A szultáni palota Maszkatban – Fotó: Barna Béla
Maszkat óvárosában, az öböl partján két arab erőd emelkedik. A nyugati az Al-Mirani vár (Al Mirani Fort), mely egykoron jó kis bástyaként védte a maszkati kikötőt és óvárost. A vár egy régebbi erőd falaira épült, s a tenger felől szinte bevehetetlenné tette a várost. A félelmetes falak majdnem egy méter vastagok.
Óvárosi séta – Fotó: Barna Béla
Szemben vele, a keleti az Al-Jalali vár (Al Jalali Fort) mely a portugál megszállás alatt, 1580-ban épült. Itt csak érdekességként jegyezzük meg, hogy a portugálok a XVI. század elején jelentek meg az Indiai-óceánon. Dévényi Kinga egy tanulmánya szerint „amikor Vasco da Gama elindult híres útjára 1498-ban, akkor a nagyhírű ománi hajós, Ahmad bin Mádzsid szolgálatait vette igénybe, aki elkalauzolta Vasco da Gama-t, és az ő segítségével fedezte fel a Jóreménység-foka körüli tengeri útvonalat a híres portugál hajós”.
Az óváros térképe
Visszatérve a portugál időkben épült erődhöz, hosszú ideig börtönként üzemelt, ma azonban itt található az Omán Örökségek Múzeuma, de ez állítólag csak közjogi méltóságok és állami vezetők részére nyitott. Amúgy is, egyik erőd sem látogatható halandó turistáknak, de azért kívülről lehet fényképezni.
Háttérben a szultáni palota – Fotó: Barna Béla
A két erőd védő ölelésében találjuk a szultáni palota (Al Alam Palace) érdekes épületét. A szultáni palota hajdan az uralkodó rezidenciájaként szolgált. Az építmény lenyűgöző, oszlopait színes arabos motívumok díszítik. Az arany festés a szultán hatalmát mutatta, hiszen eredetileg valódi aranyat kevertek a mesterek a festékbe.
Egyébként, mint azt Telbisz Tamás írja Denaturált Omán című cikkében, „az ománi szultánok egy időben jobban érezték magukat Afrikában, mint itt, ezért a 19. században áttették székhelyüket Zanzibárra, és később is szívesebben tartózkodtak az ország déli részén fekvő, némileg csapadékosabb Szalála környékén. Így a jelenlegi palota Kábúsz szultán egyik ajándéka – saját magának –, mely 1972-ben épült.”
Kábúsz John Kerry amerikai külügyminiszterrel 2013-ban
Az Al Alam jelentése egyébként „a zászló palotája” és Kábúsz (Qaboos) szultán ceremóniális palotája volt, egyike a hat szultáni rezidenciának. Kétszáz éves történelme van: Imam Sultan bin Ahmed idején kezdték építeni: amit ma látunk, az arany és kék színű palotát 1972-ben újraépítették. A belső részekbe nem engednek be látogatókat, csak a kapuknál készíthetünk felvételeket. Hivatali funkciója van és különleges vendégeket fogadnak: járt itt például 2012 januárjában Beatrix holland királynő is.
A szultán arab eredetű uralkodói méltóságnév. Az eredetileg „hatalom” jelentéssel bíró szót uralkodói címként török eredetű dinasztiák kezdték először használni, majd a XI. században elterjedt az egész iszlám világban. A magyar történelemből különösen ismert a „török szultán” kifejezés. Jelenleg már csak nagyon kevés monarchia vezetője használja ezt a címet. A szultán által irányított országot szultánságnak vagy szultanátusnak hívjuk. Hivatalosan két független állam van ma a világon, amely szultanátus: az egyik Brunei, a másik Omán.
Kábúsz ománi szultán (Kábúsz bin Szaíd Ál Szaíd) az 1744 óta uralkodó Ál Szaíd-dinasztia tagja, Omán szultánja. Szalála városában született 1940. november 18-án 1970-től közel 50 éven át ő volt a szultán, 2020. január 10-én hunyt el. Nevéhez fűződik a brit protektorátus vége, az ország egyesítése, modernizációja és megnyitása a külföld felé.
Kábúsz szultán
Kábúsz Szalála (Salalah) városában született 1940-ben. Itt végezte az alap- és középiskolát is, majd tanult Indiában is. 1958-tól pedig Angliában ment tanulni: két évet a suffolki magánintézetben, a Feldsham House-ban töltött, majd beiratkozott a sandhursti tiszti akadémiára. Innen Németországba került a skót Cameronians nevű lövészezredhez. Később újra Angliában köz- és államigazgatási tanulmányokat folytatott, és a suffolki Bury St Edmunds önkormányzatánál gyakornokoskodott. 1964-ben tért vissza hazájába, ahol apja házi őrizetbe helyeztette. Hat évig volt itt, majd Kábúsz 1970. július 23-án, a volt gyarmattartó Nagy-Britannia segítségével, békés puccsal szerezte meg a hatalmat apjától, aki addig nemzetközi elszigeteltségben tartotta Maszkat és Omán néven futó országot; a külvilágtól elzártan, nagyon durva középkori körülmények között élt, akkor még mindössze tíz (!) kilométernyi aszfaltozott úttal. (az ifjú szultán az apját Nagy-Britanniába száműzte, ott halt meg két év múlva).
Mint azt már egy cikkben itt írtam, még 1920 körül is a legridegebb, arábiai wahábbi erkölcsöket követelték meg: a városok kapuit például este bezárták, és csak lámpással volt szabad közlekedni, de az elemes zseblámpa használatát sem engedélyezték. Tiltották a rádiózást, sőt még a szemüvegviselést is, de például a telefont sem ismerték.
Na ebből a középkori hermetikusan elzárt szultanátusból a hagyományokat és minden jót megtartva egy modern államot csinált majd fél évszázaddal ezelőtt Kábúsz.
2015-től vastagbélrákkal kezelték a szultánt, aki az utolsó hat évében már sokat betegeskedett: Belgiumba (a Leuveni Egyetemi Klinikára) járt orvosi vizsgálatra és kezelésekre. Belgiumból haza kívánt térni, Kábúsz végül 2020. január 10-én hunyt el a Seebi királyi palotában, három nappal később, január 13-án pedig eltemették a maszkati Királyi Temetőben.
Kábúsz szultán 2020. január 10-én hunyt el a Seebi királyi palotában
Kábúsznak mindösszesen csak egy felesége volt, de attól is 3 év után elvált, és sohasem született gyermeke, és nyilvánosan nem jelölte meg utódját. Unokatestvére, a 65 éves Hajszám bin Tárik asz-Szaid korábbi kulturális miniszter követte őt a trónon 2020-ban.
Hajszam ománi szultán (Hajszam bin Tárik Ál Szaíd) az 1744 óta uralkodó Ál Szaíd-dinasztia tagja. Maszkatban született 1954. október 13-án. Trónra lépése előtt, unokatestvére, Kábúsz uralkodása idején külügyminiszter-helyettesként, illetve a kulturális örökségért felelős miniszterként tevékenykedett. Omán szultánja 2020. január 11-én lett.
Barna Béla
Barátainkkal és családommal az ománi szultáni palota előtt 2014. december 24-én – Fotó: Barna Béla
