Az Osztrák Császárság utolsó császára és IV. Károly néven Magyarország utolsó királya, IV. (Boldog) Károly, vagy ahogy Madeirán hívják, „Beato Carlos d’Austria” 1887-ben született és 1922-ben halt meg Madeira szigetén. Az Igreja Paroquial de Nossa Senhora do Monte templomában, vagyis a Miasszonyunk templomban nyugszik, szobra pedig a templom előtt áll. Jelen bejegyzésben életéről írok nagyon vázlatosan, s kicsit részletesebben, hogyan is került Madeirára.

IV. Károly a montei templomban – Fotó: Barna Béla

Karl Franz Josef Ludwig Hubert Georg Maria von Österreich, azaz IV. (Boldog) Károly 1887. augusztus 17-én született az alsó-ausztriai Persenbeug várában (ma Persenbeug-Gottsdorf), Ottó Ferenc főherceg és a drezdai születésű Mária Jozefa szász királyi hercegnő elsőszülött gyermekeként. Érdekesség, hogy Mária Jozefa erősen portugál, hiszen Mária Anna portugál infánsnő (1843–1884) volt az anyja, nagyanyja pedig II. Mária portugál királynő.

Beato Carlos d’Austria a montei templom előtt – Fotó: Barna Béla (2022)

Élete első éveiben szüleivel élt Persenbeugban, a Wartholz villában vagy apja különböző állomáshelyei Prágában és Brünnben (Brno) és Sopronban. Innen visszaköltözve a gimnázium négy osztályát (1897-1901) a bécsi bencéseknél (Schottengymnasium) járta ki. Károly a nyári időszakok nagy részét utazással töltötte, 1901-ben nevelőjével bejárták Magyarországot, Galíciát és Bukovinát. Emellett inkognitóban, egyszerű körülmények között hosszabb európai utazásokat is tettek:1902-ben és 1903-ban Franciaországban, Németországban, Angliában és Svájcban jártak, ezzel a főherceg világlátását kívánták kitágítani.

Katonai szolgálatát Csehországban töltötte, illetve azt megszakítva a prágai német egyetem hallgatójaként két évig közjogi és egyházjogi tanulmányokat folytatott, majd 1908. július 1-jén visszatért ezredéhez, és átvette a század parancsnokságát.

Csehországban (Franzensbad fürdővárosában, ma Františkovy Lázně) ismerkedett meg 1909-ben Zitával. Károly főherceg és Zita hercegnő eljegyzésére 1911. június 13-án került sor, a Bourbon-ház parmai ágának családi rezidenciájában, a toszkánai Villa Borbone della Pianore kastélyban, végül pedig 1911. október 21-én az alsó-ausztriai Schwarzau am Steinfeld kastélyában feleségül vette Zita Bourbon–parmai hercegnőt (Viareggio, 1892 – Zizers, 1989), akitől nyolc gyermeke született, többek között Habsburg Ottó (1912–2011).

Károly igen nehéz időszakban volt az ország államfője: 1916. november 21. és 1918. november 13. között irányította az 52 millió lakosú és csaknem 700 ezer négyzetkilométer nagyságú Osztrák‒Magyar Monarchiát. Erről most nem írnék bővebben, csak annyit, hogy Károlyt 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, a Mátyás-templomban, s vele együtt magyar királynévá koronázták Zita császárnét is.

Két évnyi uralkodás után 1918. november 11-én Ausztriában, 13-án eckartsaui nyilatkozatával Magyarországon lemondott uralkodói jogairól. Az uralkodócsalád trónfosztását követően 1919 áprilisában az osztrák parlament hivatalosan is trónfosztotta, majd Svájcba száműzte Károlyt és családját.

Élete hátralévő éveit a monarchia helyreállításával töltötte. Két kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére: az elsőt 1921. március 27. és április 5. között visszatért Magyarországra, és Horthy Miklós kormányzótól követelte a hatalom átadását, de az elhatárolódott a hatalom átadásától, és utasította a katonai parancsnokot, hogy távolítsa el a királyt az országból. Mivel Károly ekkor még ellene volt az erőszakos hatalomátvételnek, tudomásul vette a történteket, és antantkatonák kíséretében visszatért Svájcba.

Második visszatérési kísérlete kalandosabb volt, s ez függ össze Madeirával, így erről kicsit most részletesebben: szóval 1921. október 20-án tért vissza repülőgéppel Zürichből a nyugat-magyarországi Dénesfára, gróf Cziráky József birtokára repültek Zitával. A helyre, ahol IV. Károly repülőgépe földet ért, Cziráky gróf később kápolnát emeltetett, amely ma is ott áll Dénesfa északi határán túl. Onnan Sajtoskálra, majd Sopronba mentek, ellenkormányt alakítottak majd vasúton Budapest felé indultak – október 23-án Budaörsnél ütköztek meg a királyhű és a horthysta csapatok. Utóbbiak körülzárták a királyi katonákat és azok megadták magukat. A magyar királyt több politikussal együtt a tatai Esterházy-kastélyba, majd onnan október 26-án különvonattal Aszófőre, onnan a tihanyi apátságba hurcolták. Onnan a királyt Aszófő állomásról vonaton Bajára vitték. Bajáról a Dunán egy brit hajó (HMS Glowworm) vitte le a Fekete-tengerre, ahonnan, a romániai Sulinából egy másik brit hajó, a HMS Cardiff könnyűcirkáló a Fekete-tengerről feleségével együtt elszállította a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni Madeira szigetére Funchalba.

Érkezés Madeirára, Károly király Zita királyné és gróf Hunyady József kíséretében

1921. november 19-én érkeztek meg Funchalba, ahol először a Reid’s szállodához tartozó Villa Victoriában kaptak helyet. Károlyt a száműzetés, és az utazás megviselte, megőszült és szívproblémák jelentkeztek nála. 1922 februárjában gyermekei is megérkeztek Svájcból Madeirára, és egy helyi bankár hegyi villájába költöztek a szomszédos Montéba.

Gyerekek a madeirai villa kertjében – Forrás: Habsburg Ottó Alapítvány

A Quinta do Monte-villa fekvésével ideális nyaralónak számított a nyári hónapok hőségében, azonban nem volt benne fűtés, a család szűkös anyagi helyzete miatt mégis beköltözött február közepén.

Villa Quinta do Monte

A Habsburg Ottó Alapítvány oldalán van Dékány Szilveszter tollából egy leírás, melyből kiderül, hogy betegedhetett meg: „1922. március 9-én Károly király a két legidősebb gyermekét, Ottót és Etelkát elvitte magával Funchal városába, hogy ajándékot vásároljon a kis Károly Lajos számára, akinek másnap ünnepelték negyedik születésnapját. Fent a hegyen, ahol éltek, a levegő ködös, hideg és nedves, míg a város központjában napos és majdhogynem tropikusan meleg volt. A hazafelé vezető úton, hegymenetben a király kimelegedett, de nem volt megfelelően felkészülve a hegy tetején uralkodó hűvösebb időjárásra. Néhány nappal később Károly ismét lement Funchalba, de visszatérve kimerülten feküdt le, köhögött és magas láza lett. Mivel késlekedett az orvosi segítségnyújtás, így betegsége súlyosbodott, fokozatosan tüdőgyulladássá és influenzává alakult. Amikor végül orvosokat hívtak, Károly már teljesen legyengült állapotban volt. A doktorok mindent megtettek, ami a kor gyógyászati lehetőségeinek megfelelt, lenmagborogatás mellett kámfort, terpentint és koffeininjekciókat adtak be, végső kétségbeesésükben pedig a hátgerinc tájékáról vért köpölyöztek, amelynek célja a fertőzés kiszívása volt a testből.”

Többek véleménye szerint vélhetően a spanyolnátha egy későbbi hulláma érte el a Madeira szigetén tartózkodó uralkodót, s Károly állapota súlyosabbra fordult. Amikor Zsámboky Pál, a király udvari káplánja feladta az utolsó kenetet, Károly kérésére a kis Ottó is bent volt a szobában. Mély benyomást tett rá ez az esemény. A király utolsó óráiban Ottóért, családjáért és népei boldogulásáért imádkozott. Másnap, 1922. április 1-jén, szombaton, nem sokkal dél után IV. Károly király meghalt. Mindössze 34 évet élt.

Károly király temetése

Károly király temetése Madeirán

Temetésén Antonio Manuel Pereira Ribeiro püspök így beszélt: „Madeirának a mai napig kellett várnia a maga szentjére és most megtalálta azt. Egy mártírt adunk vissza az anyaföldnek.”

Károly sírja – Fotó: Barna Béla

Károly arcképe a montei templomban 2022-ben – Fotó: Barna Béla

Károly sírja azonnal zarándokhellyé vált, a montei Miasszonyunk templomának (Nossa Senhora do Monte) kápolnájában temették el április 4-én. 1922-es balzsamozáskor eltávolított szívét 1971 óta a Muri kolostorban (Svájc) a Loreto-kápolna oltára mögött őrzik, ahol leszármazottainak családi sírja is található. Karl Wolfsgruber ezüst urnáján a „CAROLI AVSTRIAE IMPERATORIS AC HVNGARIAE REGIS COR IN DEO QVJESCAT” kronogramja látható.

Károly emléktáblája a montei templomban – Fotó: Barna Béla

Károly emléktáblája a montei templomban – Fotó: Barna Béla

Családja májusban Spanyolországba költözött. Zita élete 97. évében halt meg Svájcban, 1989. március 14-én. Halála után térhetett csak haza: a Habsburgok temetkezési helyén, a bécsi kapucinus templom kriptájában nyugszik. Szívét különválasztották testétől, ezt a császárné óhajának megfelelően a svájci Aargau kantonban, a Muri Apátság Loreto-kápolnájában őrzik férjéével együtt.

Elsőszülött gyermekük, Habsburg Ottó lett a trónörökös, de sohasem került a trónra, és végül 1961-ben egy nyilatkozatában lemondott ausztriai trónigényéről.

II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren boldoggá avatta. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki.

Károlyt bemutató roll-up-ok – Fotó: Barna Béla (2022)

Károlyt bemutató roll-up-ok – Fotó: Barna Béla

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 2022. április 1-jén Erdő Péter bíborossal részt vettek a boldoggá avatott IV. Károly magyar király halálának 100. évfordulója alkalmából tartott szentmisén Madeirán. A Károly halálának 100. évfordulója alkalmából tartott megemlékezés-sorozaton a Habsburg Ottó Alapítvány a lisszaboni magyar nagykövetséggel és a helyi rendezőkkel együttműködve egy kilenc panelből álló, angol nyelvű roll-up kiállítást mutatott be. Ezeket pont láttuk még mi is, amikor 2022 októberében egy csoporttal Madeirán jártunk.

Fotó: Barna Béla

Fotó: Barna Béla

Károlyra még egy szobor is emlékeztet a templom bejárata előtti teraszon, mely az azori, hortai születésű Augusto José de Matos Sobral Cid (1941-2019) portugál szobrász alkotása.

Kép és szöveg: Barna Béla

Csak érdekességképpen jegyezzük meg, hogy maradtak fenn fotók, ami által bepillantást kaphatunk az utolsó magyar uralkodónak és családjának 1921 és 1922 közötti időszakába, a Madeira szigetére való megérkezéstől a temetésig. A fotókat Manuel de Olim Perestrello (1854-1929) készítette.

IV. Károly Funchalban a vásár felé vezető úton