Tamás apostol, a hitetlen

Tamás apostol indiai utazásainak egyikén, i.sz. 52 -ben hajótörést szenvedett Szokotra szigetén, és kényszerű ott tartózkodását kihasználva templomot épített itt. Ennek apropóján ebben a bejegyzésben próbálom vázolni Tamás apostol életét is, már amit tudni lehet róla.

Ismerik és használják is sokan ezt a szót, hogy „tamáskodik”. Vagy hogy „Hitetlen Tamás”, vagy hogy „Kétkedő Tamás”. És sokan tudják is, hogy a bibliai 12 apostol egyikének, Tamás apostol nevéből ered, aki nem hitt Jézus feltámadásában, mindaddig amíg testi valójában nem találkozott vele (Jn 20,24).

Nagyjából ennyi volt a műveltségem ezen a téren, úgyhogy kíváncsi is lettem Tamás életére, illetve, hogy a világ mely helyein fordult meg.

Életrajzi adataiból nem sokat ismerünk. Valószínűleg Tamás a Római Birodalomban,  Galileában vagy Júdeában (a mai Izrael területén) született az i.sz. első században. Neve a görög Thōmâs (Θωμᾶς) közvetítésével az arámi Taumá / Tómá (‘iker’) szóra vezethető vissza.

Ezt az „ikrek” dolgot sokan magyarázzák, egyrészt ugye Jézus föltámadásában nem hívén, ujjait a sebeibe téve győződött meg róla, másrészt pedig Mária mennybemenetelének hírében ugyancsak kételkedett, és jelet kért Istentől bizonyságképpen, s ezt meg is kapta: egy legenda szerint a Szűzanya mennybevitele közben, visszaejtette az övét. Ezt ereklyeként a prátói dómban (Cattedrale di Santo Stefano) őrzik. Szóval ebből is eredeztetik az „ikrek” elnevezését: „aki kétszer kételkedett”.

S ha már itt említettem Tamás görög nevét, akkor egy tényleg kis kitérőt tegyünk, hogy Tamás apostol milyen nyelven beszélt? Nos, görögül. Tudni kell azt, hogy a keresztény hit terjesztőinek dolgát bizony nagy mértékben megkönnyítette az, hogy Nagy Sándornak és utódainak a görög kultúrát terjesztő törekvései következtében ezeken a területeken a görög nyelv vált uralkodóvá mind a közigazgatásban, a kereskedelemben, a tudomány művelésében és a vallásgyakorlatok során egyaránt. És igen, a hittérítők is görögül szóltak az őket hallgatókhoz (a szórványban élő zsidók is görögül beszéltek), az Ószövetség görög fordítását használták, és a keresztények alapművei, az evangéliumok és apostoli levelek is görögül íródtak, azon a görög köznyelven (kojné), amit mindenki megértett.

Későbbi életét tárgyalva az az egyik legfontosabb dolog, hogy egyszer pünkösd után megjelent neki az Úr, és Indiába küldte őt. Tamás először a Pártus Birodalomban (a mai Szíria, Irán és Irak területein) térített. S ha már Irakot említettem, feltétlenül ide tartozik, hogy Szent Tamás ujjcsontjait 1964-ben, az iraki Moszulban található Szent Tamás-templom restaurálási munkálatai során fedezték fel, és Moszul elestjéig ott voltak, majd az ereklyéket a Szent Máté-kolostorba szállították 2014. június 17-én.

S ha már itt tartunk, vannak olyan leírások is, mely szerint Perzsiát elhagyva Etiópiába utazott, ahol az evangélium örömhírét hirdette, betegeket gyógyított és egyéb csodákat tett, hogy bebizonyítsa, hogy a magasból kapott megbízatást.

Eusebius caesareai püspök 4. századi Egyháztörténete szerint Tamást és Bertalan apostolt Parthiába (a mai Khorāsān) és Északnyugat-Indiába osztották be. A Didascalia Apostolorum (amely a 3. század végéről származó ókeresztény jogi értekezés) kijelenti: „India és minden hozzátartozó ország, még a legtávolabbi tengerekig is… megkapta az apostoli szertartásokat Júdástól Tamástól, aki vezető és uralkodó volt az általa épített templomban.”

A hagyományos beszámolók szerint Tamás a feltételezések szerint akkor hagyta el Északnyugat-Indiát, amikor egy támadás fenyegetett, és hajóval eljutott a Malabár-partra, esetleg Délkelet-Arábiát és Szokotrát látogatta meg útközben. És itt álljunk meg egy pillanatra, ez több helyen is olvasható, hogy a hagyomány úgy tartja, hogy Tamás apostol rendszeres indiai utazásainak egyikén, i.sz. 52 -ben hajótörést szenvedett Szokotra szigetén, és kényszerű ott tartózkodását kihasználva templomot épített itt. Sokkal több információ azonban nincs a sziget és Tamás kapcsolatáról.

Egyébként a Thomasine Research Center a facebook oldalán 2021. május 21-én közzétett egy térképet, amely szerint Szent Tamás apostol két külön missziós utat tett Indiába: az egyiket Északnyugat-Indiába, a másikat Dél-Indiába. Ezen térkép szerint egyébként kétszer is járt az apostol Szokotra szigetén.

Ezt a két utat támasztják alá más leírások is, mely szerint Tamás apostol először Jeruzsálemből érkezett Alexandriába, Ádenbe majd Szokotrára, majd onnan Barygaza-ba (Bharukaccha, Gujarat, India) i.sz. 44-48 között. A jeruzsálemi zsinat után (i.sz. 50) Tamás úgy döntött, hogy másodszor is visszatér Indiába, hogy folytassa missziós tevékenységét. De i.sz. 51-ben meghalt Gundaphoras pártus király; és a kusánok megtámadták Királyságát. Így Szent Tamás a tengeri utat választotta Alexandrián, Ádenen, és újra Szokotrán keresztül Muzirisba (Kodungallur).

Csak apró érdekességként jegyezzük meg, hogy ezen térkép szerint Tamás apostol az első útján járt például hazafelé menet Közép-Ázsiában, Merv városában, a mai Türkmenisztánban is. Íme ez a térkép missziós útjairól.

Ezt követően partra szállt az egykori virágzó Muziris (ógörögül: Μουζιρίς) kikötőben (a mai Paravur és Kodungalloor környékén), i.sz. 50 vagy i.sz. 52 körül, amelyet akkoriban Maliankarának hívtak. Onnan hirdette az evangéliumot az egész Malabár partvidéken. Tamás sikeresen térített India nyugati partvidékén, de a déli Kerala állam lakosságát is Tamás apostol térítette meg a szír-malabár kereszténységre i.sz. 55 körül.

Két apokrif, Biblián kívüli iratot tulajdonítanak az apostolnak: Tamás evangéliuma és a Tamás akták. Ez a 2. századból való irat ugyancsak arról ír, hogy az apostol Indiában hirdette az evangéliumot. Természetesen ebben is sok a legendás elem, de az átjön szépen, hogy Tamás hű volt az Úrtól kapott küldetés teljesítésében: ,,hirdessétek az evangéliumot egészen a föld végső határáig!”. Szóval Tamásnak Cézáreában látomása volt, így tudta meg, merre kell indulnia; ezt mondta neki az Úr: ,,India királya, Gundaphar elküldte követét, hogy keresse meg neki a legjobb építészt, aki számára palotát építsen. Ezért kelj föl, téged küldelek neki.” Az indiai követ rátalált Tamásra, és felismerte benne a világ legjobb építőmesterét. Hajóra szálltak tehát, és átkeltek a tengeren. Amikor megérkeztek a királyhoz, Tamás pompás palotát tervezett neki. Gundaphar tömérdek aranyat bízott rá azzal, hogy a palotát — a tervnek megfelelően — építse is fel, és elment messze idegenbe. Tamás az aranyat szétosztotta a szegények között, prédikált, és rengeteg embert elvezetett Krisztushoz. Amikor húsz esztendő elteltével a király hazatért, sem a palotának, sem a Tamásra bízott aranynak nem találta nyomát, ezért Tamást a börtön mélységes fenekére vetette, és meg akarta büntetni. De meghalt a király testvére. Ám csodák csodájára néhány nap múlva élve a király elé járult, és ezt mondta neki: ,,Tudd meg, hogy az az ember, akit te meg akarsz kínozni és el akarsz égetni, Isten barátja. Az angyalok elvezettek a Paradicsomba, és ott mutattak nekem egy pompás palotát”. A sztori után Gundaphar rögtön a börtönbe ment és arra kérte Szent Tamást, bocsásson meg neki, és fogadjon el tőle ajándékot.

Tamás Indiában végzett apostoli tevékenysége révén a dél-indiai keresztények az úgynevezett szíriai irányzatot követik, amelynek két ága alakult ki: a keleti (káldeus) és a nyugati (antiochiai) kereszténység. Az általa alapított egyik legnagyobb mai egyház neve a szír-malabár katolikus egyház és az indiai Malankara Ortodox egyház. De a Közel-Kelet és Dél-Ázsia számos más gyülekezete, így például Srí Lankán Tamás apostolt is említi történelmi hagyományaiban, mint az első evangélistát, aki megalapította ezeket.

Érdekességként említsük meg, hogy Tamás állítólagos kínai látogatását említik az indiai Szent Tamás-keresztények könyvei és egyházi hagyományai.

Szent Tamás 72. július 3-án halt mártírhalált az indiai Csennai városában (vagy angolosan Chennai, régebben Madrász (Madras), ma Tamilnádu állam székhelye. Egészen pontosan a Szent Tamás hegyen Chennai városában, (Mylaporban) Indiában: a szíriai keresztény hagyomány szerint Tamást lándzsával ölték meg. És hogy miért? Nos, mert a király, Misdeus (vagy Mizdeos) feldühödött, amikor Tamás megtérítette Tertia királynőt, a király fiát, Juzanest, illetve Mygdonia sógornőjét és barátját, Markiát. Misdeus kivezette Tamást a városon kívülre, és megparancsolta négy katonának, hogy vigyék a közeli dombra, ahol a katonák lándzsával megölték őt.

Ahol ez történt, egy katedrálist emeltek (Szent Tamás-bazilika) a sírja felett – amely egyike a világon lévő három katedrálisnak, amelyet Krisztus Apostolának sírja felett építettek. Ezt a katedrálist II. János Pál pápa is meglátogatta 1986. február 5-én. A most látható templomot egyébként 1523-ban építették portugál misszionáriusok. S ha már portugálok, említsük meg: 1545-ben Xavéri Szent Ferenc (1506-1552) jezsuita szerzetes meglátogatta ezt a szentélyt.

Holttestét i.sz. 232 körül szír keresztények a mezopotámiai Edessza (Ἔδεσσα), a mai törökországi Urfa, Şanlıurfa városába vitték, és ott temették el (Tamás apostol ereklyéinek nagyobb részét egy indiai király küldte).

Szent Tamás híres ereklyéi Edesszában maradtak egészen addig, amíg 1141-ben át nem költöztették őket Híosz (Chios, Khiosz) szigetére. Az ereklyék egy részét később, 1258-ban toábbvitték, és most az olaszországi Ortonában, a Szent Tamás apostol székesegyházban nyugszanak. Tamás koponyája azonban állítólag a Teológus Szent János kolostorban található, a görög Patmosz szigetén.

Giambattista De Lectis, Ortona 16. századi orvosa szerint Ortona három gályája 1258-ban elérte Híosz szigetét Leone Acciaiuoli tábornok vezetésével, és tulajdonképpen ők lopták el az oratóriumból Szent Tamás apostol testét és sírkövét is.

1258. szeptember 6-án kerültek a relikviák végső nyughelyükre Olaszországba, Ortona városába a Szent Tamás bazilikába. Azóta a Bazilika kriptájában őrzik az apostol testét és a sírkövet. Az ereklyék ellenálltak mind az 1566-os szaracén fosztogatásnak, mind az 1943 december végén vívott ortonai csatában a nácik pusztításának. A bazilikát felrobbantották, mert a szövetségesek kilátónak tekintették a haranglábat. Az ereklyéket Szent Tamás kincsével együtt a németek el akarták adni, de a szerzetesek a félig romos templom egyetlen fennmaradt részén, a harangtoronyban temették el őket.

Ma tehát az oltár mögötti Szent Tamás-bazilika kriptájában őrzik Tamás síremlékét, amelyet Híosz szigetéről hoztak Ortonába az apostol ereklyéivel együtt. A csontokat tartalmazó urna az oltár alá kerül. Az emléktáblán van egy felirat és egy dombormű. Tamás apostol sírkövén görög betűkkel olvasható az „osios thomas”, (Szent Tamás) kifejezés. Paleográfiai és lexikális szempontból a 3–5. századra tehető, amikor az osios kifejezést még mindig az aghios szinonimájaként használják, hogy szent az, aki Isten kegyelmében van.

Szent Tamás apostol az építészek, az építőmunkások, földmérők, a megtérő ateisták, valamint a vakok, továbbá India és Pakisztán keresztényeinek védőszentje. Attribútumai kezdetben kard vagy lándzsa voltak, később legtöbbször derékszög, néha kő, öv és mérőléc.

Barna Béla

Hitetlen Tamást többen is megfestették, így az itáliai festő, Caravaggio, 1601-ben, a flamand Rubens 1613-ban, a spanyol Velázquez vagy például a holland Bartholomeus Breenbergh is.

Ha szívesen utaznál velem, kattints ide! Ha tetszett, támogass minket!