisten-féle is volt: Thor nevének más változata Þunraz vagy Donar. Az előbbi feltehetően az ógermán Punra („villámisten”) szóból, illetve a középfelnémet Donner (mennydörgés) szóból származik. És természetesen a német Donnerstag szó is csütörtököt jelent.

És végül, ha utaznánk vissza a fővárosba, s maradt kedvünk egy kis kitérőhöz, hogy teljes legyen a félsziget megismerése, autózzunk még végig az északi partján végigvezető úton vagy 80 kilométert Búðardalurig, mely 270 lakosával még Izlandon is kis településnek számít. Azért különleges ez a falu, mert itt született Leifur Eiriksson (980-1020) viking (izlandi) felfedező. Ő volt az első európai, aki elérte Észak-Amerikát, egészen pontosan a mai Új-Foundland (Kanada) területét.

Kép és szöveg: Barna Béla

Az egész félszigetről a legjobb minőségű térkép a Mal og menning kiadó Ísland – Vesturland 1:200000 méretarányú 2013-as térképe. A kiadó országtérképben is jó, szép rajzolatú nagyon az 1: 600000 méretarányú Island térkép.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!