Xavéri Szent Ferenc egy könyvcímlapon
Észak-Spanyolországban, Javier (Xavier) várában (Navarra Királyságban) született 1506. április 7-én a baszk származású Francisco de Jassu y Javier, azaz Xavéri Ferenc jezsuita hittérítő. Neve latinul Franciscus Xaverius; baszkul pedig Frantzisko Xabierkoa.
Apja a navarrai királyi tanács elnöke volt, amíg a királyságot be nem kebelezte Kasztília (1512). Ferenc volt a harmadik fiú a családban; őt is papi pályára szánták, mint általában a nemesi családok kisebb gyermekeit, ezért 1525-ben a párizsi Sorbonnera küldték tanulni. Így hát Francisco 19 éves korában, lóháton elindult Párizsba; háromhetes lovaglás után érte el az év őszén Párizst, ahol életének következő tizenegy évét töltötte.
Az itt folytatott tanulmányai arra készítették volna fel, hogy kényelmes papi életet éljen a pamplonai egyházmegyében. Ehelyett párizsi tanulmányai alatt, a Szent Borbála Kollégiumban ismerkedett meg Fáber Szent Péterrel és az ugyancsak baszk származású Loyolai Szent Ignáccal, s ez döntően meghatározta élete alakulását. Nem sokkal azt követően, hogy Németországban színre lépett Luther Márton, a három barát megalapította a Jézus Társaságát, ismertebb nevén a jezsuita rendet.
Ferenc 1534. augusztus 15-én Ignáccal és öt társával a párizsi Montmartre egyik kápolnájában szegénységi és tisztasági fogadalmat tett. Azt is megfogadták, hogy elzarándokolnak a Szentföldre. 1536 telén indultak útnak. Ez a Párizs és Velence közötti gyaloglásuk ismert: Párizsból Lotaringián, Bázelen és Konstanzon át mentek Velencébe, ahová január 8-án érkeztek meg.
Ferenc Velencében a Szentföldre induló hajóra várva betegeket ápolt egy kórházban. Majd társaival arról értesültek, hogy a törökök a Szentföldre vezető összes utat lezárták, így nem folytathatták útjukat. 1537. június 27-én szentelték őket pappá Velencében.
Ferenc, mint a rend egyik alapítója és Szent Ignác egyik legközelebbi munkatársa kezdetben Bolognában és Rómában tevékenykedett. III. János portugál királynak éppen elhivatott papokra volt szüksége, hogy új ázsiai gyarmatain ellássák a keresztények tanítását, és hogy megtérítsék a nem keresztényeket. Ezért Ferenc egy társával 1540. március 15-én hagyta el Rómát, hogy először Lisszabonba, majd onnan Indiába hajózzon.
Rómából Lisszabonba tett útja több hónapig tartott
Érdekességképpen említsük meg, hogy a Rómából Lisszabonba tett útja is rekonstruálható, José Ignacio Tellechea Idígoras: Xavéri Szent Ferenc álmai című könyvében azt írja, hogy több hónapig tartott. Érintették a szent házat Loretóban; húsvétkor néhány napra megálltak Bolognában, abban a városban ahol Ferenc apja doktori címet szerzett. Ezután a tenger mentén az Ancona- Pesaro-Rimini útvonalat követték, azután Modenán és Pármán keresztül áthaladtak a Pó-síkság zöld mezőin, majd a Mont Cenis-n keresztül az Alpok felé fordultak. Saint Jean de Maurienne-ből Chamberyn át Lyon felé vették az irányt, majd a Rhone folyását követve Avignonon keresztül dél felé ereszkedtek, aztán Narbonne-on, Toulouse-on, Bayonne-on keresztül nyugat felé fordultak. Irúnnál lépték át a határt. Vergarán és Vitorián keresztül érkeztek Kasztíliába, majd Burgos, Valladolid, Salamanca, Ciudad Rodrigo jelezte a csoport útvonalát. Délre fordulva, Bodón, Fuenteguinaldo és La Alberguería éríntésével, Sabugalon keresztül portugál földre léptek. Június végén érkeztek meg a hőn áhított Lisszabonba.
Xavér Ferenc búcsút vesz III. János portugál királytól
Lisszabonból indult útnak apostoli nunciusként és a portugál patronátus papjaként: az Indiába készülő flotta 1541 április 7-én futott ki Lisszabon kikötőjéből. A portugál hajóknak akkoriban meg kellett kerülniük Afrikát, hogy Indiába jussanak. A flotta indiai útjára indulása jelentős esemény volt. A hosszú és kiszámíthatatlan átkelés nehézségei miatt a matrózok végakaratukat és végrendeletüket megtették, és gyónást tettek útnak indulás előtt. Sokan gyűltek össze, hogy kivezessék a hajóflottát.
Az angol wikipédia térképe – “Voyages of Saint Francis Xavier”
A királyi flotta öt galleonja indult útnak Lisszabonból: Espiritu Santo, Santa Fe, San Pedro, Flor de la mar és a parancsnoki hajó, a Santiago, amelyen Xavier utazott. Körülbelül 26 ezer km-t kellett megtenniük, ez a távolság választotta el Lisszabont Goa városától. A flotta áthaladt az Azori-szigetek között (ez José Ignacio Tellechea Idígoras történész könyvének 45. oldalán említi, de a mellékletben közölt térképen is ki van emelve az Azori).
Az Azori-szigetek után megközelítették Brazília partjait is, elvileg ekkoriban ez az útvonal kötelező volt a portugál királyi flotta hajói számára.
José Ignacio Tellechea Idígoras könyvének térképe
Az út a szokásos nehézségekkel járt, és Xavier tengeribeteg volt az első két hónapban. A Guineai-öbölben a hosszú ideig tartó mozdulatlan időjárás miatt a hajóknak több hétig horgonyozni kellett. A forró napsütésben és a nyár heves melegében az élelmiszerek megrohadtak és férgekkel fertőzték meg. A víz avas lett, a betegek pedig szenvedve feküdtek szűk körülmények között a fedélzet alatt. A személyzet és az utasok között skorbut tört ki, majd pestisjárvány, sok holttestet a tengerbe dobtak. Itt maradtak vagy negyven napig. Végül megérkeztek a szelek, és ismét mozgásba lendítették a hajókat. A Jóreménység-fokát viharban kerülték meg, végül augusztus végén megérkeztek Mozambikba, ahol hat hónapig voltak, úgyhogy az utazás Ferenc esetében is tizenhárom hónapot vett igénybe, beleszámítva a Mozambikban eltöltött téli időszakot is.
1542 márciusában indult tovább a flotta: legközelebb Malindiben (Kenya) kötöttek ki. Ferenc atyának alkalma nyílt meglátogatni a fekete rabszolgák által benépesített várost, melyet muszlim vallású arab kereskedők uraltak. Néhány nappal később egy Suk nevű faluban, Sokotra szigetén szálltak partra.
Végül Ferenc 1542. május 6-án érkezett meg Goába, a portugál gyarmatok indiai központjába, ahol első jezsuita misszionáriusként a Jóreménység-fokától egészen a Kínáig terjedő területek pápai legátusaként hirdette Isten Igéjét.
Innen a Comorin-fokhoz hajózott, ahol a gyöngyhalászok között három év alatt mintegy húszezer embert keresztelt meg. 1546-ban a (ma Indonéziához tartozó) Maluku-szigeteken tevékenykedett, ahonnan Japán felé vette az irányt, ide 1549-ben érkezett meg. Japánban ismerte föl, hogy a nyelv és a helyi szokások megtanulása után érhet el igazi eredményeket. A kereszténység ma őt tartja az inkulturáció úttörőjének. (Az inkulturáció a hithirdetés olyan módja, amely az evangéliumot beépíti a helyi szokásokba és kultúrába.)
Alig tíz év missziós munka után Xavéri Ferenc elnyerte az „Ázsia apostola” nevet. Ferenc álma az volt, hogy bejusson Kínába. Portugál királyi követként akart a Tiltott Birodalomba behatolni, de Malakkában tartózkodó portugál kereskedők és katonatisztek irigysége meghiúsította tervét. Ferenc mégis útnak indult. Hiába keresett azonban vezetőt, nem volt, aki bevitte volna őt, Kína határának átlépése ugyanis halálbüntetéssel járt. Ferencnek egyedül és titokban augusztus végére sikerült elérnie egy portugál hajón a Kanton közelében levő Sangcsuan-szigetet (olvasható még San-Csao és Szancsán névalakban is). Ott érintkezésbe lépett egy csempésszel, aki megígérte, hogy becsempészi a Tiltott Birodalomba, de az illető végül nem vitte át kínai területre. A portugál kereskedők pedig a tél közeledtével, mivel nem volt hajlandó velük menni, egyedül ott hagyták a szigeten. Az önmagához kíméletlen munka, a hosszú utazások és a rossz körülmények hamar felőrölték egészségét, a szigeten láz támadta meg, majd 1552. december 3-án, a reggeli órákban, 46 éves korában meghalt.
Teste csodálatos módon – a szigeten uralkodó hőség és magas páratartalom ellenére is – épségben maradt. Néhány hónappal később átvitték őt az indiai Goába, ahol a mai napig nyugszik. Rómában, a jezsuiták Il Gesù-templomában, az egyik mellékoltár alatt található Xavéri Szent Ferenc karereklyéje.
Tisztelete folyamatosan fennállt, s halála után alig fél évszázaddal V. Pál pápa avatta boldoggá. Szentté a rendalapító Loyolai Szent Ignáccal egy időben (1622-ben) avatta XV. Gergely pápa. XIV. Benedek pápa 1748-ban „India és az egész Távol-Kelet védőszentje” nevet adta neki, XI. Piusz pápa pedig 1927-ben „az egész földkerekség minden missziója védőszentjeként” bízta rá a misszionáló egyházat.
Templomokban gyakran láthatunk olyan festményt vagy szobrot, amelyen Xavéri Szent Ferenc szerepel. Így az egri ciszterci templom homlokzatát díszítő, rokokó stílusú falfülkékben is ő az egyik a négy jezsuita szent közül: Loyolai Szent Ignác, Xavéri Szent Ferenc, Régis Szent Ferenc-János és Kosztka Szent Szaniszló szobra látható.
Barna Béla
xxxxxx
Csak zárójeles érdekesség, hogy José Ignacio Tellechea Idígoras Xavéri Szent Ferenc álmai című könyvét egyrészt az Azori-szigetek felé repülve, másrészt pedig a szigetek egyikén, Floresen egy kőházban olvastam ki.
Könyvolvasás az Azori-szigeteken – Fotó: Barna Béla
José Ignacio Tellechea Idígoras (1928–2008) baszk származású katolikus pap, teológus és történész. A Pápai Gergely Egyetemen doktorált Rómában, 1966-tól 1999-ig Salamancában volt egyháztörténész professzor. A Spanyol Királyi Akadémia tagjaként kutatási területe a spanyol történelem 1492 és 1659 közötti időszaka, a Siglo de Oro, az Aranyszázad volt. Számos műve jelent meg a korszak nagy alakjairól.
